Példaképe Sacchi és Zeman
Interjú Pierluigi Casiraghival
Az ötszörös Európa-bajnok olasz U21-es válogatottat a nyártól Pierluigi Casiraghi irányítja. Az egykori csatár a támadófutball híve, és rajong Zoláért.
Az olasz futballszövetség tavaly nyáron úgy döntött, hogy Pierluigi Casiraghi veszi át Claudio Gentile helyét az olasz U21-es válogatott élén. Ez sokakat meglepett. Ám a 37 éves edző eddigi munkája gyorsan meggyőzte a kétkedőket. A Monza 1912, a Juventus, a Lazio, a Chelsea és az olasz válogatott korábbi csatárának vezetésével az azzurrinik legyőzték Izlandot és Ausztriát az UEFA 21 éven aluliak számára rendezett Európa Bajnokságának 5. selejtezőcsoportjában, majd a spanyolok fölötti 2-1-es diadallal bejutottak a júniusi, hollandiai döntőbe. Az ötszörös bajnok olaszok Angliával, Szerbiával és Csehországgal kerültek egy csoportba. Az uefa.com interjúja Casiraghival az első néhány hónapjáról a kispadon, valamint az előtte álló tornáról.
Milyen érzés volt, amikor az Olasz Labdarúgó Szövetség (FIGC) felajánlotta önnek az U21-es csapat vezetését?
Meglepődtem. Tavaly nyáron több poszt is megüresedett az olasz labdarúgásban és a FIGC úgy döntött, teret ad a fiatal edzőknek: így kerülhetett Roberto Donadoni a felnőtt, én pedig az U21-es válogatott élére. A szövetség hívása egyébként teljesen váratlanul ért, mert én akkor a Monza utánpótlás szakágáért feleltem, ráadásul éppen nyaraltam.
Milyen a kapcsolata Donadonival?
Sokat beszélünk mindkettőnk csapatáról és a játékrendszerekről. A játékosaimnak nagy dicsőség, ha a felnőtt válogatottba is meghívót kapnak, ahogy ez Alberto Aquilanival is megtörtént, de biztos vagyok benne, hogy többen követik még.
Mit érzett a spanyolok felett aratott győzelmük után?
Bosszantó, hogy két ilyen jó csapat, mint a spanyol és a miénk, egymással kell, hogy megmérkőzzön a továbbjutásért. Nem volt időnk felkészülni a két meccsre, ennek ellenére a játékosaim kiemelkedően teljesítettek, különösen idegenben, ami dicséretes a hazai null-null után.
Az olasz csapatban sok a tehetséges játékos, különösen a középpályán. Ez az oka, hogy kedveli az egy csatár, négy támadó középpályás-felállást?
Amikor a csapat edzője lettem, Montolivót azonnal játszatni kezdtem. Nagyon tehetséges, de Olaszországban nehéz érvényesülniük az olyan játékosoknak, mint ő. Megpróbáljuk együtt játszatni olyan kreatív támadókkal, mint például Aquilani. Számtalan tehetséges futballistánk közül meg kell említenem Giuseppe Rossit, aki alig húsz éves, de már látszanak rendkívüli képességei. Valójában nem nagyon érdekel a koruk, csak az, hogy tudjanak focizni.
Mi az alapvető különbség a játékos és az edzői lét között?
Teljesen más a kettő. Játékosként arra koncentrálsz, hogy legtöbbet hozd ki magadból a kilencven perc alatt. Edzőként folyton a csapat jár a fejedben. Minden héten számtalan meccset kell megnéznem a Serie A-ban és B-ben is. Nem hinném, hogy jelentősebb különbség lenne a két osztály között, mert a Serie B is nagyon versenyképes ebben a szezonban. Több játékoson is rajta tartom a szemem a másodosztályban.
Gianfranco Zola is tagja a stábjának. Milyen a viszony önök között?
Ismerjük egymást egy ideje, mivel néhány évet együtt játszottunk az olasz válogatottban és a Chelsea-ben. Számtalanszor laktunk közös szobában, jó kapcsolatban vagyunk és a focit is gyakran látjuk ugyanúgy. Ugyanazt gondoljuk a játékról. Jól együtt tudunk működni Antonio Roccával is, aki szintén tagja a technikai stábnak. Nagyon jó csapat vagyunk így együtt.
