Del Piero, Nedved: ennyi volt?
osztályozókönyv
Juventus-Inter
Szomorú látni, de tény: a Juventus Del Pieróval és Nedveddel már nem versenyképes. Palladino, Iaquinta, Cambiasso és Cruz - ők voltak a meccs hősei.
Juventus
Buffon (7): a legtöbb csatár már a bezselézett hajának látványától megijed, de Cruz nem ilyen. A gólról nem tehetett, a pályán utoljára a múlt században hibázott: a Juvének nem a kapusposzton vannak problémái.
Grygera (5): hanem például a jobbhátvéd pozíciójában. Többször is rosszul helyezkedett, sok labdát elszórt, az Inter góljánál miatta nem emelkedett a partjelző zászlaja. A vb-n az amerikaiak ellen az első tíz percben több veszélyes beadása volt, mint a Juve idei meccsein összesen. Nem mintha Salihamidzic jobb lenne nála.
Legrottaglie (6): Andrade (és Boumsong) sérülése, no meg Criscito Tottival szembeni kínos kudarca után reaktiválták, ami a Juve-drukkerekből velőtrázó sikolyt váltott ki. Elsőre. Aztán hetek óta azt láthatják, hogy magabiztosabb, mint első Zebra-korszakában (ez mondjuk nem nehéz). A hatost Ibrahimovicnak köszönheti, aki az első félidő végén nem használta ki a védő orbitális hibáját. A meccsenkénti két sikoly azért így is megvan.
Chiellini (7): balhátvédként darabosnak és képzetlennek tűnt, főleg Zambrotta mellett/után. A védelem tengelyében viszont ő volt a Juve betonkemény és zebraléptű igazságosztója: a 44. percben Ibrahimovicot szerelte szabályosan, a tizenhatoson belül, hátulról. Az már tízes volt. De az is egy nagy játékost (például Gentilét) idézett, ahogy egyszer felugrás közben leütötte Ibrahimovicot: olyan „okosan" törlesztett, hogy még a sárgát is megúszta. A lefújás utáni idegbeteg hisztiért viszont egyes jár.
Molinaro (5): vajon kinek a rokona a Juventusnál ez a derék balhátvéd? Tonetto hozzá képest egy Roberto Carlos, de a salernitanás múltért is csak piros pont jár.
Palladino (8): Buffon szerint ő volt a meccs hőse, és tényleg. „Küzdött-hajtott, de nagy hibaszázalékkal játszott", Zombori Sándornak mindig igaza van. Igaz, hogy gyakran leszerelték (6/5), igaz, hogy a beadásainak háromnegyede rossz volt (11/3), de az egyik speciel egyenlítő gólt hozott a Juvénak. Buffon a bátorságát díjazta, csatlakozunk hozzá.
Nocerino (6): az olasz futball szabadította a világra a Gattuso/De Rossi/Filippini típusú védekező középpályásokat. A középpálya mokány emberei: maratoni futók és verőlegények egyszerre, különbséget főleg a labdához való viszonyuk alapján tehetünk közöttük. Nos, Nocerino szerintünk egy hibás termék, vissza kellene vinni a gyárba, talán van még rá garancia. Felhúzták, végigrobotolta a meccset, de semmi plusz. Inkább mínusz az eladott labdákért és az olykor alattomos futballért.
C. Zanetti (7): Cézanetti már sokszor kivívta a focitipp haragját mindazért, ami miatt most Nocerinón vertük el a port. Az Inter ellen azonban az idei legjobbját nyújtotta. Kemény volt, de nem durva, ráadásul általában gyorsan játszotta meg a labdát - mintha önmaga ellentétét láttuk volna a pályán. Ha pedig az elején lövés helyett továbbtolta volna Trezeguet-nek...
Nedved (4): fájós lábú, frusztrált, dühös hippiként átkozódta végig azt a 60 percet, amit Ranieri adott neki. Ha pedig meglátta a kaput, tüzelt. Öt éve még gólok születtek ezekből a bombákból, vasárnap viszont csak az ígéretes helyzetben lévő társak toporzékoltak. Fáj (fanatikus levelezőink kedvéért megismételjük: nagyon fáj) leírni ezt a focitipp egyik élő futballistenéről, de megöregedett. Csak a legendák közt van helye, ebben a Juventusban már kegyelemből sincs.
