2007.01.03., focitipp.hu

A Beckham-szindróma

Télen hideg van. Az ember kénytelen otthon ülni, ráadásul még rendes futballmeccsek sincsenek - vagy csak ritkábban. Nézzen filmet: a futball és a mozi elég sokszor találkozott már egymással. (1. rész)

64 „előadáson" összesen 2,7 millió eladott jegy, és 37 milliárd, azaz átlag mintegy ötszáznyolcvanmillió tévénéző. A záró közvetítést a föld lakosságának egyötöde követi a képernyők előtt. Az említett statisztikák természetesen nem egy hollywoodi szappanopera, hanem az 1998-as franciaországi futball-világbajnokság nézettségi adatai. Az ezekben a hetekben is zajló copa mundial kapcsán nem hagytuk ki a ziccert, hogy azon filmek között szemezgessünk, amelyek a világ legnagyszerűbb játékával, a labdarúgással foglalkoznak.

Bár nemrég Nick Hornby Fociláz című könyve kapcsán többen a mű újrafelfedezéséről szóltak, a regény valójában zsenialitása és időtlensége miatt sosem ment ki a divatból, s évtizedek óta minden generáció számára egyetemes futballbibliaként aposztrofálható. 1997-ben maga Hornby írt forgatókönyvet saját önéletrajzi ihletésű regényéből, a filmet David Evans rendezte - nálunk érthetetlen okból az Egy férfi, egy nő és egy focicsapat címmel került forgalomba. A Farrelly-testvérpár aztán a rajongók szemében valóságos szentségtörést követett el tavaly, amikor a sportágat az amerikai közönség számára könnyebb befogadhatóság kedvéért lecserélte baseballra, ez lett a Szívem csücskei. Szerencsére azonban a várakozásokkal ellentétben nem vágták haza a Fociláz lelkét, s egész szerethető filmet hoztak össze. Angliában persze nem nagy dolog rajongani a futballért, ám ha egy tizennégy éves tibeti szerzetes tesz így, az már megér egy misét: a butháni Khyentse Norbu 1999-es gyönyörű filmje, az Isteni játék kis főhőse a világtól elzárva élve is pontosan tudja, hogy valahol messze földön, Franciaországban zajlik a futball-világbajnokság, s neki szembemenve a tradíciókkal, minden vágya, hogy a környék egyetlen televízióján megnézhesse a döntőt.

Nem sok példa van a filmtörténelemben, amikor egy magyar alkotás remake-jét készítik el nyugaton, ám a Két félidő a pokolbannal (r.: Fábri Zoltán, 1961) ez is megesett: itt a második világháború hadifoglyai a Sinkovits Imre formálta futballista, Ónódi II vezetésével játszanak náci tisztek ellen a Fürher születésnapja alkalmából. A Menekülés a győzelembe (r.: John Huston) című 1981-es, részint Budapesten, az MTK-pályán forgatott amerikai változatban Sylvester Stallone kapta a focihoz ügyetlen, ám szökni akaró, végül a kapuba állított amerikai szerepét, aki ezzel olyan gigászokkal játszhatott egy csapatban mint az angol Bobby Moore vagy a brazil Pelé! A fekete gyöngyszemnek hívott zseni egyébiránt számos alkalommal csillogtatta még meg színészi vénáját, maradjunk annyiban, hogy a cselezés jobban megy neki.

Kevés szó esik róla, pedig úgy helyes, ha Burt Reynolds 1974-es, itthon Hajrá, Fegyencváros! fantázianévvel bemutatott filmjének is Fábri alkotását jelöljük meg távoli őseként! Bár itt nem hadifoglyokkal, csak sima börtönrabokkal találkozunk, s a sportág is amerikai futballá korcsosult, minden egyéb szinte változatlan. A Hajrá, Fegyencváros! két - további - feldolgozást is megélt, a jelen cikkünk számára érdekesebb az angol verzió (Gépállat SC, r.: Barry Skolnick, 2001), hisz itt ismét az „európai" focit űzik az elítéltek. Ennek főszereplője ráadásul az a „Hentes" becenévre hallgató Vinnie Jones, aki egykor a Wimbledon kőkemény védőjeként vált ismertté, ám mióta Guy Ritchie felfedezte magának, azon kevés sportolók közé tartozik, akik a mozikban nagyobb karriert futottak be, mint a pályán. A remake sikere láttán Amerika is le akart húzni még egy bőrt a projektről, s Adam Sandler főszereplésével, valamint Burt Reynolds öniróniát sem nélkülöző cameójával tavaly ők is készítettek belőle egy újrát - a Csontdarálóban (r.: Peter Segal) természetesen ismét tojáslabdával dobálóztak a rabok. S ha már itt tartunk, bár az USÁ-ban tízezrek űzik a sportot, s a '94-ben náluk rendezett vb minden idők legtöbb eladott belépőjét produkálta (átlag 69 ezer tikett meccsenként), a helyi média mégsem hajlandó komolyan venni a „soccert", a tradicionális amerikai sportágak rovására. Így aztán a valaha készült egyik legjobb sportfilm is az amerikai futball világának kulisszái mögé kalauzol, bár a Minden héten háború (r.: Oliver Stone, 1999) valószínűleg a világ többi részén űzött játékra leképezve is ugyanúgy megállná a helyét.

