2005.03.15., focitipp.hu

Bajnokok Ligája nyolcaddöntő, visszavágó: AC Milan–Manchester United 1:0

Két héttel ezelőtti cikkünkben azt kérdeztük, Ancelotti visszavág-e Fergusonnak? Emlékezetes, hogy hat évvel ezelőtt Ancelotti Juventusát Torinóban verte ki BL-elődöntőben a későbbi győztes United. A válasz: egyértelműen igen - és ebben újra nagy szerepe volt egy alacsony olasz futballistának...

Milánóban nem lehetett két győztest hirdetni…

A két héttel ezelőtti manchesteri odavágó előtt azt kérdeztük címünkben: Ancelotti visszavág? A válasz: egyértelműen igen.

egyezésel és eltérések
A mérkőzésen gyakorlatilag megismétlődött mindaz, amit két héttel ezelőtt is láthattunk. A Milan eldugta a labdát a manchesteriek orra elől, akik megint abszolút tehetetlennek bizonyultak ezzel a taktikával szemben. További azonosság, hogy ismét a már sokak által elparentált, de Sevcsenko távollétében újjászülető Hernan Crespo döntötte el a meccset, valamint az is, hogy Fortune megint kapott sárga lapot. A legkomolyabb (és egyben legváratlanabb) differencia mégis csak az volt, hogy idegenben szerzett előnye ellenére mindvégig az milánói csapat kezdeményezett többet.

a Manchesterről először…
Valóban, a meccs legváratlanabb fejleménye a Manchester (mit szépítsük) gyáva játéka volt. A kilencven perc során játékosaikat olyan szituációk sorozatában láthattunk vesztes félként, amire az angol ligában szinte sosincs példa – a kontinentális stílus évek óta nem fekszik a Vörös Ördögöknek. A széleken Giggset Cafu és Gattuso, Ronaldót pedig Maldini és Seedorf hatástalanította együttes erővel. Talán Giggs volt az egyetlen „angol” játékos, akinek a megmozdulásaiban érezhető volt valami veszély, nem véletlen, hogy Pirlo csúnyán eladott labdája után kapufát lőtt, még nullnullnál. Ha az a lövése bemegy, talán minden másképp alakul. A második félidő elején aztán ütközött Gattusóval (az olasz a földre érkezés közben az orrába könyökölt), az ekkor éppen bűnbánó kisdiákot játszó olasz nem győzte ápolni-kisérgetni az eleredő orrú walesit, de Gattusóról majd később. Giggs kényszerű lecserélésével a Manchester szinte minden esélyét elveszítette a továbbjutásra. Ronaldo pedig inkább csak trükközgetni próbált, de Maldini nem ült fel a biciklicseleknek, ha pedig egyszer-egyszer mégis, akkor érkezett Seedorf és elhalászta a labdát.

első lábjegyzet: Ronaldo
Ronaldo megér számunkra egy külön fejezetet. Szűk két évvel ezelőtt a focitipp.hu egyik tudósítója véresre tapsolta a tenyerét és az új évezred első zsenijének kiáltotta ki a portugált. Emlékezetes felkészülési meccs volt, amikor még a Sporting Lisszabon színeiben bolondot csinált az egész manchesteri védelemből – az angol csapat játékosai ezután szinte kérlelték Fergusont, hogy igazolja le a tinisztárt. Azóta azonban Ronaldo inkább csak egy pökhendi kamasznak tűnik, aki eleinte döbbenetesen öncélú játékot mutatott be az Old Trafford népének, mégha ez gyakran fenomenális megoldásokkal is társult. Ronaldónak azonban még van mit tanulnia szerénységből – talán az ilyen meccsek jó leckét jelentenek a számára, bár egyelőre nem tűnik szorgalmas diáknak e téren. A meccs egyik legsokatmondóbb jelenete is hozzá kapcsolódik. A 85. percben Gattuso görcsöt kapott, ekkor Ronaldo, ahelyett, hogy kirúgta volna a labdát, sprintbe kezdett, de lövését a visszafutó védők blokkolták. Pirlo persze rögtön ott termett és megszokott sztoikus habitusához képest meglepően indulatosan vonta kérdőre a portugált, aki dühében kissé meglökte a féloldalt álló Cafút, majd kezet emelt rá. Cafú mindezt csak egy gúnyos mosollyal nyugtázta, „az apád lehetnék, te kis taknyos!” – nagyjából ezt olvashattuk le az arcáról. Végül is kiélezett helyzet, szimuláló olaszok – legyinthet az átlag focirajongó, de annak tükrében, hogy Dida akkor már legalább negyedórája nem találkozott a labdával, ez inkább sunyi tett volt. Mindenesetre a focitipp.hu szorít Ronaldónak, elvégre Maradona is olykor félőrültként játszott 20 éves korában, mégis Isten lett belőle. Igaz csak a futballpályán, talán nem véletlenül…

