2006.12.03., focitipp.hu

Paolo Di Canio-interjú

Az olasz futball nagy öregje szerint Olaszországban manapság nincs normális jobboldali párt; Franceso Totti a világ legostobább embere, és a világ legnagyobb rangadóját Skóciában játsszák. Zseni vagy őrült? Döntsenek Önök.

Saját magad vallottad be, hogy pánikbetegségben szenvedsz. Történt olyan eset, hogy meccs közben tört rád egy roham? És igaz az, hogy egy hitgyógyász hozott rendbe?
Egy Lazio-Fiorentina meccsen fordult elő ilyesmi, még a pályafutásom elején. Olyan érzésem támadt, hogy nem kapok levegőt, a lábaim pedig elgyengültek. Kértem, hogy cseréljenek le, végül a klinikán kötöttem ki. Számos tesztet végeztek rajtam, aztán sz@rt sem találtak! Nem egy hitgyógyász gyógyított meg, hanem a Pánikterápia nevű tudomány, mely a kezek energiáján alapul.

Mi hiányzik leginkább Angliából?
A hűséges szurkolók és a futballt körülvevő emberek. Mindenem megvan Olaszországban, szóval különösebben semmi nem hiányzik, de Anglia a szívemhez nőtt. Az emberek rendkívül jól bántak velem és családommal, mintha én is angolnak születtem volna. Anglia a második hazámmá vált, most is sokszor visszajárunk meglátogatni a barátainkat.

Egyszer azt nyilatkoztad: "Ha bármelyik derbit vennénk a világ bármely részéről, összeadnánk őket, akkor sem érnének a Rangers-Celtic rangadók nyomába. Ahhoz semmi sem fogható." Most, hogy a római derbik részese vagy, még mindig így gondolod?
Ezt a kijelentésemet a politikai-vallási ellentétekre értettem, ami a skót és az ír közösség között fennáll, de ha csak a fociról beszélünk, a római derbit egész évben átélik az emberek, éjjel-nappal. Ez pedig az egész eseménynek egy különleges és feszült légkört ad. Főleg, ha a két csapat egyikének drukkolsz.

Miért hagytad el a Celticet egy év után?
Mert az elnök nem akart a szerződésemről beszélni velem, pedig megígérte, hogy újratárgyaljuk, ha jól játszom. A szurkolók az év játékosának választottak. Ő azonban azt mondta, nem érdemlem meg. Így aztán továbbálltam. Nem játszom hazugoknak és csalóknak.

Nyolc év telt el a hírhedt eseted óta, amikor a West Ham-Arsenal angol bajnokin felöklelted a téged kiállító bírót, Paul Alcockot. Hogy vélekedsz ma erről?
Egy évvel később találkoztam vele, és akkor arra gondoltam, hogyan eshetett el egy ilyen gyenge lökéstől?! De nem mentegetőzőm, és nem ajánlom senkinek, hogy meglökje a bírót. Nem szép dolog.

A játékvezető ellökése után az Arsenalos Nigel Winterburn majdnem becsinált, úgy megijedt tőled. Miért nem kentél le neki egyet? Hiszen már úgyis kiállítottak!
Szeretted volna, ha eltiltanak 1000 meccsre, ugye?! Az az igazság, hogy nagyon kivoltam, Winterburn meg odajött, és elkezdett kekeckedni. Úgy tettem, mintha meg akarnám ütni, ő meg elrohant, mint egy pudli. Mit tehettem volna? Végigkergetni a pályán, és verekedni, mint egy kocsmában? Az a legviccesebb az egészben, hogy Nigellel ma már jó barátok vagyunk!

