2008.02.23., focitipp.hu

Brighton-Cheltenham 2-1

Harmadosztályú angol bajnokin jártunk. De nemcsak Nick Hornby jutott az eszünkbe, hanem gyermekkorunk november 7-i ünnepségei is.

Brighton és foci = oximoron

"Kevés adekvátabb definíciója létezik az oximoronnak, minthogy a Brighton futballozik" - egyetemi tanárunk szavai alapján ő nem tartozik a délangol város focicsapatának rajongói közé, de mint később kiderült, véleményével együtt akár törzsszurkolója is lehetne a Brighton&Hove Albionnak. A brightoniak ugyanis valahogy úgy lehetnek pillanatnyilag a "Sirályokkal" (The Seagulls - ez a csapat beceneve), mint Nick Hornby a nyolcvanas évek Arsenaljával: rajongott érte, de sokszor utálta is. A Brighton nem is hazudtolta meg önmagát - angol harmadosztályú bajnokin jártunk.

Seagulls vs. Robins

Méghozzá egy alsóházi rangadón, ahol az ellenfél a Cheltenham Town csapata volt. A Sirályok a meccs előtt a 17. helyen szerénykedtek, a vendég "Robinok" (The Robins, Cheltenham) négy ponttal leszakadva mögöttük. A váratlanul csípősre fordult délangol februári délutánon meglepően sokan igyekeznek a Withdean stadion felé (sokan a város különböző pontjairól induló szurkolói buszokkal), a tömegben kék-fehér sálas nagyik, a régi szép időkre emlékező öregek mellett bőven akadnak tíz év körüli vagy annál fiatalabb gyerekek is.

1983: a Brighton csodálatos éve

A helyiek legszívesebben 1983-ról beszélnek, amikor valami csoda folytán az FA-kupa döntőjébe jutott a csapat. A klub ajándékboltjában ma is meg lehet vásárolni a poszterméretűre nagyított képet, amelyen a fiúk a Wembley gyepén állnak. Ennek a brightoniakon kívül leginkább Manchesterben örültek, miután a Unitednek nem sok gondot okozott a földbe döngölni a Sirályokat (4-0). A Cheltenham Town drukkereinek viszont még ennyi sem adatott meg, bár valószínűleg ők is gyakran néznek visszafelé. De nem a múltban, hanem a tabellán, mert a már kieső helyen álló Gillinghamnél mindössze négy ponttal tudtak csak többet szerezni eddig - 33 meccsen összesen 35-öt.

A Withdean hangulata

Az "arénába" lépve megint eszünkbe jutnak Hornby történetei, amelyeket az angol alsóbb osztálybeli meccsekről írt. Itt azonban nem köröz dilinyós öregúr bukósisakkal a fején a pálya körül, és a káposztáskertbe sem kell kimászni a labda után.

A Withdean kissé kopottas. Egy átlag magyar NB 1-es pályának azért még így is simán elmenne a villanyvilágítással, ülőhelyes lelátókkal (melyek közül a pálya egyik szélén húzódó fedett). Csak az eredményjelző hiányzik, amit egy ósdi óra helyettesít. A kisvárosi atmoszférát hamar megteremti, hogy a nagylelátóra csak a pályán keresztül lehet felmenni, így akinek a bejárattól távolabbi végébe szól a jegye, annak végig kell gyalogolnia a rekortánon, miközben a klub indulója szól. Közép-Európából jöttünk, nekünk november 7-ét idézi.

A meccs nem szórakoztató

A két csapat előző öt meccséből hármat a Cheltenham nyert meg - a Brighton bosszúra készült. Ehhez képest a harmadik percben már a vendégek vezettek. A meccs amúgy nézhetetlen. Fanatikus szurkolónak kell lenni ahhoz, hogy ezt a játékot valaki szórakoztatónak találja (bár Hornby szerint az ember nem szórakozni jár a meccsre), a "tipikus brit stílus" eufemisztikus jelző a látottakra. A Brighton balszéle nagyon gyenge, pedig ott a korábban az Aston Villát is megjárt Alan Wright játszik. A hazaiaknak egy idegenlégiósuk is van, Michel Kuipers korábban a nagy hírű DWS Amsterdamban védett.

A gyenge játéknál csak az meglepőbb, hogy a közönség meg sem várja a szünetet. A nézők már a negyvenedik perctől kezdve hosszú sorokban vonulnak a futópályán át a kioszkok felé. Aki marad, hangos "húúú"-zással tudatja elégedetlenségét a játékosokkal. A szünetben egy kabalaállat szórakoztatja a közönséget tizenegyesrúgásokkal, miközben a hangosbemondóban a szurkolók személyes üzeneteit olvassák be: "Anya, apa és a család köszönti Briant a 13. születésnapján!".

"Olyanok vagytok, mint a régi Arsenal"

A második félidőben aztán egy kettős cserét követően a Brighton 4-4-2-ről 4-3-3-as rendszerre áll át. Ettől a színvonal nem nő, de a kék-fehérek legalább többet támadnak. Igaz, még így is előfordul, hogy egy brightoni nekiiramodik, majd a kezdőkörben visszafordul, és inkább a hátul állókhoz passzolt. Önbizalomhiány. Anyázás mégsincs, legfeljebb annyit kiabálnak be a drukkere egy-egy rossz passz után, hogy "kékben játszunk". De a legjobban az "olyanok vagytok, mint a régi Arsenal!" tarol. (Már megint Hornby.)

Győz a Brighton

A második félidő közepén aztán a 300 ezer fontért(!) igazolt Glen Murray egyenlít, amitől a Cheltenham kapusa a korábbiaknál is pofátlanabbul kezdi húzni az időt, a lelátókról pedig a korábbiaknál gyakrabban harsan fel a "Seeegulls Seeegulls!", vagy a "Seasiders! Seasiders!" bíztatás. A kékek mindent egy lapra feltéve támadnak, és ennek meg is lesz az eredménye: alig három perccel a vége előtt az egyik cserejátékos (Joel Lynch) a győztes gólt is megszerzi. Fejese a gólvonal környékén landol, a bíró megadja a gólt. Keith Downing, a Cheltenham edzője füstölgött is a meccs után: a vendégtréner szerint utólag a hazaiak is elismerték, hogy nem volt érvényes a találat.

4395 néző, negatív rekord

Downing ettől függetlenül immár sorsdöntő meccsekre készülhet, igaz a Brighton menedzsere se lehet sokkal boldogabb. Mint kiderült, a 4395 fizető néző (ebből 35-en vendégszurkolók voltak) negatív rekordot jelent a klub történetében, pedig kedvezményes jegyekkel is igyekeztek kicsábítani a nézőket: aki megvett két 17,5 fontos tikettet, a harmadikat féláron kapta. A klub vezetői mindenesetre a hideggel és a BL-közvetítésekkel magyarázták az érdektelenséget. A helyi újság honlapján a tudósításhoz fűzött kommentárok többsége ennek ellenére Dean Wilkins távozását követeli, azt vetve a Brighton edzőjének szemére, hogy ennyire rosszul és jellegtelenül már rég játszott a csapat.

A kedd este alapján meg lehet őket érteni.

(kosa.brighton.co.uk)
*****