2008.01.26., focitipp.hu

Jövő héten kezdődik a Bundesliga tavaszi szezonja. Ezúttal a listavezető Bayern München őszi szezonját értékeljük.

Ha szigorúan a tényeket vesszük alapul, a Bayern München gárdája remek "félidőn" van túl. A csapat vezeti a Bundesligát, s versenyben van mind a DFB-, mind az UEFA-kupáért. Mi több a bajorok a 2006-7-es költségvetési évben minden eddigi rekordot megdöntve 225.8 millió eurós bevételre tettek szert. A 21. század eredményorientált szemléletmódja azonban vajmi kevéssé hatja meg a bőrnadrágosok drukkereit. Joggal mérgesek csapatukra: bizony nem azt kapták, amit a kiadott 70 millió euró ellenében reméltek.

Rózsaszín köd

Az elmúlt évek egyik legnagyobb vérfrissítése után a németek kirakatcsapata úgy kezdte meg az új Bundesliga-idényt, ahogy az a legfőbb bajnokaspiránshoz illik: ellentmondást nem tűrően. A Bayern az első tizenkét meccsén veretlen maradt, (8-4-0, 27-4) - a Bundesliga történetének legjobb rajtját produkálva ezzel. Az FC Hollywood szekerét az újoncok húzták: Toni, Klose, Ribéry és Altintop kezdetben pazar formában játszott. A Bőrnadrágosok szurkolói már-már azon tanakodtak, hogy ez a leistung mire lesz elég a 2008/9-es BL-szezonban, amikor a bajorok a 13. fordulóban kilátástalan játékot nyújtva megérdemelt vereséget szenvedtek Stuttgartban.

Katastrophe!

A csúfos kudarcnak voltak előjelei. Két héttel korábban, október legvégén csak a szerencse (s nemkülönben a dortmundi futballisták kabaréjelenetei) mentették meg a Bayernt a csapat szezonbeli első vereségétől. A 0-0 (első gól nélkül lejátszott bajnoki) akkor egyrészt azt is jelezte: a támadójátékkal sincs minden rendben. A következő fordulóban a müncheniek 16 (!) kaput találó kísérletből sem tudták bevenni Oka Nikolov kapuját. Az addig lépésben menetelő FCB két, gól nélküli mérkőzősére a svábok elleni blama tette fel a koronát. A Császár, Franz Beckenbauer így kommentálta a történteket: "Híján voltunk mindennek. Nem futottunk, nem volt bennünk akarat."
A statisztikák is mutatják a visszaesést. A legbeszédesebb, ha az értékesített helyzetek arányát nézzük: a Bayern első tíz Bundesliga-meccsén az lehetőségek 16,8%-át használta ki - míg az utolsó három mérkőzésén már csak a sanszok 1,6 százalékával tudott élni. Drámai visszalépés, mint ahogy azt az ebből fakadó góltalanság is jelzi: 0,33 gól/meccs az addigi 2,7 gól/meccshez képest. Nincs mit szépíteni rajta: ez bizony krízis volt...

A Bundesliga téli szünetében azonban ez jelenti a bajorok őszi mélypontját. S hogy nem "kicsúszott" eredményként kell ezt kezelnünk, azt az utolsó két fordulóban elért 0-0 hivatott alátámasztani. Összesen négy gól nélkül lefutott mérkőzés, miközben a bajnokság két gólkirály-aspiránsa rohamozza az aktuális ellenfél kapuját - ez bizony mélyütéssel ér fel a Bayern München szimpatizánsai számára...

Hogy közelebb kerüljünk a miérthez, forduljunk segítségül a számokhoz. Az FCB első tizenhárom meccsén összesen 223 alkalommal próbálkozott kapura lövéssel; ez, s az ezalatt beszedett 7 gól is páratlan teljesítmény. Thomas Helmer (egykori Bayern-játékos) szerint nincs semmi misztikum a rekordbajnok körül: "Sokkal rosszabb lenne, ha a Bayern-nek eleve nem is lennének helyzetei, de nem így áll a dolog. A statisztikák azt mutatják, a játékosok elegendő lehetőséget dolgoznak ki." Az utolsó hét bajnokin a bajorok csak négyszer tudták megzörgetni a hálót. Szerencsétlenség? Dekoncentráltság?

Ribéry: egy, csak egy legény...

A megoldás kulcsa Franck Ribéry személye. Az időközben Franciaországban a 2007-es év labdarúgójává választott középpályás nevéhez marseille-iként a tavalyi idényben 25 mérkőzésen 5 gól és 8 assziszt fűződött. A Bayern-ben gyakorlatilag ugyanazt a szerepkört hivatott betölteni, mint korábban a francia kikötőváros gárdájánál: jobbnál jobb labdákkal kiszolgálni a társakat, s alkalomadtán gólt, gólokat szerezni. Fél szezon alatt azonban bebizonyosodott: a 25 millió euróért szerződtetett játékos képtelen maradéktalanul megfelelni ezen elvárásnak.

