2006.11.27., focitipp.hu

focitipp-reflexiók

Angliában és Olaszországban is a tabella első két helyezettje csapott össze, de ellátogatunk Hamburgba és Genovába is. Deisler hős, Drogba alattomos, a Roma és Totti sziporkázott, Adriano pedig mintha kezdene magára találni.

Volt egy igazi focista is a pályán

Hamburg-Bayern 1:2
Tavaly a bajnoki címért játszott volna egymással a két csapat, idén azonban csak a bajorok esélyesek az aranyra. A Hamburg viszont... Idén eddig egy győzelemnek örülhettek 22 tétmérkőzésen. Az első félidőben azonban eltűnt a jelenleg osztálynyi különbség a két csapat között: a Hamburg Van der Vaart és Mahdavikia vezérletével alaposan megszorongatta a Bayern Münchent. Sőt, a holland tizenegyesével a vezetést is megszerezte.

Felix Magath az öltözőben alaposan letolhatta fiait, mert egy új Bayern jött ki a második félidőre, két új játékossal: Lucióval és Deislerrel. Sebastien Deisler beállítása pedig döntőnek bizonyult. A középpályás negyvenöt perc alatt megmutatta, miért is tartották egykor a német futball legnagyobb ígéretének. Deisler kétszer is olyan gólpasszal ajándékozta meg csatártársait (előbb Makaayt, majd Pizarrót), ami után az ínyencek is csak csettinthettek. Hiába brusztolt megállás nélkül Bastian Schweinsteiger, hiába rohangált föl-le a baloldalon Philipp Lahm, hiába volt korlátlan úr a levegőben Daniel van Buyten és Lúcio - igazi futballt ezen a meccsen a Bayern cingár középpályásától, Sebastian Deislertől láthattunk.

Római parádé Genovában

Sampdoria-Roma 2:4
Többször is szapultuk már a Romát korábban. Szándékos durvaságok, hisztéria, agresszivitás - ezek voltak a fő vádpontjaink. A Sampdoria ellen azonban egy másik Romát láttunk, remélhetőleg egy új Romát. Fogalmazzunk pontosan: Spalletti Romáját. A Farkasok vasárnap délután darabokra tépték a Sampdoriát. A csapat önbizalmát jellemzi, hogy De Rossi a saját ötösénél is megengedett magának egy finom testcselt. A csapat szellemét pedig az, hogy az első félidőben többször a saját tizenhatosán belül hárman is letámadták a Sampdoria halálra rémült védőit: rugdosták is a labdákat taccsra a genovaiak rendesen.

A második félidő első húsz percében pedig időnként már cicáztak a rómaiak. Üresbe futások, háromszögelések, gyors ritmusváltások - élmény volt nézni a fickándozó vörösöket. A csapat mentális fejlődésében és az eredményességben kulcsszerepe van a hadvezérnek. Luciano Spallettinek. A kopasz mester lassan egy éve játszatja a csapatát csatár nélkül - Francesco Tottit feltolva egyetlen éknek. Ezen idő alatt a Roma (tavaly tavasszal) felállította a Serie A győzelmi rekordját (11 siker sorozatban), és a Sampdoria ellen is ízelítőt láthattunk abból, hogy milyen az, ha egy csapatban mindenki támad, és mindenki védekezik. A papíron klasszikus csatár nélkül futballozó rómaiak közül bárki gólhelyzetbe kerülhetett, és csak a játékosok összpontosításán múlott, hogy a Roma végül nem rúgott újra hét gólt. A negyedik gól miatt azonban megérte végigbosszankodnia magát a nézőnek az elpuskázott ziccereken. Cassetti ívelése után Francesco Totti a tizenhatos oldalvonaláról, éles szögből, kapásból bombázta a hosszú sarokba a labdát - még a Sampdoria szurkolói is felállva tapsoltak a jelenet láttán. Francesco Totti játéka tehát lassan ismét a régi, a hozzáállása azonban megújult. Előnyére: eltűnt a pályáról az a ficsúr, aki azonnal összeesik, ha hozzáér az ellenfél. Nem reklamál, nem nagyképűsködik, nem próbál nyomást gyakorolni a bíróra. Mintha felnőtt volna - ennek már igazán itt volt az ideje.