a Manchesterről másodszor…
Visszatérve a Manchesteriek játékához: körülbelül annyi tudatosság volt benne, mint eddig ebben az elemzésben, bár én még összeszedhetem magamat, ezzel szemben a Manchester már kiesett. Igencsak kínos, hogy Ferguson semmit sem tudott kezdeni Ancelottival – gyakorlatilag ölbe tett kézzel nézte végig, ahogy csapata szép lassan és nevéhez képest méltatlanul kiszenved. Lehet, hogy a taktikán nem volt mersze (vagy ötlete?) változtatni, vagy egyszerűen beletörődött abba, hogy a Milan jelenleg minden poszton jobb formában lévő játékost tudott felvonultatni. Ebben a helyzetben az angolok játékstílusához talán jobban passzolt volna, ha felveszik a kesztyűt és megalkuvás nélkül rohamozni kezdenek – ehelyett várták, hogy majd csak találnak egy gólt, de eközben csak a Milané érett egyre inkább. Két évvel ezelőtt a Real Madrid elleni negyeddöntőben belementek az adok-kapokba – jutalmul emelt fővel inthettek akkor búcsút a BL-nek, pedig akkor annak a lehetőségét veszítették el, hogy saját stadionjukban hódítsák el a trófeát. Némi sértettséggel nem is tekintették „rendes” döntőnek az Old Traffordon lejátszott Juve-Milan meccset – utólag volt ebben némi igazuk. Most azonban adódott előttük egy esély, hogy ne csak a nyilatkozatháborúkat nyerjék meg, hanem a nyolcaddöntőt is, de úgy tűnik, ez a jelenlegi Manchester számára nem lehetett reális cél. A mindent eldöntő pillanat: a nyolcvanadik perc körül Ronaldo megindul a jobbszélen, a védők zárnak, hátrapasszolja a labdát Wes Brownnak. Az olaszok ekkor már le sem támadnak. A védő hosszan íveli vissza saját térfele közepére a labdát, megfuttatva Ferdinandot, aki hazaadja azt Howard kapusnak. Howard Heintzét akarja játékba hozni, de méterekkel a balhátvéd mögé passzol. Bedobás a Milannak, úgy, hogy 25 méteres körzetben egy olasz játékos sem volt. A helyzetet Somos Ákos együttérző kommentárja mentette meg: „ajjaj, jaj, jaj”.

második lábjegyzet: Gattuso
Búcsúzzunk tehát a Manchesteriektől, akik talán egy vérfrissítés után jövőre nagyobb esélyekkel indulhatnak harcba az európai színtéren is. A Milánról sok újat nem lehet mondani, azon kívül, hogy ez a meccs időnként kezdett egy Gattuso one man show-vá válni. Az olasz, szokása szerint mindenhol ott volt, a focitipp.hu néha arra gyanakszik, hogy ő valójában egy robot, de aztán mindig bizonyítja az ellenkezőjét. Először egy műesés után felsegítette a földről Scholest, majd megveregette a csalódott angol vállát. A focitipp.hu milánói tudósítója szerencsére még a meccs előtt a nyakára illesztett egy exkluzív mikrofont, ami ekkor a következőket rögzítette: „nem baj haver, legközelebb talán bejön!” Utána Fandel bíróval is haverkodni kezdett, amikor a sorfal szélén állva eljátszotta, hogy megsüketül a sípjától. A mikorofon szerint „maga itt most miért fújkál, nem látja, hogy megsüketülök!?” A 75. perc tájékán tőle szokatlanul két Ronaldinho-s csel után Kakával kényszerítőzött (a brazil sarokkal adta vissza a labdát), majd estében mellékotorta a helyzetet, de ekkor már kedte elveszíteni az uralmát érzékszerveinek működése felett: „bazmeg, most mi van? szöglet? nem szöglet?” – hallhattuk a szalagon.

a Manchesterről harmadszor…
A két mérkőzés alapján megérdemelten jutott tovább a Milan. És megérdemelten esett ki a Mancheseter (ezt fontos megjegyezni, mert a Chelsea–Barcelona meccs után mindkét csapat megérdemelten jutott volna tovább). De itt nem.

(knt)
*****

AC Milan– Manchester United 1:0 (0:0)
Milánó, San Siro
Játékvezető: Fandel (német)
AC Milan: Dida – Cafú, Nesta, Stam, Maldini – Gattuso (Costacurta, 89.), Pirlo, Seedorf – Ruí Costa (Dhorasoo, 85.), Kaká – Crespo (Ambrosini, 78.).
Manchester United: Howard – Brown (Smith, 85.), Ferdinand, Silvestre, Heinze – Scholes, Keane, C. Ronaldo, Giggs (Fortune, 57.) – Rooney, Van Nistelrooy.
G: Crespo 61. (0:1)
S: Fortune
Továbbjutó: AC Milan (2:0)