női szemmel
Köszönöm a tiszteletadást, de nem kérek belőle
2006.06.15.
„ ... minden tiszteletem azoké a hölgyeké, akik szeretik a focit" -
rontotta tovább egy nappal korábbi kijelentését a Németország -
Lengyelország mérkőzés sportriportere a korrigálás szándékával. Pedig a
kevesebb is bőven sok volt..."
Minden nő szenved a focitól?
Nos nézzük, mi a probléma ezzel a most már többszörösen összetetté duzzadt mondattal, amelynek előzménye így hangzott: „Jó szurkolást az uraknak és kitartást a hölgyeknek!"Eszerint minden férfi szereti a focit, és minden nő szenved tőle - jelenti ki akarva-akaratlanul a sportriporter, kizárva ezzel azokat a nőket, akik szeretnek focit nézni. Talán ezt a kategorikus kijelentést szerette volna árnyalni a másnap hozzátett mellékmondattal: ezzel azonban nemhogy tompította a már elhangzottakat, hanem még rájuk is rakott egy lapáttal. Gondolom a többi nő is nagyon büszke lett magára hirtelen, hogy kiérdemelte a sportriporter tiszteletét, ezáltal befogadást nyert a focikedvelők egyébként kizárólag férfiakat tartalmazó bennfentes közösségébe.
De mi van azokkal a férfiakkal, akik nem szeretik a focit?
Természetesen abban a világképben, amely a fentiekhez hasonló kijelentéseket szül, a férfiaknak ez a csoportja nem létezik. Aki férfi, az szereti a focit, punktum. Márpedig ilyen kijelentés nem hangozhatna el egyetlen országos médiumban sem olyan nyugat-európai országban, ahol színvonalas a foci, és ahol hétvégi családi program lehet kimenni hétvégén egy bajnoki meccsre (beleértve az asszonyt, a fiú- és lánygyerekeket egyaránt). Véleményem szerint a foci kedvelése nem nemi kérdés. Férfiaknak és nőknek ugyanúgy szívük joga eldönteni, hogyan viszonyulnak a focihoz.A mondat helyesen tehát így hangzana:
„Jó szurkolást mindenkinek - és kitartást azoknak, akik nem szeretik a focit."
(k.kinga.focitipp)
*****
