2006.08.07., focitipp.hu

Pavel Nedvìd-interjú

A Mladá Fronta Dnes interjújában a Juventus cseh középpályása elmondja, hogy miért nem hagyta el a nyáron a Juventust. Egy loboncos hajú ember, akinek még jelent valamit a (klub)hűség fogalma.

Július végén még azt nyilatkozta, elhagyja a Juventust.

Amikor megfosztottak bennünket a bajnoki aranytól, ürességet éreztem. Mennyit hajtottunk, gürcöltünk a pályán, néha vért izzadtunk, és akkor valakik megkérdőjelezik még azt is, tudunk-e egyáltalán focizni. Elegem volt az egészből.

Mi bírta rá végül a maradásra?
Megmakacsoltam magam. Engem nem tudnak megtörni. Se megtörni, se legyőzni. Egyre csak azt ismételgettem: rendben van, a Juventust elintéztétek, de engem nem tudtok elintézni. Maradok, és kiharcolom a Juvénak az első ligát!

Pedig a Manchester United is hívta. Bajnokok Ligája- és Premier League-meccseket játszhatott volna. Nem vonzotta az Old Trafford?
A menedzserem szólt, hogy a Manchester United érdeklődik irántam. Nagyszerű dolog lehet az Old Traffordon focizni, de a szívem már a Juventusé. Ráadásul a családomat is Manchesterbe kellett volna költöztetnem, és egy, legfeljebb két szezon miatt már nem volt kedvem belevágni egy ilyen kalandba.

Melyik volt az erősebb érv a maradás mellett? A család nyugalma vagy a Juvéhoz való kötődés?
Mindkettő egyformán. Gondolnom kellett a gyerekeimre és a feleségemre is. Torinóban mindenünk megvan, és nem láttam értelmét annak, hogy egyszeriben felégessek magam mögött mindent csak azért, mert Manchesterben esetleg jobb fizetést kapnék. Ez nem lett volna tisztességes részemről a Juventusszal szemben.

És a "francia kapcsolat"? A legkitartóbb kérő ugyanis az AS Monaco volt. Miért kosarazta ki a francia ligát?
Monaco gyönyörű város, szívesen töltöm ott a szabadidőmet, de ott futballozni... Nem, a monacói ajánlat egyáltalán nem vonzott. A francia bajnokságban nem tudtam volna kellőképpen motiválni magamat. Spanyolország vagy Anglia jobban hangzott.

Ennek ellenére az ottani kérőknek is nemet mondott, és a következő szezonban a Serie B-ben, vagyis az olasz másodosztályban futballozik majd. Ráadásul a Juventus 17 pontos mankóval indul majd. Pályafutása eddigi állomásain végignézve ez egyértelmű visszaesésnek tűnik.
Ez van. A Juventusnak vissza kell kerülnie abba a pozícióba, ami őt megilleti. Nekem pedig, miután nagyon sokat köszönhetek ennek a klubnak, kutya kötelességem segíteni neki. Úgy érzem, az Agnelli család adósa vagyok, elvégre az ő alkalmazottuk vagyok évek óta. Ismétlem: tisztességtelennek tartottam volna a megfutamodást. Én eddig nagyon sokat kaptam a Juventustól. Most rajtam a sor, hogy megmutassam: a Juve is számíthat rám. Persze, én is sajnálom, hogy nem játszhatok már BL-meccseket, de nekem most az olasz másodosztályban kell majd úgy küzdenem, mintha a BL-ben játszanék.

És a válogatott?
Erről még korai lenne beszélni. Meghallgatom Karel Brückner szövetségi kapitány véleményét is, és csak azután döntök majd. Emlékszem, milyen visszhangjai voltak annak, amikor Karel Poborskýt a második ligából hívta be a válogatottba.

Várjunk csak, azért a cseh és az olasz másodosztály között van némi különbség...
Hogyne, az olasz nívósabb, de azért mégiscsak másodosztály. Az biztos, hogy ott leszek a szerbek elleni barátságos meccsen (augusztus 16-án - a szerk. megj.), és akkor majd minden kiderül. Az is, hogy mit gondol Karel Brückner.

Ezt már most is tudjuk. Brückner szerint Nedvìdre szükség van.
Várjunk még ezzel. Az EB-selejtezők két évig tartanak. Két év múlva már 36 éves leszek. Márpedig én mostanában csak rövid távra tervezek. A válogatott mindenesetre a szívem csücske, még a sikertelennek minősített világbajnoki szereplés is a kellemes emlékek közé került nálam. Én jól éreztem magam a válogatottban.