Iaquinta (8): neki viszont bérelt helyet kellene fenntartani a Zebrák kezdőjében. Olyan energiát és lelkesedést vitt a Juve játékába, ami még a semleges szurkolókat is magával ragadta, maga volt az őserő. A gólpasszal együtt ez nyolcas.
Trezeguet (5): összesen tízszer ért labdához a meccsen, de erről ő tehet a legkevésbé. Egyszer lőhetett, de a kapu helyett csak egy műholdat talált el. Aztán széttárt karokkal vonta felelősségre a gyepszőnyeget, de minket nem lehet ilyen ócska trükkel becsapni.
Del Piero (5): csak annyival volt jobb Nedvednél, mint amennyivel eleve nagyobb világsztárnak számít. A Nedved-passzus egy az egyben vonatkozik rá is, mégha ez még fájdalmasabb a Juventusra nézve. Del Pieróval és Nedveddel a Juve komoly csapatok ellen már versenyképtelen, a különbség az, hogy Nedved ezt már érzi, Del Piero még nem (lásd a Donadoninak adott ultimátumát) - kettejük miatt Ranieri egyik legnehezebb edzői feladata előtt áll.
Camoranesi (7): jött, látott és győzött. Parádés szólóval nyitott, góllal zárt. Ha a szünetben pályára kerül, akár kilencesig is vihette volna.
Internazionale
Julio Cesar (7): egy kitűnő brazil kapus, azaz egy oximoron (lásd Dida, Doni). Kell ennél több? A Juve ellen inkább csak Nedved föld-levegő rakétáit kellett szemmel kísérnie.
Maicon (6): brazil jobbhátvédből már láttunk néhány zseniálisat, Maicon közéjük tartozik (nálunk még az agyonsztárolt D. Alves sem rúgna labdába mellette). Ennek ellenére a Juventus ellen többet vártunk tőle, főleg Molinaro oldalán.
Samuel (7): az argentin dog: harap, karmol, ugat. A Juve ellen megbízható is volt. Ha nem várjuk tőle Nesta művészi megközelítését, akkor nem is csalódunk benne. Mint most sem.
Córdoba (7): a kolumbiai gyorsaságán minden alkalommal meglepődünk, keménységén már nem. Inkább ne kérdezzék Trezeguet-től, miről álmodott vasárnap éjjel.
Chivu (5): balhátvédként nagyon nem az igazi. Az első félidőben lelátóra ívelt labdák, ütemkésések, bizonytalanság jellemezte, ő volt a csapat gyenge láncszeme. A másodikban jobb volt, pechére Iaquinta mellőle fejelte le a labdát a gól előtt Camoranesinek. Próbál beilleszkedni a jelenkor legbunkóbb focistáit felvonultató Interbe, ennek első jele a tőle szokatlan borosta.
Figo (6): a portugál még mindig nem vált önmaga bohózatává a pályán, pedig nyárról nyárra leírják. Aztán valahogy mindig ott a neve az Inter kezdőjében, és a játéka is beleillik a rendszerbe. Az indításai most nem jöttek be, elfutásai már nincsenek, viszont a 35. születésnapján kapott egy ajándékcsomagot Nedvedtől. Öröme nem volt benne: bonbon helyett egy rúgást kapott az Achillesére a túlfűtött cseh fedezettől, a vége így csere lett. (Utóirat: Figo szárkapocscsont-törtést szenvedett, lehet, hogy ezzel tényleg vége?)
Cambiasso (8): évek óta az Inter leghasznosabb, legszimpatikusabb leg-leg-legje. Tömérdek labdát szerez, jól elosztja azokat, kapura is veszélyes - ezt a jellemzést a Juve elleni meccsen is igazolta. 1-0-nál lőtt egy gólt is, ami szerintünk nem volt les.
J. Zanetti (7): védekező játékos létére úgy fedezi a labdát, ahogy senki más, bármikor átverekszi magát három-négy ellenfélen is. Amióta az Inter ismét bombacsapat, nincs szüksége ezekre a produkciókra, de a Juventus ellen (nagy örömünkre) mégis bemutatott néhány ilyen szólót.
Cesar (7): a brazil a baloldalon csak kínlódott. Aztán egyszer áthúzódott jobbra, és mindjárt adott egy óriási gólpasszt Cruznak. Ezzel kilépett a szürkeségből, a hatosát hetesre cserélte. De néhány nyolcas kéne ahhoz, hogy meggyőzön bennünket arról, hogy jobb, mint Sztankovics.
