2007.04.25., focitipp.hu

Sevcsenko-interjú

Kilencéves koráig a Csernobil melletti Dvirkivcsinában élt. Az atomreaktor felrobbanása után költözött Kijevbe a szüleivel. Apja a Vörös Hadsereg tankistája volt, ő pedig gyerekkorában bokszoló szeretett volna lenni. Ő Andrij Sevcsenko.

A Dinamo Kijev csatáraként 1997-ben egy félidő alatt három gólt rúgott a Barcelonának a Camp Nouban. Az AC Milan történetének második leggólerősebb játékosa (a svéd Nordahl után), aranylabdás (2004), az ukrán futball élő legendája. A Chelsea-ben nehezen kezdődött számára a szezon, de végül még az is elképzelhető, hogy négy trófeát szerez a Kékekkel. Nyártól Londonban él, amerikai felesége van, de interjút csak ukránul vagy olaszul ad. Andrij Sevcsenko.

Ki állíthatja meg a Chelsea-t a Bajnokok Ligájában?
Például a Liverpool az elődöntőben. Tiszteljük az ellenfelet.

A csapat célja azonban a BL-győzelem. Vagy tévednék?
Mi minden meccset, minden versenyt, minden kupát meg akarunk nyerni. A Bajnokok Ligájában is csak a végső győzelem az elfogadható számunkra.

Hasonló ambíciói voltak az AC Milannak is, amikor ott játszott. Csakhogy az Ön pozíciója megváltozott: Milánóban a csapat kulcsfigurája volt, a Chelsea-ben azonban Drogba szerepköre fontosabb. Nem háborog emiatt?
Nem, egyáltalán. A futball csapatjáték. Drogbával közös célunk van: megnyerni mindent.

Azt hittem, azt feleli majd: gólokat lőni.
Úgy is hasznára lehetek a csapatnak, ha nem rúgok gólt.

Mégis: milyen érzés betalálni az ellenfélnek?
Jó.

Ez túl rövid válasz volt.
De pontos. Nem azért játszom, hogy gólokat rúgjak, hanem azért, hogy győzzön a csapat. A győzelmen van a hangsúly, nem a gólszerzésen.

Nehezen illeszkedett be a Chelsea-be. Mi volt ennek az oka?
Minden kezdet nehéz. Hiányzott belőlem a frissesség. A világbajnokság után úgy éreztem magam, mint akit kifacsartak.

A média és a szurkolók elsősorban azt kifogásolták, hogy túlságosan is jóban van Roman Abramovics klubtulajdonossal.
Elfogadok minden kritikát, ha az a pályán nyújtott teljesítményemmel függ össze. Csakhogy ezeknek a megjegyzéseknek semmi közük nem volt a focihoz. Ezért nem is foglalkoztam velük különösebben.

Az angol bajnokság sokkal erősebb, mint az olasz?
A kettőt nem hasonlíthatjuk össze, mindkét ligának vannak előnyei és hátrányai a másikkal szemben. Angliában fontosabb a fizikum, az állóképesség, a kondíció, az agresszivitás. Sokkal több párharcot kell vívni, és ha valaki nem erős, akkor nincs esélye felvenni a versenyt. Nekem is változtatnom kellett a játékfelfogásomon.

Hiányzik néha az olasz futball?
Nem. Úgy döntöttem, hogy eljövök Olaszországból, és jól döntöttem.

Mit csinál Londonban, amikor nem focizik?
Ismerkedem az itteni kultúrával, az angol mentalitással és életfelfogással. Ha éppen nincs meccsem vagy nem vagyok edzésen, akkor igyekszem a családommal tölteni az időt. És szeretek golfozni.

Gyakran előfordul, hogy a Chelsea az utolsó percekben dönti el a meccset. Mi ennek a titka?
Az önbizalom. Az, hogy vesztes állásnál is hiszünk az erőnkben.

Tizennégy évesen egy walesi torna gólkirálya lett, amiért Ian Rushtól kapott egy futballcipőt. Megvan még?
Nincs. Már akkor is kicsi volt, amikor kaptam. Egyszer-kétszer játszottam benne, de szorított. Úgyhogy lecseréltem.

Ki volt a példaképe?
Valerij Lobanovszkij és Oleg Blohin. Lobanovszkij volt az, aki felfedezett, és aki egyengette a pályámat, akárha apám lett volna. Ő tanított meg mindarra, amire futballistaként szükségem van. Karizmatikus egyéniség volt, megváltoztatta a gondolkodásmódomat, elmagyarázta, miért kell tisztelni az ellenfelet és így tovább.

Azért vitte el a sírjához a BL-trófeát is?
Csak köszönetet akartam neki mondani mindazért, amit kaptam tőle. Lobanovszkijnak az élete volt a futball, az is jelképes, hogy a kispadon érte utol a halál.

És Blohin?
Annak idején szerintem minden gyereknek ő volt a példaképe. Blohin volt ‘A futballista'.

Ma viszont Andrij Sevcsenkót ábrázolják még bélyegeken is.
Lehet, de az ilyesminek nincs jelentősége. Az számít, hogy húsz-harminc év múlva emlékeznek-e majd rám a szurkolók.

(a Mladá Fronta Dnes alapján)


*****