Ribéry mindössze két gólpasszt jegyez az egész őszt tekintve, ami még akkor is édeskevés, ha ehhez azért hozzátett négy gólt. A müncheniek offenzív játéka szinte teljes mértékben az ő kreatív megoldásaira épül, a félpályás szólóira, a cselezőkésségére. Ha el tudja juttatni a labdát a tizenhatos környékére, abból gólok születhetnek. Ellenkező esetben azonban minden esetlegessé válik. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy Ribéry nem klasszikus irányító (hiszen általában a bal szélről megindulva rohamozza a kaput, s hajlamos "rátekeredni" a labdára), akkor már tisztán látható: a Bayern játéka attól függ, mennyit képes magára vállalni.

Csatárok

A két ék, Luca Toni és Miroslav Klose is felemás őszt tudhat maga mögött. Voltak mérkőzések, amikor mindketten brillíroztak, és volt, hogy csak egyikük remekelt. Ám megesett, hogy egyikük sem találta a góllövő cipőjét... Mindkettejükre igaz, hogy igazán akkor vannak elemükben, ha megfelelő módon szolgálják ki őket; ez Toni-ra hatványozottan áll. Kilenc-kilenc góljukkal mindenesetre a liga legeredményesebb támadói. Klose válogatottbeli éktársának, Lukas Podolskinak Ottmar Hitzfeld - nagyrészt csereként - tíz alkalommal szavazott bizalmat, ám a támadó ezt egyszer sem tudta góllal meghálálni. A fiatal Sandro Wagner csak a szezon elején kapott lehetőséget, ám Jan Schlaudraff-hoz hasonlóan ő sem alkotott maradandót. Igaz, erre kettejüknek összesen hét találkozón nyílt lehetőségük.

Középpályások

Ribéry-hez hasonlóan Sebastian Schweinsteiger is csalódást okozó produkciót nyújtott - ám a kettőt nem lehet egy napon említeni. Az ál-Effenbergnek alig akadt emlékezetes meccse annak ellenére, hogy tizennégyszer kapott játéklehetőséget. A bal térdével kapcsolatos állandó jellegű problémák erősen kihatottak a játékára. Egy másik Effe-utód, a 17 éves Toni Kroos azonban megvillantotta oroszlánkörmeit; elsősorban az UEFA-kupában nyújtott kiemelkedő teljesítményt. A gárda játékát azonban még nem lehet rá építeni. Hamit Altintop teljesítménye a klub eredménytelenségével együtt esett vissza.

Hátvédek

A mindösszesen nyolc kapott gól nem indokolná, hogy a védelmet is nagyító alá vegyük, ám egyéb okok miatt kénytelenek vagyunk így tenni. Nem a szezon közben végrehajtott szerkezeti módosítások okán (amikor is az egész őszre kidőlő Marcell Jansen helyére Hitzfeld átvezényelte az eredetileg jobblábas Philiph Lahm-ot az általa oly jól ismert bal oldalra, utat nyitva így Christian Lell-nek), hanem a Generális egyrészt zseniális, másrészt homályos edzői döntései miatt. Zseniális, mert a középszerű védekező középpályás Martin Demichelis-ről kiderült, hogy szinte hiba nélkül el tudja látni a középső védő szerepkörét - betöltve ezzel az elmúlt év szezon egyik hiányposztját. Az így kispadot koptató Daniel van Buyten és Valerian Ismael közül utóbbi unta meg a mellőzést, minek következtében távozott a Hannover együtteséhez. Mivel a védelem jól látta el feladatkörét, az esetet nem követte jelentős zúgolódás.

Annál nagyobb visszhangja volt Willy Sagnol mellőzésének. A súlyos sérüléséből felépülő védőnek (hét hónap kihagyás porcsérülés miatt) szintén csak a cserepadon jutott hely, ami érthetően nem tetszett/tetszik a francia válogatott játékosnak. Nem igazán érthető, hogy Hitzfeld miért mellőzte őt felépülését követően, hiszen egészségesen a világ egyik legjobb jobbhátvédje. Emellett hihetetlenül labdabiztos, felfutásait követő beadásai mindig életveszélyesek. Sagnol annak ellenére kacérkodik a távozás gondolatával, hogy a menedzsment erről hallani sem akar. Az őszi szezon utolsó, Aris Szaloniki elleni meccse után mindenestre azt nyilatkozta: "Kétség kívül nem ez volt az utolsó mérkőzésem a Bayernben."

Prognosztizálható jövő?

A végére egy érdekes statisztikai adat: a Bayern München annak ellenére, hogy hullámvölgybe került, mindegyik fordulót a tabella élén zárta. A krónikák pedig arról regélnek, hogy a mindenkori őszi bajnoknak - az esetek elenyésző részét leszámítva - már most oda lehetne adni a salátástálat...

(vanye)

*****