Ibrahimovic (5): magához képest gyönge volt. A meccs ziccerét elpepecselte: ha a két csapat 0-2-vel ment volna pihenni, a második félidő csak formalitás lett volna. Hogy megint összeakasztotta a bajszát az ellennel? Hogy megtaposta Chiellinit? Az olasz nem volt szívbajos: öt perccel később leütötte, úgyhogy Ibrahimovic a neki kijáró büntetést ezzel meg is kapta.
Cruz (7): jöhet az Interbe Crespo vagy Adriano, a legfontosabb gólokat évek óta Cruz szállítja a csapatnak, pedig viszonylag keveset játszik. Elég megnézni a gólját (ahogy mellel átvette a labdát, ahogy felgyorsított, ahogy a sarokba passzolt): Cruz a masszív, puritán, minimalista (mégis elegáns) csatárok prototípusa, a futball Brian Enója.
Suazo (5): szaladgált egy sort, de semmi több. Ha nyáron van annyi esze, hogy két milánói csapat helyett csak az egyiknél ír alá (pontosabban csak a Milannál), most öt gólnál járna, a Milan harcban állna a bajnoki címért, a hondurasit pedig a fél város ünnepelné. Így csak egy cserecsatár, akit lassan mindenki elfelejt.
Burdisso (5): a középpályára állt be, a játéka olyan is volt, amilyen egy védőtől elvárható ilyenkor...
(ktn.focitipp.hu)
*****
További cikkek a rovatban
Conte, Simeone és az NB I-es nyilatkozatok
Nem mondhatni, hogy a BL csoportkörének utolsó fordulójában túl nagy izgalmakat kellett volna átélniük a szurkolóknak. A PSG megőrizte a csoport első helyét, a Roma megelőzte a Chelsea-t, kiesett az Atlético. Kábé ennyi.
Prémium párizsi
- Bajnokok Ligája
- Neymar
- Dani Alves
- Edinson Cavani
- Chelsea
- Manchester United
- PSG
- Bayern München
- Juventus
- Barcelona
Fiatal futballsztárok repítik a PSG-t, bekövetkezik a generációváltás az európai topfutballban?
Angol gólokban tobzódunk
Megint az angolok… A Manchester City a bombaformában lévő Napolinak rúgott négy gólt idegenben, a Tottenham futballsulit tartott a BL-címvédő Real Madridnak.
Kékre verték Rómában a kékeket
A Bayern München és a PSG biztosan ott lesz a legjobb tizenhat között a Bajnokok Ligájában, de szinte biztosan továbblép majd a Roma, a Chelsea, a Manchester United és a Barcelona is.
Újhullámos olasz klubfoci
Az idei szezon eddigi legjobb BL-meccsét játszották Londonban: Chelsea–Roma 3:3. Gólzápor két olasz edzővel a kispadon!
Guardiola egyik legnagyobb győzelme?
Újra az angolok voltak a főszereplők a Bajnokok Ligájában: rangadót nyert a Manchester City, idegenben állította be a BL-rekordot a Liverpool, a címvédő otthonából rabolt pontot a Tottenham.
Totális német futballblama
- Bajnokok Ligája
- Európa-liga
- Borussia Dortmund
- 1. FC Köln
- Hertha BSC
- Bayern München
- Hoffenheim
- RB Leipzig
A héten mind a hat német csapat veszített a nemzetközi kupaporondon. A legnagyobb bukás a Bayern Münchené, Ancelottit menesztették.
Isztambulban a füldugó sem segített
A lipcsei játékosok nem bírták a fülsiketítő zajt Isztambulban, könnyen nyert odahaza a Napoli és a Sevilla, Cristiano Ronaldo örök.
Az ember, aki fut
A képzés lehet akármilyen licenszes, akárhány műfüves pályán zajló és akárhány milliárd TAO-ból megfinanszírozott. Egyetlen gyönyörűen megtervezett, jó elgondoláson alapuló és rendszerben gondolkodó elmélet sem "csinál" olyan focistákat, mint Vardy, aki azt az egyet képviseli, ami nélkül semmit sem…
Majdnem le lettünk
Csütörtök este megnéztem az Arsenal hazai meccsét a Köln ellen. Ötven percig azt gondoltam, nem kellett volna, mert annál, amit láttam, pontosabban, amit a gépből olykor kínos óvatossággal fölpillantva észleltem, még a dolgozatjavítás is gyümölcsözőbb.