A vébén a cseh csapat motorja volt. A kiesés ellenére remekül játszott: ez bírta rá arra, hogy folytassa a pályafutását?
Közvetlenül a vébé után nagyon kimerült voltam, ráadásul a korai kiesésünk is megviselt. Akkor valóban azon gondolkoztam, hogy nem jött-e el az ideje a búcsúnak.

És mikor döntött úgy, hogy folytatja?
Egy hétig pihentem, aztán a Földközi-tengeri hajóút során tudatosult bennem, hogy nem tudnék foci nélkül élni, és amíg a szervezetem bírja a terhelést, addig fociznom kell. Muszáj.

És nem változtat a focihoz való viszonyán az sem, hogy a Juvét szankcionálták?
Nem. Sőt. Most fogok majd igazán harcolni és küzdeni a pályán.

Honnan ez a hihetetlen motiváció?
A futball lényege a győzelem. Azért focizol, hogy nyerjél. Le kell győznöd az ellenfelet, ha nem a Bajnokok Ligájában, akkor a Serie B-ben. Az alapképlet ugyanaz. A Juventus nehéz helyzetben van, szüksége van a segítségemre, és én segíteni akarok rajta. Ha kell, felszántom a pályát is.

A többi sztárjátékos más véleményen volt. Cannavaro, Emerson, Thuram, Vieira, Zambrotta elhagyta a süllyedő hajót...
Ehhez nincs mit hozzátennem, mindenkinek a saját lelkiismeretével kell elszámolnia. Na jó, bevallom, arra számítottam, hogy többen maradunk, elvégre mindannyian sokat köszönhetünk a Juventusnak: általa lehettünk elismert futballisták, és a Juvénak köszönhetően éveken át a világ egyik legjobb csapatának játékosai voltunk. Én legalábbis úgy érzem, hogy van mit meghálálnom.

A kapus Buffon és a csapatkapitány Del Piero maradt még.
Buffon egyelőre szabadságon van, az ő álláspontja még nem végleges. Del Piero maradásának örülök. Legalább valaki lesz mellettem a pályán a régiek közül.

Szomorú? Két hónapja még a bajnoki aranyat ünnepelték, most pedig a Juventus az egyik legkeserűbb klub a világon.
Leginkább az bosszant, hogy a bajnoki címtől megfosztottak bennünket. A mérkőzéseket a pályán nyertük meg. Vissza lehet nézni a meccseket. Senki sem mondhatja, hogy bárki is lefeküdt volna nekünk. Mindent a pályán értünk el.

Csakhogy Luciano Moggi előre megrendelte a játékvezetőket a Juventus meccseire. Ezért a súlyos büntetés. Mit mondana Mogginak, ha találkozna vele?
Nehéz kérdés. Elsősorban megköszönném neki azokat a szép éveket, amelyeket a Juventusnak köszönhetek. Az egész botrány úgy lett beállítva, hogy az egyetlen és kizárólagos vétkes a Juve. Mintha csak egyetlen érintett fél lenne! Ez teljes badarság! Ilyen értelemben a többi klub is vétkes, amit Moggi csinált, azt minden klubvezető csinálta. Mégis csak rajtunk csattant az ostor. Nagyon, nagyon igazságtalan volt a döntés.

A Fiorentina, a Milan és a Lazio pontlevonást kapott.
Hát ez az. Össze sem lehet hasonlítani a kettőt: a Juventust kizárták az élvonalból, az említett csapatoktól pedig csak levontak néhány pontot. Ha a többi csapatfőnököt is lehallgatták volna, akkor kiderült volna, hogy mindenki egyformán érintett.

A másodosztályban 17 pont hátránnyal kezdenek majd. Elég lesz egy szezon arra, hogy visszakerüljenek az élvonalba?
A 17 pont valóban sok, de mivel 42 meccset fogunk játszani, egyáltalán nem lehetetlen feladat kiharcolni a továbbjutást. Nehéz lesz, de nem lehetetlen, mivel még a 6. helyezett is osztályozót játszik. De összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy milyen erős csapatunk volt tavaly, és milyen lesz most... Ha összeszedtük magunkat, egyszerűen nem volt ellenfelünk... Most pedig... De a kesergéssel nem megyek sokra. El kell fogadni, hogy ez a realitás.

Egyszer már játszott a másodosztályban. Emlékszik még arra?
Még zöldfülűként, Plzeòben. Lehet, hogy a sors rendezte így, hogy a második ligában kezdjem és ott is végezzem a pályafutásomat? Nem, ezt felejtsük el. Még érzek magamban annyi erőt, hogy kiharcoljam a Juventusszal a feljutást!

(Mladá Fronta Dnes)

*****