2005.04.10., focitipp.hu

Bajnokok Ligája, negyeddöntő, Liverpool–Juventus 2:1

Nem szeretnénk Milan Baros nyakába varrni a sikert, és Scott Carsonra sem húzzuk rá a vizes lepedőt. Ugyanakkor Del Pierót sem dicsérjük, inkább Gerrardot, Luis Garciát, Camoranesit és De Bleeckerét. Ő meg ki? A bíró, aki otthon hagyta a színes kártyákat.

A húsz évvel ezelőtti tragédia méltó megemlékezéseként kifogástalan meccset játszott egymással a Liverpool és a Juventus. Még akkor is, ha a Juve az első félórában katasztrofális volt, a Liverpool pedig a második félidőre erősen visszaesett. A meccs előtti gyásszünet egyébként nemcsak a Heysel-stadion halottjaira, hanem II. János Pálra is emlékeztetett.

krónika, röviden
A meccs azzal kezdődött, hogy a 3. másodpercben Emerson elcsúszott és a Liverpool rögtön szöglethez jutott. A dekoncentrált és kissé flegma olaszok nem is húzták sokáig, már a 10. percben újra próbálkozhattak a középkezdéssel, miután egy szöglet után Zebina elfeledkezett Hyppiáról. A Liverpool ellentmondást nem tűrően támadott tovább és Luis Garcia gyönyörű lövésével kettőre növelte az előnyt a 25. percben. Ezt követően Ibrahimovic szinte azonnal kapufát lőtt, majd Del Piero is szépíthetett volna, de a húszéves BL-debütáns Carson mozdulatta láttán ekkor még minden brit szimpatizáns elégedetten csettinthetett. Del Piero a félidő végén még fejelt egy gólt, amit az asszisztens (tévesen) lesként bírált el. Ettől függetlenül a kétgólos angol vezetés teljesen megérdemelt volt 45 percnyi foci után.

A második félidőben aztán Blasi helyett beállt Pessotto, és a pályán maradt zebramezesek is összeszedték magukat. A klasszikus pressing bő negyedóra után meghozta az eredményét: Cannavaro lefejelte a Liverpool védelmét, igaz Carson nélkül nincs gól. Kár lenne azonban a fiatal kapust hibáztatni, a játék képe alapján a Juventusban mindenképpen benne volt ez a találat. A hátralévő félórában a torinóiak még tettek egy-két bágyadt kísérletet az egyenlítésre, az angolok pedig a sorozatban negyedik 3:1-es BL-győzelmük megszerzésére, de csak a Finnan–Zambrotta páros fogcsikorgató küzdelme és a belga De Bleeckere játékvezető zavaros ítéletei kavartak vihart.

ördögsoroló
A Liverpool váratlan eredményekre képes, az Everton elleni zseniális foci előtt néhány héttel Newcastle-ben például csak szenvedtek. Kedd este sikerült nekik egy meccsen belül is két teljesen ellentétes félidőt produkálniuk, igaz, a Juventus nem az Everton vagy a Newcastle. Az első félidőben lesöpörték a pályáról az olaszokat, már-már a Chelsea Barcelona elleni londoni startját megismételve. Különösen Luis Garcia játéka nyújtott élményt, aki a jobb oldalról középre húzódva teljesen összezavarta az általában stabil Juve-védelmet, a gólját pedig talán csak az Urbányi-Mezey páros látta lecsúszott lövésnek. Steven Gerrard az első félidőben egyedül uralta a középpályát, Biscsannak csak a második játékrészben kellett kisegítenie a fáradó csapatkapitányt. Le Tallec megtette a magáét, bár tény, hogy a Liverpoolból nagyon hiányzott Cissé vagy Sinama-Pongolle kreativitása. Akit a focitipp.hu még dicséretben részesítene angol részről az Finnan és Sami Hyppia. A finn ezen a meccsen három-négy évvel ezelőtti teljesítményét idézte, az ír pedig végig tartotta a lépést az egyik legjobb olasszal, Zambrottával. Két külön mondatot szentelünk Milan Barosnak, aki csak csúszik, csúszik lefelé a lejtőn, aminek egyelőre még nem tudni, hol a végállomása, de aki emlékszik arra, hogy hol játszott Toto Schillachi 1991. tavaszán, küldjön egy e-mailt, nyereménye egy könyv! Azért Baros jobb, mint Schillachi, vagyis még van remény.

zebraelemzés
Az olaszoknál felemásabb a kép: Pavel Nedveden nagyon érződött, hogy 43 napja nem játszott tétmeccset, vele ezért is vagyunk kíméletesebbek. Azonban ezt nem tehetjük Blasival, Emersonnal és Del Pieróval. A két középső középpályás közül az olasz sokadszorra teszi érthetetlenné számunkra, hogy miért lett Marcello Lippi kedvence a válogatottban. Emersont sem igazán értjük, mai játéka a legkörülményesebb védekező középpályások társaságába sorolja. Del Piero pedig sajnos már nem Juventus-szintű játékos. Minden tiszteletünk mellett nem hallgathatjuk el, hogy egyre inkább csak akadálya a torinóiak folyamatos futballjának (mondjuk a helyére beállt Trezeguet labdához sem nagyon ért). Akit viszont dicsérni szeretnénk az elsősorban Camoranesi. Az argentin-olasz hetek óta az egyik legjobb formában játszó szélső, labdatartásban, cselezésben és összjátékban is remek. Azt, hogy nagy hibaszázalékkal játszik, bőven ellensúlyozza munkabírása. Cannavaro sem játszott rosszul, sőt, gólja még nagyon sokat érhet. Thuram is feljavult a második félidőre, Zambrotta is hozta a formáját, aztán más semmi. Ibrahimovicot most békén hagyjuk, hátha a visszavágón mutat valamit.

esélylatolgatás
Azon a visszavágón, ami előtt a Juventus tűnik esélyesebbnek. Egyrészt ennél rosszabb pozícióból verték ki a Madridot, másrészt az Anfield Road leírhatatlan hangulatot teremtő közönsége nélkül a Liverpool olykor elég szárnyaszegettnek tűnik. Ami a Liverpool mellett szólhat, az talán az, hogy az olaszok otthon újra lekezelik őket, ahogy erre ezen a meccsen utalt néhány jel. És végül is előnyben vannak, ami azért mégiscsak előny, mégha az olaszok általában ettől nem is szoktak beijedni. Egy biztos: a visszavágó még jobb meccs lesz.

Liverpool–Juventus 2:1 (2:0)
Liverpool: Carson – Finnan, Hyppia, Carragher, Traore – Luis Garcia, Gerrard, Biscsan, Riise – Baros (Nunez 66.), Le Tallec (Smicer (72.)
Juventus: Buffon – Zebina (Montero 87.), Thuram, Cannavaro, Zambrotta – Camoranesi, Blasi (Pessotto 46.), Emerson, Nedved – Ibrahimovic, Del Piero (Trezeguet 60.)
Gólszerzők: Hyppia 10. (1:0), Luis Garcia 25. (2:0), Cannavaro 63. (2:1)

Kapura lövések: 6:8
Kapu felé menő lövések: 9:9
Szabálytalanságok: 21:23
Labdabirtoklás (%): 48:52

A focitipp.hu különdíja: A meccsen egyetlen sárga- és piros lap sem esett!
(Igaz, Zambrotta egy sárgát megérdemelt volna a 89. percben.)

(knt)

*****