Miről álmodjunk?
Előzetes a Debrecen szkopjei visszavágójához
Az ember módszeres teremtmény. Márminthogy vannak módszerei. Például a túlélésre.
A szurkoló ember. Igyekszik túlélni. Belekapaszkodni a legkisebb szalmaszálba. Újra és újra egy sikertelen szakítópróba... De hát ez nem a realitásról szól. Mert olyan nincs, hogy a szurkoló egy nap úgy ébred: jé, már nem vagyok szurkoló. Nem, ilyen nincs. Mert akkor már nem ébred.
Ha meg ébred, keresi azt a szalmaszálat. Módszeresen rakosgatja belőle kis építményét, tervezgeti sokismeretlenes jövőjét. És hisz. Nagyon irracionálisan - mert hinni csak úgy lehet.
Persze, másban hisz egy spanyol, és másban egy magyar. Hitünk szerényebb, nyomorúságunk nagyobb. Csak aki sokat veszíthet, az akarhat sokat nyerni. Minekünk már túl sok nem maradt.
Múlt héten a Debrecenben hittem. Egy magyar fociban. Hogy van egy város, egy befektető, aki csapatot épít.
Nem úgy, mint Győrben vagy Újpesten - hirtelen haraggal; s pláne nem úgy, ahogy a Vasasnál, Kispestnél régebben, vagy most éppen a Fradinál - nagy önbizalommal, pénz nélkül.
Szóval, van ez a város, és van egy csapata. És ez elég is a bajnoksághoz, mert ilyen - legalább is az első osztályban - csak egy van széles e hazában. És hittem, hogy nemcsak erre elég.
Aztán jöttek a macedónok... Kiosztottak néhány kötényt, szervezték a játékot, védekeztek, és bénázgattak néha - épp, mint a debreceniek. Nem volt rossz meccs. Két hasonló szintű csapat (ne hívjuk így: két aktuális formájuk alapján hasonló szintű csapat) feszült egymásnak.
Ki kellett józanodni. Hogy egy rossz - de első osztályú - magyar csapatot már egy térképen is alig látható ország csapata megverhet, az is nagy pofon volt. De ez talán még nagyobb.
BL-csoportkörről álmodozni szabad - én már csak az UEFA-csoportkörről mertem, de még az is soknak tűnik. Ma reggel új szalmaszálat, még vékonyabbat találtam. Abban reménykedem, hogy a Debrecennek rendszeresen lesznek efféle ellenfelei. Masszív, átgondolt, stabilitást sejtető önbizalommal teli, időnként ugyan suta, de mégiscsak működő csapatok.
Nem, nem egy Közép-Európa Kupáról ábrándozom, hanem egy NB I-ről. Úgyhogy szegény Jóbnak van még mit veszítenie.
(balagesh.focitipp.hu)
*****
További cikkek a rovatban
Leekens, a jól helyezkedő kalandor?
Néhány nappal ezelőtt olvastam el az Index interjúját Georges Leekens-szel, a magyar válogatott frissen kinevezett szövetségi kapitányával. Azt hittem, káprázik a szemem, és még mindig nehezen tudom értelmezni az olvasottakat.
Very Important Drukker
Szóval az történt, hogy péntek reggel fölhívtak az MLSZ-től, hogy a Szurkolói Klub szokásos internetes totóján én nyertem meg a VIP-belépőt. Beszámoló a Groupamából, a Magyarország–Costa Rica meccsről.
Siralomvölgy, ez a mi hazánk
Búsongunk, gyanakszunk, utálkozunk, irigykedünk. Siralomvölgy, jelen pillanatban ez a mi hazánk.
Védőháló – nélkül…
…párszor már vérig sértettek, mióta szúr a borostám, de olyan sunyi, aljas érzést csak ritkán jegyzek fel, mint amit az idegenbeli meccseken szoktam a füzetembe írni – betelt a füzetem!
"Egyet béengedek úgyis"
Székelyföldön nyaraltunk, szembe jött velünk egy plakát, így hát meccsre is mentünk. Megérte. Zeteváralja–Székelyvarság rangadó a román kupában.
Öt pontban a Vidi elmúlt hetéről
Az elmúlt hét napban a Videoton megnyerte harmadik körös EL-párharcát a Bordeaux ellen, elkerülte a legnehezebb ellenfeleket a playoffkör sorsolásán, majd idegenben megverte a Mezőkövesdet.
Őrült hajrá vagy fogadási csalás?
Feltűnően sok sorsdöntő gól születik az NB I-es mérkőzések utolsó perceiben? Egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem az a csapat győz, amelyik megszerezte a vezetést? Átböngésztük az elmúlt tizenhat NB I-es szezon mérkőzéseit, és meg kellett állapítanunk, hogy a magyar bajnokságban újabban tényleg töb…
Gera, ne csússz be!
- Bajnokok Ligája
- Európa-liga
- Midtjylland
- Ferencváros
- Budapest Honvéd
- Videoton
- Nomme Kalju
- Hapoel Beer Seva
Három magyar csapat maradt versenyben a nemzetközi kupákban, és az, amit láttunk tőlük ezen a héten, valamivel jobb, mint az utóbbi évek termése. A rémálom-meccsek (Tirana, Torpedo Zsodino, Zseljeznicsar) ezúttal elmaradtak.
Kikaptunk, benne van, lesz jobb
Magyarországon, nem kell aggódni azért, hogy a futball lekerül esetleg az újságok címlapjáról. A „magyarfoci”, így egybe, hallatni akar magáról, azt akarja, hogy róla beszéljenek, önző egy teremtés.
