2006.10.28., focitipp.hu

Furcsa időket éltünk a húszas években: a felvidéki klubok sorra szipkázták el a legjobb magyarországi futballistákat. Történelmi visszatekintésünk első része következik.

A felvidéki csapatok lényegesen gyengébb játékerőt képviseltek, mint a budapestiek, viszont sokkal jobb anyagi helyzetben voltak, mint a magyar főváros klubjai. Künstler József, a nemzeti válogatott labdarúgója már 1919 végén a pozsonyi Makkabiba távozott, a másik úttörő a Galgócon szereplő Bobor György MÁV-játékos volt. Bobor

a felvidéki szipkázás

egyik kulcsfigurája volt. Amikor először hazalátogatott, egyik volt játékostársával tért vissza Galgócra. Pár hét múlva már a MÁV teljes csapatát a Felvidékre csábították. Később két-három hetente járt haza, a pesti Kálvária téri Kossuth kávéházban „rendezkedett be", itt jelentkezhettek a Budapestről elvágyódó futballisták.

Hegyi Mátyás a „csábítók" egyik „vezéregyénisége" volt. Ő a III. ker. egyik túráján maradt Ungváron és Kassán két játékostársával, miután mindhárman azonnal állást kaptak. Hegyit és testvérét 1922 áprilisában vádolta meg azzal a Sporthírlap, hogy „valósággal

üzérkedést űzve

szállítják a magyar (pesti) játékosokat a »jól szituált« szlovenszkói sportkluboknak." A kassai, ungvári állapotokat pedig úgy jellemezte a lap, hogy „ma a Felvidék jóformán csak a footballt ismeri, mert ott a business". A Sporthírlap kirohanása nem volt meglepő, hiszen az Ungvári TK-ban nyolc (!) magyarországi játékos szerepelt. Népszerűségükre jellemző, hogy idővel már nemcsak budapesti, hanem például diósgyőri és sátoraljaújhelyi játékosokat is igazoltak felvidéki egyesületek. Ám ahogy a magyarországi csapatok vajaskenyértúráit botrányok kísérték, úgy a játékosigazolások sem mentek zökkenőmentesen. 1922 áprilisában Kassán tört ki „profibotrány". A Kassai Törekvés ugyanis négy budapesti futballistát szerződtetett, akiknek azonnal állást is szereztek. A szakszervezet tiltakozott, a játékosoknak felmondtak, a klub ezután - az amatőrszabályokat megszegve - pénztárából segélyezte a játékosokat. A legkellemetlenebb eset a kispesti Buday Andrással esett meg. Miután a játékos a Felvidékre távozott, az MLSZ tárgyalás nélkül profivá nyilvánította. Buday azonban egyetlen meccsen sem léphetett pályára, mert

kémkedéssel vádolták

meg, és tíz hónapig tartották fogva. A magyar labdarúgók fő „patrónusai" azonban nem a felvidéki, hanem a cseh és morva egyesületek voltak. Csehországban világszínvonalon futballoztak (a válogatott bejutott az 1920-as olimpia döntőjébe), mégis volt kereslet a külföldi futballisták és edzők iránt. Jellemző, hogy a Slaviát több mint két évtizeden át edzette a skót John Madden, a Sparta pedig ekkoriban szerződtette trénernek az angol John Dicket.
Plattkó Ferenc, a később évekig Barcelonában védő kapus volt az első, klasszistudású magyar labdarúgó, aki Csehországban játszott. Plattkó 1920-ban védte a Sparta Praha kapuját, de az ő szereplése is botrányokat kavart. A világjáró labdarúgót 1923 elején, az MTK játékosaként hívták meg a válogatott keretbe, ellenfelei azonban azzal vádolták meg, hogy 1919-ben belépett a cseh hadseregbe. A kapus ezt elismerte, de azzal védekezett, hogy

Pozsonyban letartóztatták,

katonai hatóság elé állították, és erőszakkal sorozták be, ám amint tehette, megszökött a hadseregből. 1922-ben egy másik, kiváló magyar labdarúgója is volt a Spartának. Plattkóhoz hasonlóan Schaffer Alfréd is bejárta fél Európát, s eljutott Prágába is. A labdarúgó nemcsak a labdával, de a pénzzel is kiválóan bánt (egy Schafferre jellemző történet szerint Baselben le akarták szállítani a fizetését, mert többet keresett, mint a helyi polgármester, de ő inkább elhagyta a klubot). Schaffer a Spartától kiemelkedőnek számító, havi 6000 korona fizetést kapott. Összehasonlításképp: a Právo Lidu egyik álamatőröket leleplező, 1923-as cikke szerint a prágai labdarúgók fizetése 3000 korona körül volt.

Plattkó és Schaffer mellett többtucatnyi, szerényebb tudású magyar labdarúgó fordult meg Csehországban. Több klub - köztük számos cseh-német csapat - számított „magyar specialistának", ügynökeik Budapesten próbálták a labdarúgókat rávenni, hogy Csehszlovákiában folytassák pályafutásukat. A budapesti Sportlap rossz szemmel nézte mindezt:

„A középkori rablóvilágot

juttatja ismét eszünkbe. Ez a hatalmas országrész, kifejlett sportcentrumával kinyújtotta polyp karjait a magyar játékosok felé és egymásra szívja őket magához. Tegnap még csak az amúgy is szlovák területen levő magyar játékosok kellettek neki, ma már Budapestig dugta szívcsápjait és falánksága egyre tűrhetetlenebb méreteket ölt."

(szegedi.péter.focitipp.hu)

A cseh korona csábító csengése, 2. rész >>> (később)


*****