2007.05.03., focitipp.hu

Bajnokok Ligája, elődöntő

Milan-Manchester United 3:0

A Milan lefutballozta a Manchestert, Ronaldót végig fütyülte a San Siro népe. Benyomások a meccs kapcsán a sportszerűségről, a hazaadásokról és a sorsról.

Henger

A Milan lehengerelte a Manchester Unitedet a San Siróban, és a 3:2-es idegenbeli vereség után 3:0-ra verte az angolokat a Bajnokok Ligája elődöntőjének visszavágóján. Az olaszok főleg az első félidőben voltak meggyőzőek (Ancelotti szerint tökéletesek), Kaká 11. percben szerzett találata előtt már háromszor veszélyeztették a Manchester kapuját. A vendégek feltűnően indiszponáltan futballoztak, mintha remegő gyomorral léptek volna pályára Milánóban. Az első félidőben sokszor még a saját tizenhatosuk elől sem tudták kihozni a labdát, a Milan második gólja is egy ilyen szituációból esett. Heinze Vidicshez passzolt, aki kétségbeesetten próbálta volna elrúgni a labdát a tizenhatos területéről, ám elcsúszott. A többi ismert: Pirlo előbb megforgatta Heinzét, majd beadott, és a védők által kifejelt labdát Seedorf bombázta a bal alsóba. Sajnos arra nincs statisztika, hogy negyvenöt perc alatt a Vörös Ördögök hányszor adták haza a labdát tehetetlenségükben - a focitipp tippje szerint körülbelül tizenkétszer. A Manchester Unitedtől nem nagyon emlékszünk ilyesmire.

Blokk

A második félidő közepén aztán eltűnt az osztálykülönbség a két csapat között: a MU letámadta a fáradni látszó (és időnként könnyelmű) olaszokat, és ha De Bleeckere bíró szigorúbb, akkor Rooney megtámasztásáért akár büntetőt is adhatott volna. A Milan számára mintha a második félidő középső szakasza lenne a holtpont. Emlékezzünk csak: a Liverpool elleni BL-döntő második félidejének elején (3:0-nál) Sevcsenko két helyzetet is kihagyott. Aztán jött egy hétperces blokk (53-60. perc), és a Liverpool egyenlített. Az 55. és 65. perc között most a Manchester is közel kerülhetett volna a Milanhoz, de az olaszok állták a sarat, és a hajrában mindent eldöntöttek Gilardino második BL-góljával.

Sovány

Összességében nem történt meglepetés: az AC Milan már Manchesterben eldönthette volna a továbbjutást, ha 2:1-es vezetésnél Kaká legalább az egyik helyzetét belövi a második félidő elején. Aztán kiszállt Gattuso, beindult Rooney, és a United előnnyel utazott Milánóba. Ez azonban sovány előnynek bizonyult. A Milan - akárcsak a manchesteri meccs egy részében - lefutballozta ellenfelét a pályáról. A Rossonerók azt csinálták, amit a legjobban tudnak a világon: eldugták a labdát az ellenfél orra elől, majd váratlanul rákoppintottak, hahó, fiúk! Egy megfelelő erőállapotban lévő AC Milan évek óta Európa legmasszívabb csapatának számít. Nem véletlen, hogy a legutóbbi öt BL-szezonban a Milan háromszor került a fináléba (2003, 2005, 2007), egyszer az elődöntőben (2006), egyszer pedig a negyeddöntőben (2004) búcsúzott.

Fáradt

Két hete arról zengedezett a sajtó, hogy az angol futball a legjobb a világon. Sőt, csak egyre jobb lesz. Van is ebben némi igazság: az angol bajnokság a legerősebb a világon, de az európai színtéren éppen ez lett a veszte a két éllovasnak. Nem lehetett nem észrevenni, hogy a Chelsea és a Manchester United játékosai mennyivel fáradtabbak voltak elődöntőbeli ellenfelüknél. Való igaz, hogy amíg a Kékek és a Vörös Ördögök számára idén gyakorlatilag minden meccs élethalálharc volt, addig a Liverpoolnak és a Milannak bizony elég sok olyan üresjárata volt a szezonban, amikor pihentethették a legjobbjaikat. „A Milan lehengerelte a Manchestert" - írtuk. Erre azonban semmi esélyük sem lett volna az olaszoknak, ha az ő lábukban is ötven valódi tétmeccs van, és nem mondjuk húsz. De akkor sem, ha a fél manchesteri védelem nem a klinikát, hanem az edzéseket látogatta volna az elmúlt hetekben.

Tisztelet

Időzzünk még el egy pillanatra a Cristiano Ronaldo-Kaká kérdés körül. Újra beigazolódott, amit egy hete is írtunk: Kaká jelenleg jobb játékos, mint Ronaldo. Sokkal jobb, és - elnézést a Ronaldo-fanoktól - valószínűleg mindig is jobb lesz. Hogy miért? Mert Ronaldóból egyelőre hiányzik az ellenfél tisztelete, márpedig ez nehezen tanulható. Ronaldo már a 16. másodpercben sarkazott a San Siróban - el is rontotta, ki is fütyülték a szurkolók. Aztán fütyülték őt az egész mérkőzésen, mert Ronaldo viselkedése túl gyakran mond ellent a sportszerűségnek. Ronaldo csak szenvedett, mert csak az nem szerelte le őt tegnap, aki nem akarta. Kaká viszont szinte mindenben ellentéte Ronaldónak, már ami a mentalitást illeti, mert futballtudásban akár a portugál felé is billenhet a mérleg nyelve. Az ösztönös futballtudás azonban nem elég - ezt a görögök Eb- és az olaszok vb-győzelme óta megtanulhattuk.

Sors

A Milan és a Manchester negyedszer találkozott egymással a BL-ben (BEK-ben), és az olaszok negyedszer is átléptek az angolokon (a Milan mérlege csak a Bayernnel szemben imponálóbb: 5/5). Az angolok számára különösen fájó, hogy a négyből háromszor a kupa elődöntőjében állították meg őket a milánóiak, arról nem is beszélve, hogy a Manchester United története során még sosem szerzett gólt a San Siróban. A Milan most már készülhet egy másik angol csapat elleni visszavágóra. 2005-ben elképesztő körülmények között győzött a Liverpool Isztambulban, az olaszok azonban óriási lehetőséget kaptak a sorstól: szinte ugyanannak a játékoskeretnek adatik meg az esély arra, hogy visszavágjon egy futballtörténelmi vereségért.


AC Milan-Manchester United 3:0
San Siro, 67 500 néző
Játékvezető: Frank De Bleeckere (belga)
Milan: Dida - Oddo, Nesta, Kaladze, Jankulovski - Gattuso (84. Cafú), Pirlo, Ambrosini - Seedorf - Kaká (86. Favalli), Inzaghi (67. Gilardino).
MU: Van der Sar - O'Shea (77. Saha), Brown, Vidic, Heinze - Fletcher, Scholes, Carrick - C. Ronaldo, Rooney, Giggs.
gól: 11. Kaká, 30. Seedorf, 78. Gilardino
Tj.: Milan (5:3)

(ktn.focitipp.milano)


*****