2005.03.15., focitipp.hu

Bajnokok Ligája nyolcaddöntő, visszavágó: Juventus-Real Madrid 2-0

Ezúttal hosszabbításban ugyan, de ismét túllépett a Madridon a Juventus a BL-ben. Kellett hozzá egy adag szerencse, egy kiváló rendező (Fabio Capello), egy alábecsült uruguay-i (Marcelo Zalayeta). No meg persze Raul Bravo is.

A keddi Chelsea–Barcelona árnyékában nehéz lelkesedni más meccsek iránt, de a torinói 120 perc után sem maradt hiányérzet azokban, akik jó foci akartak látni szerda este is.

hiányzott-e Nedved?
A Juventus és a Real Madrid a Bajnokok Ligája történetében harmadszor találkozott egymással. Az eddigi két párharcot az olaszok élték túl, méghozzá úgy, hogy az első meccset Madridban mindkétszer a spanyolok nyerték, de a Juve otthon fordítani tudott. A két évvel ezelőtti derbi éppen az egyik olyan meccs, ami talán a már említett Chelsea–Barcelona nyomába érhet, főleg Del Piero zseniális gólja és Nedved drámája miatt.

Ezúttal kellemes meglepetést okozott, hogy az amúgy maximum félházas Delle Alpi dugig megtelt, ráadásul a szurkolók végigénekelték a meccset, kivéve, amikor Ronaldóhoz került a labda – akkor hetvenezren fütyültek. A madridiak a legjobb csapatukkal álltak fel, a Juventusnál „csak” Nedved hiányzott, bár a focitipp.hu megkockáztatja azt az állítást, hogy Capello edzősködése alatt a cseh aranylabdás nem igazán találja a helyét – a csapatnak sem mindig megy vele a játék. Így a Juve egy 4-3-3-as felállásban kezdte a küzdelmet, ami szinte teljes egészében Fabio Capello forgatókönyve szerint zajlott.

Az olaszok, ahogy várni lehetett, nem rontottak neki a Reálnak, hiszen egy bekapott gól könnyen a vesztüket jelenthette volna. Időnként néhány percre felerősítették a nyomást, ilyenkor ki is dolgoztak egy-egy kisebb-nagyobb helyzetet, de ezeket Ibrahimovics vagy Camoranesi elpuskázta. Közben persze a vendégek kontráztak, Ronaldo kétszer is faképnél hagyta a Cannavaro-Thuram kettőst és belőhette volna a Madridot a nyolcaddöntőbe.

elaltatott madridiak
A legfeltűnőbb talán az volt, hogy a Juventus a szokásos szervezett és hidegfejű futballját hozta – nem kezdték el feleslegesen siettetni a játékot, és ez az önbizalom újra meghozta a gyümölcsét. Capello ráadásul a lehető legjobbkor állt át egy szokatlan háromcenteres játékra Trezeguet beállításával és a célját ezúttal is tökéletesen elérte. (Másik nagy húzása a Pessotto-Zambrotta balszárny szerepeltetése volt: a két játékos végig cserélgette egymás között a balhátvéd-balközép pozíciót, nyilván nem passzióból…) Aztán egyszer csak Roberto Carlos a 78. percben eladta a labdát a félpályánál, Guti lemaradt és egy precíz akció végén Trezeguet Ibrahimovics visszafejelt labdájából hasonló gólt szerzett, mint két éve ugyanebben a párosításban, ugyanitt. A madridiak későn ébredtek, hiába szorították a kapu elé a Juvét a hátralévő időben, a második felvonás első felvonását elveszítették, elaltatta őket az olaszok ravasz focija. Következhetett a hosszabbítás.