A Beckham-szindróma

Aki azonban igazán nagyot akar alkotni, az egy-egy szupersztár focista nevét is bedobja a kalapba, ha más nem, egy cameo erejéig, ahogy azt a fentebb említett Menekülés a győzelembe is teszi. A botrányhős francia Eric Cantona például az Elizabeth-ben, ill. A lápvidék gyermekeiben tűnik fel, sőt a Mookie, a beszélő majomban egyenesen főszerepet kapott, míg honfitársa Nicolas Anelka népszerűségét vb-elsőségük idején A tökös, török, az őr meg a nő készítői aknázták ki. Ott van aztán napjaink egyik legnépszerűbb labdarúgója, David Beckham, aki sokak számára visszatetsző módon inkább számít popikonnak, mintsem élsportolónak. A tehetsége ugyanis még édeskevés lett volna, hogy mára milliók bálványozzák, ehhez szükség volt megfelelő média-megjelenésre is, amelybe egyre inkább beszáll a filmipar is. A Csavard be, mint Beckham (r.: Gurinder Chadha, 2002), annak ellenére a legtöbb bevételt hozó focis film, hogy az indiai labdarúgólány története egyrészt legjobb indulattal sem nevezhető mainstreamnek (inkább a kulturális különbségekre helyezi a hangsúlyt, a la A Kelet az Kelet), másrészt maga a címszereplő nem is szerepel benne! (A film végén néhány másodpercre feltűnő Beckham-házaspárt nem ők maguk alakítják.)
A Góóól!-ban (r.: Danny Cannon, 2005) már valóban magát, Spice Boy-t (gúnynevét azután akasztották rá, hogy feleségül vette a néhai Spice Girls együttes egy tagját) láthatjuk viszont. A produkció apró hibája, hogy az amerikai mainstream filmek dramaturgiája túlságosan is nagy teret nyer benne a sportszakmaiság kárára: Mexikóból menekült szegénygyerekre az utcán focizva lel rá az angol játékosügynök, aki azon nyomban viszi is a világhírű Newcastle Unitedhez - tiszta népmese. Beckham feltűnése, és két mondata Real Madrid-beli csapattársaival, a francia Zinadine Zidane-nal és a spanyol Raúllal egyetemben előrevetíti a film még idén bemutatandó folytatását, amelyben a rá, és klubjára jellemzően jól kigondolt marketingmunkának hála, a főhős Santiago a spanyol sztárcsapathoz igazol majd - újabb hatalmas reklámot csapva a világ amúgy is leggazdagabb klubjának. Illetve itt jegyezzük meg, hogy ezekben a napokban kezdték forogni az eleve trilógiának tervezett mozi befejező részét (tervezett bemutató: 2007) a németországi világbajnokságon - talán nem meglepő, hogy a nemzetközi labdarúgó szövetség, a FIFA kiemelten támogatja a produkciót.
A Góóól! mindenképpen különleges azonban abból a szempontból, hogy a sztárklub eredeti otthonában, a St. James Park-beli stadionban, valamint edzőközpontjában forgatták, a csapat labdarúgóinak, legfőképpen Alan Shearer részvételével. Számára sem ez volt egyébként az első alkalom, hogy direkt felszólításra kellett színészkednie a pályán: először 1999-ben az egyszerűen csak The Match (r.: Mick Davis) címre hallgató moziban (amelyben két kocsma törzsközönsége egy focimeccsen dönti el, melyik ivó zárja be kapuit véglegesen), egy évvel később a Szezonbérletben (r.: Mark Herman, 2000) tűnt fel. Utóbbi hőse két tinédzser, akiknek egyetlen cél lebeg a szemük előtt, bármilyen alantas munkával, vagy ha másképp nem megy, bankrablással, de pénzt szerezni egy éves bérletre az imádott Newcastle United meccseire. Végső elkeseredésükben a csapat emblematikus figuráját, Alan Shearert kéri, szánja meg őket egy bérlettel, a bálvány azonban elhárítja a kérést, amiért a fiúk bosszúból elkötik a sztár luxusautóját.

[Az írás eredetije a Vox Mozimagazinban jelent meg]

(hzs.focitipp.hu)

focimozi (2. rész) - Magyarok és huligánok >>>


*****