2006.10.21., focitipp.hu

Majd' hétszáz kilométernyi autózás után Liberecben mesevilágba csöppentünk. Vagyis inkább Európába. A svájci precizitás és osztrák tisztaság mellett találtunk valamit a felvilágosult Közép-Európából is.

A cseh futballt évek óta csodáljuk. Nem véletlenül: az idei UEFA-kupa sorozat csoportkörébe három cseh csapat is bejutott. Egyiküket élőben néztük meg, a sorozat címvédője, a Sevilla ellen.

Textilváros, futballváros

Liberec nagyjából százezer lakosú város, száz kilométerre Prágától. A település elsősorban a textiliparáról híres, de lassan a futballisták is csatlakoznak a város hírnevét kivívó derék mesteremberekhez. A Slovan Liberec 2002 őszén például kis híján a Bajnokok Ligájába is bejutott, de a selejtező utolsó fordulójában 2:2-es összesítéssel, idegenben lőtt gólokkal kiesett. Nem kellett szégyenkezniük: az ellenfél az a Milan volt, amely abban a szezonban megnyerte a BL-t. Tavaly bajnoki címet szereztek a libereciek, de a BL-selejtezőben a Szpartak Moszkva állta útjukat. Az UEFA-kupa első fordulójában aztán kettős győzelemmel kiverték a Crvena zvezdát, így következhetett a Sevilla elleni randevú.

Nyárspolgárok csettinthetnek

Túlzás lenne azt állítani, hogy a város futball-lázban égne, a Sevilla elleni meccsre utaló nyomokat nem találtunk. Igaz, csak a teljes egészében középkort idéző belvárosban tettünk egy kiadós sétát. A folyton a svájci pontossággal és az osztrák vécék tisztaságával példálózó frusztrált magyarországi nyárspolgárok csettinthetnek: Liberecben még a pályaudvar környékén sem látni eldobott csikket az utcán. Választási kampány is van, azonban sehol egy letépett vagy leragasztott plakát. Igaz, a jelöltek Csehországban is nagyjából ugyanazt ígérik, mint Magyarországon.

Multikulti

Liberec ugyanakkor akár multikulturális városként is definiálható. Ha másért nem, a kirakatokban lépten-nyomon megmutatkozó Afrika-nosztalgia miatt. Egy könyvesboltban a „Fehér maszájok" című könyv csalogatja a vásárlókat, néhány méterrel odébb pedig a Savannah nevű ruhaüzletből néz ránk vissza egy kitömött leopárd. És néhány kukoricacsuma, amit azonban nem tudunk mire vélni.

Mesefilmbe illő környezet

A Liberec stadionja (az U Nisy) körül kezdenek csak el gyülekezni az emberek, de meglepetésünkre a 9900 főt befogadni képes arénában csak hétezren foglalnak helyet. Egy csehországi hetilap munkatársainak fenntartott helyeket foglaljuk el, de a stadion melletti emelkedőről vagy tizenöt, színes sapkákat viselő helyi kamasz bámulja a melegítő játékosokat, nagyokat röhögve. Ingyenhelyüktől tíz méterre egy viskó, száradó ruhákkal, a lelátó másik oldalán pedig egy sziklafal, fölötte egy kastélyszerű építménnyel - mesefilmbe illő környezetben indul útjára a labda.

Tudor, valamit tudol!

A spanyolok mintha el is aludtak volna a mese alatt, mert eléggé bágyadtan kezdik a mérkőzést, Bílek a 19. percben kapufát lő. A Palop-Javi Navarro-Escudé hármas elképesztően gyenge teljesítményt nyújt. Unintelligens játékukért Olaszországban bizonyára a harmadosztályba száműznék őket, egy előítéletet azonban megerősítenek: a spanyol futballisták fetrengenek. Az előreívelt labdáknál általában alulmaradnak a két cseh csatárral (Pospech és Holenda) szemben, majd fájdalmas arccal a földre vetik magukat. A román bíró (Tudor, ő is egy meséből csöppent a pályára) pedig rendre beveszi a produkciót, és hamar besárgítja Pospechet és Holendát. A közönség őrjöng, a spanyolok csalják a futballt. Kanouté öncélúan cselezget, Duda kötényre játszik, a jobbhátvéd Daniel Alves viszont parédásan és alázatosan futballozik. A Liberec mindent megpróbál, de a gólt valahogy nem tudják összehozni, így marad a nulla-nulla, aminek az UEFA-kupa címvédője örülhet, méghozzá nagyon.

