2008.12.03., ktn

Akár tetszik, akár nem, 2008-ban mindenki más teljesítménye eltörpült Cristiano Ronaldóé mellett. 

61-szeres portugál válogatott futballista. A madeirai Funchalban született, 2003 óta a Manchester Unitedben szerepel, ahol azóta 174 bajnokin 74 gólt szerzett. A Vörös Ördögökkel eddig hat trófeát gyűjtött, ő maga pedig 33 különböző egyéni kitüntetést kapott. Hétfőn az Aranylabdát, a France Footballtól. Ő Cristiano Ronaldo. Még mindig csak 23 éves.

Repülőrajt a Manchester United ellen

A világ egy felkészülési mérkőzésen ismerte meg, 2003 nyarán a Sporting 3:1-re verte a Manchester Unitedet Lisszabonban, ahol a marosvásárhelyi Bölöni László által felfedezett szélső bohócot csinált a nagy mellénnyel játszó manchesteriekből. A legenda szerint a United futballistái a hazafelé tartó repülőúton egész végig kérlelték Sir Alex Fergusont, hogy igazolja le a csapathoz az akkor 18 esztendős tinédzsert.

Scholesék nem tudták, hogy Ronaldo Portugáliában akkor már rég letette névjegyét. 2002 októberében a Moreirense elleni, 3:0-ra végződött meccs 34. percében végigcselezte a félpályát, majd gólt lőtt - így nyitott élete első portugál bajnokiján. 2003-tól aztán már a Premiershipben táncolt, Ferguson beadta a derekát játékosainak, a transzfer összejött, 12.24 millió euróért.

Repülőrajt a Manchester Unitedben

Angliában is villámrajtot vett, első bajnokiján a Bolton ellen állt be csereként, és egy perc múlva már ki is harcolt egy büntetőt a Vörös Ördögök számára. Első két idényében azonban még nem emlékeztetett arra a Ronaldóra, akit most ismerünk. Sokkal inkább vonalszélsőt játszott, kevesebb keresztmozgással, de annál több driblivel, felesleges cselsorozatokkal és flikk-flakkokkal. Nem véletlen, hogy első Bajnokok Ligája-találatát csak a 14. mérkőzésén, 2005-ben, a Debrecen elleni BL-selejtező odavágóján (3:0) szerezte meg.

A 2005/06-os szezon végén amellett, hogy megválasztották az angol liga legjobb fiatal tehetségének (utóbbi címet már egy évvel korábban is megkapta), bekerült a szezon csapatába is. Az igazi kitörésre 2006 őszén került sor, pedig az idény rémálomként indult a számára. Miután a németországi világbajnokság negyeddöntőjében kiprovokálta csapattársa, Rooney kiállítását az Anglia-Portugália mérkőzésen, fenyegetések ezreit kapta, s szinte inkognitóban kellett visszatérnie Manchesterbe.

Ahol aztán hamar megenyhültek iránta a drukkerek, Ronaldót novemberben és decemberben is megválasztották a hónap játékosának a Premier League-ben - egymást követő két hónapban ez a bravúr korábban csak Robbie Fowlernak (1996) és Dennis Bergkampnak (1997) sikerült. Óriási szerepe volt abban, hogy a United 2007 tavaszán, négy év után ismét megszerezte az angol bajnoki címet.

2008-ban mindent vitt

A fantasztikus idényt egy fenomenális követte, a 2007/08-s szezonban Ronaldo ámulatba ejtette a világot, miután a Manchester Unitedben 49 tétmérkőzésen 42 gólt szerzett, így csak négy góllal maradt el Dennis Law klubrekordjától (1963/64, 46 gól). Külön öröm volt a számára, amikor 2008 januárjában végre megszerezte pályafutása első manchesteri mesterhármasát, a Newcastle elleni 6:0 alkalmával. A Vörös Ördögök bajnoki- és BL-címet szereztek vele, ő maga pedig világrekordot dönthet: ha januárban a FIFA is a 2008-as év legjobbjának választja, akkor ő lehet a második futballista, aki Aranycipőt, Aranylabdát és az Év Játékosa címét is megszerezheti egyazon évben. Hogy ki volt az első? Ronaldo (1997).

Hatalmas dolog ez attól a játékostól, akit a Maritímo Funchal egykor azért nem vásárolt meg kölyökcsapatától, az Andorinhától, mert soknak tartotta az érte kért "összeget", a két garnitúra focimezt. De nemcsak a Maritímo vezetői verhetik azóta is a falba a fejüket, hanem a liverpooliak is - Ronaldo azért nem került már 16 esztendősen a Poolhoz, mert Gerard Houllier szerint egyszerűen nem volt elég fejlett.

Eltörpültek mellette

Ma azonban már a futballisták közül alighanem neki van a legtöbb rajongója a világon. A popsztár-imidzsre rá is játszik, a szabadrúgások előtti terpeszállását mintha csak a számítógépes játékprogramok kedvéért találta volna ki magának - védjegyként. A világsajtót rendszeresen bejárják a dorbézolásairól szóló hírek, a Real Madridhoz fűződő szappanoperája pedig 2007 óta visszatérő sláger az uborkaszezonban.

Mindent tud a futballról, kritikusai csupán azt szokták felróni neki (egyelőre joggal), hogy csapata legfontosabb meccsein rendre betlizik. Így volt ez a Manchester több tavaszi bajnokiján, a Chelsea elleni BL-döntőn (ahol büntetőt hibázott) és a Portugália-Németország Eb-negyeddöntőn is.

Ráadásul hosszú idő óta ő az Aranylabda első olyan nyertese, akiről, ha jellemezni szeretnénk, nem a futball iránti alázata ugrik be elsőként. Szimbolikus, hogy a France Football díjának átvétele előtti utolsó bajnoki mérkőzésén kiállították - Kakáról, Cannavaróról vagy a korábbi évek győzteseiről nehéz lett volna ezt elképzelni.

Ezzel együtt 2008-ban mindenki más teljesítménye eltörpült a portugáléhoz képest, aki nem véletlenül került a 96 szavazó újságíró közül 77-nél a lista első helyére.

(ktn)


*****