Iksz az angol csúcsderbin

Manchester-Chelsea 1:1
Az ősz rangadójára készültek Angliában: az Old Traffordon a Manchester United fogadta a Chelsea-t. A két csapat toronymagasan kiemelkedik a Premiership mezőnyéből, és a mérkőzés előtt a hazaiak három ponttal vezettek londoni vetélytársuk előtt: a 13 mérkőzésen szerzett 34 pontjával egyébként a manchesteriek Premiership-történetük legjobb rajtját produkálták. Egy másik érdekes statisztikai adat: Alex Ferguson ellen José Mourinhónak van a legjobb mérlege az angol bajnokság edzői közül (négy meccs, három győzelem, egy vereség).

A mérkőzés parázs küzdelmet hozott - szép focit azonban nem kaptunk a csapatoktól. Alig harminc perc elteltével Louis Saha egy okosan elcsavart lövéssel szerzett vezetést a Vörös Ördögök számára, de a második félidőben nagy erőket mozgósító Chelsea a 69. percben Ricardo Carvalho fejesével egyenlített. A két edző csapatai eddig egyszer játszottak egymással döntetlent: 2004 tavaszán a Mourinho-féle Porto 1-1-re végzett a Uniteddel a BL nyolcadöntőjében. Akkor a portugál tréner továbbjutásnak örülhetett. Most az iksznek, amivel előzetesen ki is egyezett volna.

A legérdekesebb momentum (Sevcsenko ismételt vergődését, és a Chelsea második félidei - Mourinho fejmosását követő - feltámadását leszámítva) mégis Didier Drogba ámokfutása volt. Az elefántcsontparti méltán pályázhat az ősz legjobb topligás csatárának címére, a viselkedése azonban több mint bicskanyitogató. Alig telt el tizenöt perc a mérkőzésből, és máris egy előre kitervelt, gusztustalan törlesztést láttunk tőle: felugrás közben Nemanja Vidics arcába könyökölt. Ezért a világ legtöbb pályáján azonnal piros lapot kaphatott volna, de a kommentátor által istenített Howard Webb még csak sárgát sem adott neki. Nem ismerjük személyesen Drogbát, de a jelleméről sokat elárul az a nyilatkozata, miszerint idegesíti, hogy a fifa2007 nevű számítógépes játékban Henryt jobbnak rangsorolták nála. Drogba így azzal szórakozik, hogy az Arsenal csatárával mellérugdossa a legjobb helyzeteket. Gratulálunk.

Adrianónak jót tett a háromhetes pihenő

Palermo-Internazionale 1:2
Az olasz csúcsderbin is a Manchester-Chelsea mérkőzéshez hasonló birkózást láttuk. Igaz, lassabb tempóban, és nem éppen egyenlő erők között: az Internazionale ugyanis jelenleg kilóg az olasz bajnokság mezőnyéből. A Palermo derekasan hajtott ugyan, de Amauri zseniális gólján, és néhány helyzetecskén kívül semmire sem mentek a listavezetővel szemben. Francesco Guidolin másképp látta: „A csapat jól játszott, nem volt igazi különbség a két csapat között.". Pedig volt, mégpedig éppen az, amire a Rosanerók edzője is rámutatott: „az Inter fizikailag erősebb volt nálunk."

Itt van a kutya elásva: az Inter jelenlegi keretének összes játékosa fizikailag messze átlagon felüli képességekkel rendelkezik. Mancini bárkit betehet a csapatba (talán Luis Figót és Alvaro Recobát leszámítva), és egy magas, jól fejelő, sokat futó, agresszív izomkolosszust kap - Ibrahimovictól Materazziig, Maicontól Grossóig. Még az olyan szervező középpályások is, mint Dejan Sztankovics vagy Santiago Solari is felszántják a pályát, ha kell. Megnyugvásra adhat okot a csapat szurkolóinak, hogy végre Adriano is a régi: a Renzo Barberában megint úgy pattantak le róla a védők, mint régen. Gólt nem lőtt ugyan, de adott két gólpasszt, ami (újra)kezdésnek nem is olyan rossz.

A Bundesliga állása >>>
A Premier League állása >>>
A Serie A állása >>>

(ktn.focitipp.hu)


*****