rendezte: Fabio Capello
Az a hosszabbítás, melynek hőse az uruguay-i Marcelo Zalayeta volt, csakúgy mint két éve Barcelonában. Zalayeta Lippi idejében nemhogy a csapatba sem tudott bekerülni, hanem kölcsönjátékosként részese volt a Perugia tavalyi kiesésének is. Ezen a meccsen azonban egyértelműen ő volt a Juve legjobbja – már a rendes játékidőben is remekül tartotta a labdát és nagy hatékonysággal játszotta meg azt. Persze a gólja kapcsán a madridiak örök problémájához érkezünk – mit keres ebben a csapatban Raul Bravo? De említhetnénk Samuelt is, aki csupán annyival jobb vétőtársánál, (az előbb védőtársat kellett volna írnom, de ezt betűelütést a sors akarta így), hogy amikor átjátsszák, különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül legalább felrúgja ellenfelét. Ahogy a mindent eldöntő gól előtt Raul Bravo egy komikus mozdulattal szinte lekezelte Zalayetának a labdát – arra bizony Hajdú B. István minden bizonnyal azt mondta volna, hogy Bravo Raul! De a kommentátor (ahogy még sokan a világon) ekkor eksztázisba esett. Ráadásul így nem kellett tovább azt számolgatnia, hogy bizony ma már Beckham, Zidane, Raul, Del Piero és Pessotto biztos nem lőhet tizenegyest, mert le vannak cserélve. Sőt, Nedved sem, mert ő nem is játszhatott. Ezt mi még megtoldanánk: Hugo Sanchez, Valdano, Butragueno, Prosinecki, Zamorano és Michael Laudrup, továbbá Platini, Boniek, Roberto Baggio, Vieri vagy Tudor sem. Utóbbi például azért, mert télen kölcsönadták a Sienának. Mint ahogy most a Juventus arra készül, hogy 10 millió fontért, plusz Zalayetáért cserébe megszerezze Fernando Torrest az Atletico Madridtól. Plusz még Cassanót is akarják, tiszta hülyék, komolyan. Viszont ez a meccs tökéletes koreográfia szerint zajlott, a rendezésért pedig sokadszor is dicséret Fabio Capellónak.

a meccs embere: Marcelo Zalayeta
Már utaltunk rá fentebb, hogy a legjobbnak mi a tavaly decemberben 26. születésnapját ünneplő Marcelo Zalayetát láttuk. Az uruguay-i még húsz éves sem volt, amikor a Juventushoz került, de első két évében mindössze 6 meccsen lépett pályára, miközben azt olvashattuk róla mindenütt, hogy csodagyerek. Aztán amikor láttuk, jó darabig kételkedtünk ebben. Két év után az Empolihoz került, ahol tizenhét meccsen két gólt szerzett (az 1998/99-es idényben), majd innen a spanyol Sevillához repítette jósorsa. Aztán megint visszakerült a Juventushoz – egy kis perugiai intermezzóval. Mindenesetre akárhol játszott Európában, bajnoki rekordja egy idényben 5 gól (ezt feltehetően idén megdönti, mert már beállította egyéni csúcsát). Ha még nem említettük volna bemutatásunk legelején, Zalayeta csatár, vagyis ez nem valami fényes teljesítmény. Maradva az ötös szám bűvöletében – Európában eddig összesen 133 bajnokin lépett pályára és 27 gólt szerzett: vagyis minden ötödik meccsen egyet.

Ennyi ironizálás után azért megjegyeznénk: az idei bajnoki fellépésein már biztatóbban mozgott, de ezen a meccsen minden várakozást felülmúlóan játszott. Ha ettől a teljesítménytől és Capello bátorításától végre önbizalmat szerez, még nagyszerű játékossá érhet a szemünk láttára.

Juventus–Real Madrid 2:0 (0:0, 1:0, 1:0)
Játékvezető: Markus Merk
Juventus: Buffon – Zebina, Thuram, Cannavaro, Pessotto (Tacchinardi 66.) – Camoranesi, Emerson, Zambrotta – Del Piero (Trezeguet 56.), Ibrahimovics, Zalayeta (Olivera 119.).
Real: Casillas – R. Bravo, Samuel, Helguera, R. Carlos – Beckham (Solari 77.), Gravesen, Zidane (Guti 74.), Figo – Raúl (Owen 95.), Ronaldo.
Gólszerzők: Trezeguet 75. (1:0), Zalayeta 116. (2:0)
Kiállítás: Tacchinardi, ill. Ronaldo 113.
Továbbjutott: Juventus – hosszabbítás után (2:1)

(knt)
*****