2007.01.13., focitipp.hu

Adebayor-interjú

Az Arsenal togói csatára gyerekkorában iskola helyett inkább Lome utcáin lógott, amiért a szülei sokszor megverték. Azóta felnőtt, és leginkább azokat az embereket tiszteli, akik tisztelik önmagukat. Adebayor leginkább Kanut tiszteli. A fifa.com interjúja.

A külsejét és a játékstílusát is példaképéhez, Kanuhoz hasonlítják.
Igen. Sokan mondják, hogy úgy játszom, mint ő. Sőt, a pályafutásom kezdetén Kanunak is neveztek. De nem bántam, sőt büszke voltam erre. Nem azért mondom, mert az Arsenalban játszom, de mindig is Kanu volt a példaképem.

A szülei Nigériából származnak. Gondolt-e valaha arra, hogy a Szuper Sasok játékosa legyen?
Persze! Főleg fiatalabb koromban. De Ghánában is fociztam, oda jártam iskolába is. Amikor aztán Franciaországban játszottam, a togóiak hívtak meg a válogatottba, és én igent mondtam. Tudtam, hogy nehéz lett volna bekerülnöm a nigériai csapatba. A nigériai válogatottnál nagy a konkurencia, mivel Európa-szerte számos kiváló játékosuk van. Togóban viszont egy európai csapatban játszó futballistának sokkal több esélye van, még akkor is, ha nem topklubban játszik. Mindenesetre nincs okom bánni, hogy a togóiaknál futballozom, hiszen ott nőttem fel.

Gyerekkorában még Lome utcáin játszott. Milyen emlékei vannak erről az időszakról?
Leginkább szép emlékeim vannak ezekből az évekből, különösképpen a bátyámmal, aki most Németországban él. Sok utcai kupán játszottunk, és általában én lettem a bajnokság legjobb játékosa, amire még most is nagyon büszke vagyok. Annyira szerettem már gyerekkoromban is a focit, hogy rendszeresen lógtam az iskolából, csak hogy részt vehessek a bajnokságokon. Reggelente felvettem az iskolai egyenruhámat és édesanyám előtt úgy tettem, mintha iskolába mennék. Valójában különféle bajnokságokon vettem részt Ghánában, Aflaóban (togói város a határnál), és más egyéb helyeken. A futball a véremben volt, és semmit sem tehettem ellene.

A szüleinek bizonyára nem volt ínyére az iskolához való hozzáállása.
Amikor kiderült, hogy lógok az iskolából, a szüleim először nagyon megbüntettek. De aztán belefáradtak a verésbe, amikor látták, hogy semmi sem képes változtatni a hozzáállásomon. Édesanyám akkor sem örült, amikor közöltem vele, hogy az iskola nem nekem való, de végül támogatta azt a döntésemet, hogy a focira összpontosítsak. Apámat már nem volt ilyen könnyű meggyőzni. Mindezen az segített, amikor meghívtak a 15 év alattiak nemzeti csapatába.

A világbajnokságra való kijutás történelmi tett volt Togótól, de a csapat pályán kívüli viselkedése nem tett jót sem az ország, sem az afrikai futball imidzsének. A játékosok és a szövetség közötti pénzügyi vita rendkívül kínos epizód volt. Egyetért ezzel?
Nagyon rossz időszak volt ez számomra, és sok mindent sajnálok abból, ami történt. Ha egy játékos részt vehet a vébén, meg akarja mutatni a képességeit, és büszkén képviselni Afrikát, nem pedig a pénz miatt veszekedni a saját futballszövetségével. De ez is a futball része, és előre kell lépnünk.

Mit gondol, a játékosok megtennék-e újra ezeket a szélsőséges lépéseket azért, hogy megkapják a járandóságukat az egyesületüktől?
Sajnálatos, ami történt, de amit tettünk (a Svájc elleni meccs bojkottjának kilátásba helyezése) rákényszerítette az embereket arra, hogy meglássák, Togóban sok mindennek változnia kell.

Tudna szerepet vállalni annak megváltoztatásában, ahogyan a futball kezelik Togóban?
Igen, de nem igazán tudom, hogyan. Természetesen, ha kikérik a véleményemet, el fogom mondani. De ha a következő fél-egy évben nem történik változás, lehetséges, hogy visszavonulok a válogatottbeli szerepléstől.

Ez súlyos döntés lenne.
Az. De elsőként magamra kell gondolnom, még úgy is, hogy a nemzeti csapat nagyon fontos nekem. Készen állok arra, hogy mindent megtegyek az országomért, de ha a szövetség képtelen jól megszervezni a dolgokat, olyan döntést kell hoznom, ami a saját életemre nézve a legjobb.

Mennyire fontos, hogy a 2010-es dél-afrikai világbajnokságon valamelyik afrikai csapat jó helyezést érjen el?
Legalább egy afrikai csapatnak esélye van arra, hogy bekerüljön az elődöntőbe. Ha ez ott sem sikerül, nem tudom, mikor és hol sikerülhet.

Az első európai csapata a francia Metz volt. Amikor tizenévesen megérkezett oda, hogy tudott megbirkózni a drasztikus környezetváltozással, a családi támogatás hiányával?
Nagyon nehéz volt. Októberben érkeztem meg és nagyon hideg volt. Ndaye, egy szenegáli játékos rengeteg pólót, ruhát adott nekem, hogy ne fázzak, ezek nélkül megfagytam volna. Aztán egy reggel arra ébredtem, hogy már nagyon elegem van az időjárásból. Meg is mondtam az edzőnek, hogy elegem van Európából, haza akarok menni. Nem éreztem a kezem-lábam. Ő csak annyit mondott, hogy én magam irányítom az életemet, és el kell döntenem, maradok-e, vagy hazamegyek. Miután visszamentem a szobámban és sírtam egy kicsit, rájöttem, hogy nagyszerű lehetőséget kaptam arra, hogy kezdjek valamit az életemmel, és nem engedhetem meg magamnak, hogy kihagyjam.

Sokan vélekednek úgy, hogy ön egy nehezen kezelhető ember, és nem tiszteli a tekintélyt.
Olyan vagyok, amilyen. Úgy érzem, mindig el kell mondanom azt, amit gondolok. Tisztelem azokat, akik saját magukat tisztelik. De azt, aki nem tiszteli saját magát, sosem fogom tisztelni. Csak azok képesek ítéletet alkotni rólam, akik igazán ismernek.

Az Arsenal-beli bemutatkozásán gólt szerzett, de nem könnyű megtartani a pozícióját a kezdőcsapatban. Nyugtalanítja ez?
Nem könnyű ezt kezelni, de a versengés a játék része, Metzben és Monacóban is hasonló volt a helyzet. Ha Robin van Persie és Thierry Henry kaliberű játékostársai vannak az embernek, mindig nehéz megtartani a helyet a kezdőcsapatban. Henry sem lett sztár egyik napról a másikra. Addig keményen kell dolgoznom, és hallgatnom az edzőmre. Tudom, hogy eljön annak az ideje, hogy én legyek a klub egyik vezető játékosa.

(snopek.marta.focitipp.pl)


*****