2008.09.26., ktn

A kétezres évek elején két BL-döntőben is szerepelt (és vesztett) a Valencia. Vajon mi lett az ezüstcsapat tagjaival? Utánajártunk.

Spanyolországban hat bajnoki cím, hét kupa- és két szuperkupa-győzelem. A nemzetközi porondon két-két VVK- és európai szuperkupa-győzelem, egy-egy KEK-és UEFA-kupa elsőség. Emellett még két elvesztett BL-döntő a 2000-es évek elején - ez a Valencia futballcsapata. És az is a Valencia, amely tavaly majdnem kiesett az első osztályból: Ronald Koeman a 4. helyen vette át ősszel a csapatot, és a Valencia a 15. volt, amikor a hollandot kirúgták. A sztori vége hepiend lett, a csapat végül bentmaradt a Primera Divisiónban, sőt még a Spanyol Kupát is megnyerte, jelenleg pedig első helyen áll a bajnokságban.

A Valencia nem tartozik a mázlista csapatok közé. A klub 2000-ben és 2001-ben is bejutott a BL-döntőbe, ahol mindkétszer veszített, előbb a Real Madriddal (0-3), majd a Bayern Münchennel szemben (1-1, tizenegyesekkel). Volt egyszer egy valenciai ezüstcsapat, amely azóta szőrén-szálán eltűnt. Mi lett a főszereplőkkel?

Santiago Canizares (jelenleg 38 éves) pechszériája 2002-ben is folytatódott. A vébé előtt megvágta a lábujját egy törött üveggel, a csapat nélküle utazott a Távol-Keletre. A Peter Schmeichel által a világ legjobbjának nevezett kapust Ronald Koeman kipécézte magának, és száműzte a keretből. S bár a holland menesztése után még visszatért, végül 300 bajnokival a háta mögött idén nyáron otthagyta a Valenciát.

A kefefrizurás Jocelyn Angloma (43) pályafutása még furcsábban alakult. A 37-szeres francia válogatott jobbhátvéd 2002-ben akasztotta szögre a futballcipőt, majd 2006-ban újra magára húzta a stoplist, Angloma visszatért szülőhazájába, Guadaloupe szigetére. S ezzel csodát tett: segítségével a válogatott először jutott ki a Gold Cupra, az észak- és közép-amerikai térség hivatalos bajnokságára. S ha már ott volt - többek közt Angloma két góljának köszönhetően - a harmadik helyet is megszerezte az USA és Mexikó mögött 2007-ben.

Mauricio Pellegrino (36), a csapat középhátvédje edzőként bizonyíthat. Az argentin 2005-ben lépett le Valenciából, s a Liverpoolban, majd az Alavésben focizott. Jelenleg az angol klub alkalmazásában áll, 2008 nyara óta Rafa Benítez asszisztense.

A peches focista prototípusa Miroszlav Djukics (42), aki 1997 és 2003 között szerepelt a Valanciában. Igaz, "hírnevét" még a Deportivo védőjeként alapozta meg: 1994-ben a La Coruna az utolsó forduló utolsó percében 0-0-nál tizenegyest kapott, Djukics kihagyta a büntetőt, s ezzel a Barcelona lett a bajnok. A sors iróniája, hogy az ominózus jelenet épp egy Deportivo-Valencia meccsen történt. Djukics utoljára a szerb válogatott és olimpiai válogatott edzője volt egy személyben, de a Plávik pekingi kudarca után menesztették.

Amedeo Carboni (43) volt az egyik legkeményebb legény a csapatban: 2006-ban, 41 évesen fejezte be a focit, s ezzel a deportivós Donatót megelőzve ő lett minden idők legidősebb futballistája a spanyol élvonalban. A fürtös olasz ezután a klub sportigazgatója lett, de 2007-ben összeveszett az akkori edzővel, Quique Sánchez Floresszel, s végül otthagyta az együttest. Azóta sem hallani róla.

A csapat legnagyobb spílere kétségkívül Gaizka Mendieta (34) volt. A baszk származású focista 1992 és 2001 között szerepelt a klubnál, amely nélküle talán soha nem jutott volna be két BL-döntőbe. Mendietát 1997-ben fedezte fel Claudio Ranieri, a Valencia akkori trénere, és a szőke hajú irányító 231 bajnokin 45 gólig jutott a Valencia dresszében. Aztán 2001-ben a Lazio horribilis összegért (48 millió euró) megvette, és ezzel Mendieta lejtőre került. 27 éves kora óta szinte egyetlen emlékezetes meccse sem volt, utolsó hét szezonjában összesen 115 bajnoki meccsen szerepelt, átlagban évente 16 találkozón (csapatai: Lazio, Barcelona, Middlesbrough). Utoljára az angol csapatnál focizott, s már 2007 decemberében bejelentette, hogy az idény végén visszavonul. Így is történt, nem marasztalták.

Mindkét BL-döntőben játszott Kily González (34), a Valencia kiváló balszélsője, akit azonban következő állomáshelyén nem a legkiválóbbak közt emlegettek. Az argentin 2003-ban költözött a milánói Interhez, de három idény alatt is csak 51 meccs jutott neki a Nerazzurriknál. Nem véletlenül: lendületét és erőszakosságát Valenciában felejtette. 2006 óta első klubjánál, az argentin Rosario Centralnál szerepel.

Csak a Real Madrid elleni vesztes BL-döntőben jutott szóhoz a Valencia együttesében, mégis a klub egyik ikonja volt Claudio López (34). A Tetűnek becézett argentin csatár már 2000-ben a Lazióhoz költözött (ebben nagy szerepe volt a 2000-ben játszott BL-negyeddöntőnek, amelyen a Valencia 5-2-re verte a Laziót, többek közt López mesterhármasával). Rómában sem okozott csalódást (105 bajnoki, 28 gól), jelenleg az Egyesült Államokban, a Kansas City Wizardsnál vezet le.

A Valencia jelenlegi keretében három olyan futballistát találunk, aki pályára lépett valamelyik vesztes BL-döntőben: Miguel Ángel Angulo (2000), David Albelda (2001) és Rubén Baraja (2001). Koeman egyébként Canizaresszel együtt Albeldát és Angulót is kitette a keretből 2008 őszén. A 2000/01-es szezonban már a keret tagja volt Vicente, a Valencia balszélsője is, aki máig a szurkolók kedvencének számít.

A BL-vesztes Valencia emblematikus figurája Héctor Cúper (52), az egyik legellentmondásosabb edzőegyéniség. A Mallorcát 1999-ben a bajnoki harmadik helyig vezette, a klub korábban sosem jutott ilyen magasra. Ugyanabban a szezonban Cúper még elbukta a KEK-döntőt a Lazióval szemben, majd a Valenciánál folytatta, ahová döntőbeli pechsorozatát is magával vitte. 2001 és 2003 között az Inter edzője volt, amellyel 2002 tavaszán az utolsó fordulóig vezetett az olasz bajnokságban, ám csapata az utolsó fordulóban kikapott a Cúper mumusának számító Laziótól (2-4). Utolsó klubja a Parma volt, amelyet tavaly a bajnoki hajrában vett át, de tíz meccsen csak két győzelmet szerzett az együttessel, amely így kiesett a Serie A-ból. Jelenleg a grúz válogatott szövetségi kapitánya.

Talán mégis van némi jelentősége annak, hogy a Valenciát 1919-ben a Torino Bárban alapították meg, a klub első székhelye pedig a La calle Barceloninán volt. A Valencia egyelőre nem tudott kitörni az óriásklubok árnyékából.

A cikk eredeti verziója a zona.hu oldalon jelent meg.

(ktn)
*****