„Libe-Libe-Liberec"

A szurkolók a „Libe-Libe-Liberec"-cel belopják magunkat a szívünkbe, még Tudor nevetséges ítéletei sem hozzák ki őket igazán a béketűrésből. Egyedül tíz perccel a mérkőzés vége előtt vesztik el a fejüket néhányan a spanyol kapu mögött ülők közül: repülnek a műanyag söröspoharak, repül a finom cseh sör a zöld gyepre, Palop menekül. A libereci liberális mesevilág a szünetben mutatkozik meg előttünk teljes pompájában, amikor a hazaiak legvérmesebben szurkoló szektorában ülők a következő tizenöt méteres drapériát feszítik ki: „Football against racism in Europe".

Libereci Babylon

Hazafelé újra rossz irányba kanyarodunk, így hosszú percekig bolyongunk Liberec egyik külvárosában. „Ez tiszta Rózsadomb" - böki ki a pozsonyi sofőr, de a házak előtt nem Mercedesek és terepjárók parkolnak, hanem inkább Skodák. Lehetnének akár Bogarak is, Liberec szülötte például a Volkswagen topmodelljét megalkotó Ferdinand Porsche. Nincsenek kacsalábon forgó rózsaszín paloták, inkább valami bájos egyszerűség uralkodik. A járdán egy sámli éjszakázik, békességben az alumínium-kukával. Csak egy száz kilós részeg férfi támasztja a falat csukott szemmel, nyakában Liberec-sál. Felhajtunk az autóútra, balra mellettünk a Babylon nevű hotel kivilágított szárnyas oroszlánjai, és egy óriáskivetítő: éppen egy férfi bújik be egy szekrénybe. Jobbra is nagyon világít valami: a Tipsport Arena ultramodern épülete, a városi jégcsarnok. „Liberecnek jó hokicsapata van, hétezren járnak a meccseikre." Jó nekik. Ráadásul Jicin is csak húsz kilométernyire.

A csapat Rumcájsza: Singlar

A focitipp delegációja szerint a mérkőzés legjobbja és felfedezettje a Liberec jobbhátvédje, a 27 éves Peter Singlar volt. Ha hozzá hasonló futballistákat látnánk a magyar pályákon, egészen biztosan meccsre járnánk minden hétvégén. Singlar a focitipp szimpátiáját öntörvényűségével, és némileg antiszociális viselkedésével vívta ki. Több kiváló előretörés után is csak a bokáját tudták összerúgni az egyébként folyamatosan szimuláló spanyolok, és Singlarban a 72. percben megtört valami. Duda nem engedte, hogy elvégezze a szabadrúgást, mire Singlar egy méterről teljes erejéből belebikázta a labdát a brazilba, majd abban a pillanatban sárgát követelt Tudornál Dudának. Egy perccel később azonban nemcsak az indulatait engedte szabadjára, hanem a futballtudását is: egy olyan elhúzós csellel csapott be egyszerre két spanyolt, amivel általában a grundon szoktak próbálkozni. És, hogy miért ajánljuk a magyar futballisták figyelmébe Singlart? A meccs utáni nyilatkozata miatt: „Reméljük, hogy a szurkolók jól szórakoztak, és legközelebb is eljönnek a meccsünkre.". A közönség persze hálásan ünnepelte a null-nullt, látszott, hogy a libereci focisták a város elismert és ünnepelt polgártársai.

Lecke, magyaroknak

Ennyit kéne megtanulniuk a magyar futballban dolgozók jelentős részének (tisztelet a kivételnek) a sértődések helyett. Önmagukban ők nem érdekesek. Egy-egy csapatot képviselnek, és azért a csapatért minden nap újra és újra meg kell dögleniük. Ha a közönségük ezt érzi, akkor mindent megbocsát. Ha viszont nem, akkor maradhat a szégyenkezés, meg a nyafogás, hogy mindenki őket bántja. Egyet azon nem szabadna elfelejteniük: afölött, hogy valóban megdöglöttek-e a pályán, a közönség ítélkezik. A többi csak üres duma.

(ktn.focitipp.hu)

Liberec-Sevilla >>>

*****