2008.11.18., focitipp.hu

Eto'o rákapcsolt. A Barcelona kameruni csatárának idei mérlege a spanyol bajnokságban: 11 meccs, 13 gól. A World Soccer novemberi számában megjelent interjúból szemezgettünk.

Kamerunban nőtt föl. Mi volt az első, futballal kapcsolatos élménye?
Gyerekkoromból leginkább a csodálatos kameruni válogatottra emlékszem, élén Roger Millával. Amit az 1990-es világbajnokságon művelt, az valami elképesztő volt.

Olyan akart lenni, mint Milla?
Milla hős volt a szememben, de eleinte nem tűnt valószínűnek, hogy csatár lesz belőlem. Irányító középpályásként kezdtem, csak később lett belőlem jobbszélső, végül pedig középcsatár. Utólag nem tűnik rossz váltásnak.

Azt mondja, nem rossz? Par excellence befejező lett, gólrekordokat dönt minden szezonban. Mi a titka?
Az akarat. A vágy. Akarni kell a gólokat. Ez a titkom. Az éhség. Az elhivatottság. Mindig is felnéztem Raúlra. Ő testesíti meg azt a típust a futballisták között, akiről beszélek. Raúlnál figyelhető meg, hogy sosem adja fel, mindig ugyanazzal a hévvel futballozik, ugyanúgy vágyik a gólokra, minden egyes szezonban ugyanazzal a lelkesültséggel fut ki a pályára, sosem ereszt le, nem pihen meg, nem elégszik meg azzal, amit elért, még akkor sem, ha az emberek többsége úgy véli, lejárt az ideje. Ami engem illet: gólokat lövök, mert gólokat akarok lőni. Sosem vagyok elégedett. Mindig harcolnom kell.

Tizenhat évesen került a Real Madridba, de mindig csak kölcsönadták, az A-csapatba nem került be. Megfordult a fejében, hogy nem sikerül eljutnia a legjobbak közé?
Nem, soha. Mindig azt mondtam: focizni akarok, méghozzá a lehető legmagasabb szinten. Mindegy, hogy milyen út vezet odáig. A csúcsra különféle utakon fel lehet jutni, az a fontos, hogy végül elérjem a csúcsot. Márpedig én meg voltam győződve arról, hogy eljutok odáig. Sosem kételkedtem magamban.

Édesebb a siker így, hogy nem kikövezett út vezetett hozzá? Úgy tűnik, mintha a Real Madrid elleni meccseken mindig bizonyítani akarna.
A siker azért édes, mert a csapatom győz. Semmi más nem tudja megédesíteni. Azt akarom, hogy a Barcelona drukkerei boldogok legyenek. Bizonyítani a Real ellen? Nem azért játszom, hogy bárkinek bármit bebizonyítsak. Csakis a győzelem motivál.

Részese volt néhány incidensnek. Előfordult már, hogy utólag megbánta, amit tett?
Mindig arra törekszem, hogy őszinte legyek. Nem védem a tetteimet, nem mentegetőzök utólag. Ilyen vagyok. Előfordul, hogy hibázok.

Amikor a Zaragoza drukkerei rasszista rigmusokat kiabáltak, le akart jönni a pályáról. Úgy gondolja, hogy a rasszizmus elleni fellépése megváltoztatott valamit?
Erről most ne beszéljünk.

Az illetékeseknek min kellene változtatniuk ahhoz, hogy ez a jelenség eltűnjön a futballpályákról?
Nem én vagyok a megfelelő személy arra, hogy tanácsokat osztogassak ebben a témában. Az illetékes szakemberek tudják, mi a megoldás erre. Remélem.

Raúlon kívül van még olyan csatár a maiak közül, akinek a játékát csodálja?
Van egy futballista, akinek a zsenialitása hamarosan megmutatkozik majd, és a világ egyik legjobbjaként fogják emlegetni: ő a csapattársam, Bojan Krkic. Fejlődnie kell még, hogy meglegyen az a sajátos aurája, ami a legjobbakra jellemző, de bámulatos képességei vannak, már 17 évesen lekörözött mindenkit. Az a srác mindent tud.

Ki a legkellemetlenebb hátvéd?
Dani Alvés és Carles Puyol. Szerencsére mindketten a csapattársaim, így csak edzésen kell ellenük játszanom.

Más bajnokságokat is figyelemmel követ?
Hogyne, mindig. Nézem az olasz, az angol, a német és a francia liga meccseit. Őrült futballrajongó vagyok.

Nyáron úgy tűnt, elhagyja Spanyolországot. Kipróbálná magát más bajnokságban is?
Voltak ajánlataim a nyáron, de végül úgy döntöttem, hogy maradok a Barcelonában, és ez volt életem legjobb döntése. Spanyolországot szinte a hazámnak tartom. Boldog vagyok itt. Miért mennék el?


*****