Mit jelentett a római derbin bemutatott szalutálásod?
Azért tettem, amit tettem, hogy olyan embereknek tisztelegjek, akikkel közös az értékrendünk és a gyökereink. Ez megengedett kellene, hogy legyen a világ bármely részén. Megállok a piros lámpánál, fizetem az adómat, sosem tartóztattak le, sosem inzultáltam más embereket a bőrszínük miatt, vagy azért mert zsidók voltak. Szóval miért ne ünnepelhetném a góljaimat egy olyan gesztussal, ami a római időkből származik, nem pedig öt évtizeddel ezelőttröl?! Van olyan idióta, aki kommunista ökölszorítással ünnepel (Cristiano Lucarelli).

Tényleg rasszista vagy?
2006-ban élünk. Nincsenek faji törvények, kivégzések, hál' Istennek. Vagyis miért ne szabadna egy radikális jobboldali felfogást demokratikus módon képviselni? A kommunistáknak bezzeg mindent szabad. Sokan azt mondják, Fidel Castro egy hős, miközben Kubában milliók élnek elzárva, a világ legnagyobb nyitott börtönében, ahol még ma is eltűnnek az ellenzékiek. Erről senki nem szól egy szót sem. És engem szívatnak? Ugyan már! Fasiszta vagyok, na és akkor mi van? Nem vagyok rasszista. Miért ne jelenthetném ki, hogy jobboldali vagyok? Annyira jobboldali, hogy nem is szavazok, ugyanis nincs ma olyan jobboldali párt, amely azt képviselné, amit érzek. Olyan társadalmi értékekben hiszek, amik régről erednek, és senki nem veheti el ezeket tőlem.

Ki volt a legjobb edző, aki alatt valaha dolgoztál? Ki értett meg a legjobban?
Marcello Lippi, a Napolinál. Abban az időszakban ő volt a tökéletes edző számomra, sok mindenre megtanított, nemcsak futballistaként tanultam tőle, hanem emberileg is. Aztán elment a Juvéhoz, és megváltozott...Capellótól is sokat tanultam, de tőle csak a fociról.

Ki volt a legkeményebb védő, aki ellen játszottál?
A legkeményebb? Még mindig keresem! Igazából senkit nem tudok kiemelni, mert először mindig magamat kellett legyőznöm. Ha tele voltam önbizalommal, koncentráltam és felidegeltem magam, akkor még a legjobb védőkkel szemben sem féltem. Talán a legjobb emberfogók, akik mindig a nyakamban lihegtek, Martin Keown és Jaap Stam voltak.

Mi volt a legfurcsább étel, amit valaha ettél?
Hmmm, nem is tudom...Talán valami indiai kaja, nagyon csípős, még Londonban. Nem szeretem a csípős dolgokat, inkább az egyszerű fogásokat eszem, a kémiai kísérletekre emlékeztető ételektől irtózom. Szeretem a finom ételeket és a jó borokat. Azt hiszem, nem ettem még semmilyen furcsa dolgot, legalábbis semmit, amire emlékeznék.

Egyszer azt nyilatkoztad Francesco Tottiról, hogy ha azt mondod neki, Közel-Kelet, valószínűleg a futballpálya egy részére gondol. Tényleg ennyire ostoba? Vagy találkoztál nála is egyszerűbbekkel Angliában?
Sajnálom, hozzá senki nem fogható! Hallottál bárki másról, aki könyvet publikál arról, hogy mennyire buta? Amit nyilatkoztam róla, az teljes mértékben igaz, és bekerülhetne a többi vicc közé, a könyvébe.

Mely csapatnál szerettél leginkább játszani?
Nagyon élveztem az angliai időket, de a Lazióhoz semmi sem fogható. Nemcsak egy klubot jelent a számomra, a Lazio életem része. Ott játszani a csúcsot jelentette számomra. Még ma is hasonlóan érzek, hiszen most is itt játszom, otthon is, ha felhúzom a kék mezt, a kertből besprintelek a konyhába és elsírom magam a boldogságtól. A szívemben őrzöm a csapatot, mindörökre!

[A Four Four Two nyomán]

(fs.focitipp.róma)


*****