Esetleg ön és Zola is beszállnak a játékba az edzéseken?
Gianfranco gyakrabban, mint én, Tudja, éppen eleget voltam sérült pályafutásom alatt. Ő negyvenéves, de olyan a teste, mint egy húszévesé. Hihetetlen, de még mindig nagyon nehéz elvenni tőle a labdát.
Kik voltak azok az edzők, akik a legnagyobb hatással voltak a pályafutására?
Szerencsém volt, hogy olyan nagyszerű trénerek foglalkoztak velem többek között, mint Dino Zoff, Arrigo Sacchi, Zdenek Zeman, Giovanni Trapattoni, Sven-Göran Eriksson.
Taktika szempontjából Sacchitól és Zemantól tanultam a legtöbbet. Szeretem a támadófutballt. Talán, mert én is végig támadóként szerepeltem.
(mm.focitipp.hu)
*****
További cikkek a rovatban
Conte, Simeone és az NB I-es nyilatkozatok
Nem mondhatni, hogy a BL csoportkörének utolsó fordulójában túl nagy izgalmakat kellett volna átélniük a szurkolóknak. A PSG megőrizte a csoport első helyét, a Roma megelőzte a Chelsea-t, kiesett az Atlético. Kábé ennyi.
Prémium párizsi
- Bajnokok Ligája
- Neymar
- Dani Alves
- Edinson Cavani
- Chelsea
- Manchester United
- PSG
- Bayern München
- Juventus
- Barcelona
Fiatal futballsztárok repítik a PSG-t, bekövetkezik a generációváltás az európai topfutballban?
Angol gólokban tobzódunk
Megint az angolok… A Manchester City a bombaformában lévő Napolinak rúgott négy gólt idegenben, a Tottenham futballsulit tartott a BL-címvédő Real Madridnak.
Kékre verték Rómában a kékeket
A Bayern München és a PSG biztosan ott lesz a legjobb tizenhat között a Bajnokok Ligájában, de szinte biztosan továbblép majd a Roma, a Chelsea, a Manchester United és a Barcelona is.
Újhullámos olasz klubfoci
Az idei szezon eddigi legjobb BL-meccsét játszották Londonban: Chelsea–Roma 3:3. Gólzápor két olasz edzővel a kispadon!
Guardiola egyik legnagyobb győzelme?
Újra az angolok voltak a főszereplők a Bajnokok Ligájában: rangadót nyert a Manchester City, idegenben állította be a BL-rekordot a Liverpool, a címvédő otthonából rabolt pontot a Tottenham.
Totális német futballblama
- Bajnokok Ligája
- Európa-liga
- Borussia Dortmund
- 1. FC Köln
- Hertha BSC
- Bayern München
- Hoffenheim
- RB Leipzig
A héten mind a hat német csapat veszített a nemzetközi kupaporondon. A legnagyobb bukás a Bayern Münchené, Ancelottit menesztették.
Isztambulban a füldugó sem segített
A lipcsei játékosok nem bírták a fülsiketítő zajt Isztambulban, könnyen nyert odahaza a Napoli és a Sevilla, Cristiano Ronaldo örök.
Az ember, aki fut
A képzés lehet akármilyen licenszes, akárhány műfüves pályán zajló és akárhány milliárd TAO-ból megfinanszírozott. Egyetlen gyönyörűen megtervezett, jó elgondoláson alapuló és rendszerben gondolkodó elmélet sem "csinál" olyan focistákat, mint Vardy, aki azt az egyet képviseli, ami nélkül semmit sem…
Majdnem le lettünk
Csütörtök este megnéztem az Arsenal hazai meccsét a Köln ellen. Ötven percig azt gondoltam, nem kellett volna, mert annál, amit láttam, pontosabban, amit a gépből olykor kínos óvatossággal fölpillantva észleltem, még a dolgozatjavítás is gyümölcsözőbb.