2007.05.24., focitipp.hu

Milánói osztályozókönyv

Oddo nemcsak fodrásznak jó, Dida nem lepkézett, Nesta volt a mezőny legjobbja. Viszont Maldini gyertyákat rúgott, Pirlo pedig totyogott. Tekintsük meg a BL-győztesek osztályozókönyvét.

Didát sokszor elmarasztaltuk a lepkéi miatt, 2005-ben is hozzájárult a bizonytalankodásaival a Milan BL-blamájához. Tegnap azonban kétszer is bravúrral védett, mások hibáit helyrehozva. Most még a hajába nyírt N-betű miatt sem vonunk le tőle pontokat, hetes.

Massimo Oddóról sokan azt hitték, hogy csak az olasz válogatott csapatának fodrászaként képes maradandót alkotni. Ő azonban nem véletlenül volt a Lazio csapatkapitánya: az athéni döntőben csapata egyik legjobbja volt: Cafút már csak azok hiányolják a Milan jobboldaláról, akik az elmúlt két évben nem látták játszani a brazilt. A Liverpool elleni meccsen azon kevesek egyike volt a Milanban, akikben volt energia, ráadásul társaitól eltérően egyszer sem hibázott a saját térfelén. Ez nálunk hetes.

Talán Alessandro Nesta volt a mezőny egyetlen tagja, aki hús-vér emberként és nem ólomkatonaként játszotta végig a meccset. Keresztezett, becsúszott, elfejelt - mindezt olyan elegánsan, ahogyan kevesen tudják a világon. Nyolcas.

Paolo Maldininek ez volt a nyolcadik BL-döntője, de talán ezen a meccsen játszott a leggyengébben. Elképesztő gyertyákat rúgott, a Milan szurkolói pedig bizonyára rettegtek, ha hozzá került a labda, ami Athénban feltűnően dadogott a lábán. A Milan azonban így is győzött, és akárcsak Carraghernél, nála is értékeljük a pályafutását. Ötös.

Valószínűleg Marek Jankulovski az egyetlen ember, aki szerint Jermaine Pennant jobb futballista, mint Cristiano Ronaldo. A cseh-macedón az elődöntőben leradírozta a portugált a pályáról, a fináléban viszont beletört a bicskája a Liverpool fiatal szélsőjébe. Jankulovski már a 11. perc után negatív hős lehetett volna, Dida azonban megmentette. A négyesünk elől viszont nem menekülhet.

Gennaro Gattusót a Manchester elleni párharc után kezdték el a világklasszisok között emlegetni - a focitipp szerint joggal. A Liverpool ellen azonban ebből semmit sem igazolt. Túlzott agresszivitás, teatralitás, bizonytalanság és pontatlanság - magához képest Gattuso nagyon gyengén futballozott. Ráadásul a meccs előtt elég nagy volt a szája, az ötös helyett ezért csak egy négyes jár neki.

Andrea Pirlo játéka láttán a focitipp Pirlo-fanklubja sírva fakadt. Akárcsak Gattuso, ő is szinte csak a gyengéit "csillogtatta" Athénban, egyszóval: végigtotyogta a kilencven percet. Noha a hármas sem lenne túlzás, azért nem adunk neki négyest, mert az első gólban elévülhetetlen érdemei vannak. Így kaphat ötöst.

Gattuso, Pirlo és Massimo Ambrosini - a szőke fedezethez is bemásolhatnánk mindazt, amit az előző két bekezdésben írtunk (bár ő azért nem Pirlo-kaliberű futballista). Viszont neki is jelentős része volt abban, hogy a Milan középpályás-játékának hatékonysága elmaradt a megszokottól. Ami mellette szól: összeszorított foggal küzdött. Ezért jár az ötös.

Clarence Seedorf tavasszal élte a reneszánszát. A Manchester elleni felhőszakadást ő bírta a legjobban, a hirtelen beköszöntő athéni nyárban azonban ő is elsorvadt. A Milan középpályásainak akár egységesen kioszthattunk volna egy ötöst: más játékosoktól elfogadható produkció lett volna a milánóiaké, azonban ez a kvartett ennél sokkal többre képes. Seedorf is, így maradjunk az egységes ötösnél.

Kaká vs. Gerrard - írtuk a meccs előtt. A finálé azonban nem adott választ (ráadásul az ilyen kérdések értelmetlenek, csupán jól hangzó zsurnaliszta-fordulatok). Gerrardnak ereje nem volt az alkotáshoz, Kakának helye. Kilencven perc alatt mindössze egyszer maradt üresen - rögtön adott is egy gólpasszt Inzaghinak. Ez mindent elmond a képességeiről, az osztályzatát pedig emiatt ötösről hatosra módosítjuk. Az Aranylabda-szavazáskor pedig úgyis a Manchester elleni góljait ismételgetik majd...

Filippo Inzaghi. Nevetséges volt, amikor cselezni próbált: Jamie Carragher gúnyos arckifejezéssel szerelte. Aztán akkor is a hasunkat fogtuk, amikor egy jobb oldalról érkező beadásból kötényt kapott, és talán ő sem tudta, mi történt vele. Aztán ő is a hasát fogta, amikor Kewell két méterről eltalálta. Egyedül a liverpooliak nem fogták a hasukat a röhögéstől: Filippo Inzaghi két gólt rúgott nekik a BL-döntőben, ezzel örökre beírta a nevét a krónikákba. Egytől tízig bármit adhatnánk neki, mert ezen kívül semmi mást nem tett. Igaz, neki ez volt a dolga: hetes.

Kaha Kaladze és Alberto Gilardino csak néhány percet játszott, Giuseppe Favalli még annyit sem. A grúznak volt egy ígéretes szólója a balszélen, Gilardino egyszer passzolt, egyszer faultolt, Favalli pedig magabiztosan várta, amíg Seedorf lejön a pályáról.

Carlo Ancelotti egyedülálló csapatot alkotott a Milanból: öt év alatt háromszor jutottak a BL-döntőbe (kétszer nyertek), egyszer elődöntőztek, egyszer a negyeddöntőben katapultáltak (La Corunában) - ez magáért beszél. A Liverpool elleni döntőben a Milan azzal mutatta meg az erejét, hogy gyenge játékkal is viszonylag könnyen győzött. Az osztályzat az egész éves munkát tekintve nyolcas.

Hiányzott az oxigénmaszk (Liverpooli osztályozókönyv) >>>
Inzaghi, az ezerszer kinevetett szuperhős (Milan-Liverpool 2:1) >>>

(ktn.focitipp.hu)


*****