2005.05.24., focitipp.hu

S ha már itt tartunk: tudja, melyek voltak a legszebb szezonok? Mikoriak a BEK-trófeák? Ki volt Bill Shankley és Kevin Keegan? S emlékeznek arra, mikor kapott ki a Liverpool a Fraditól?

Keresztelők: az Everton születése
1878 – megalakul az első liverpooli futballklub, Saint Domingo Church Sunday School néven, eredetileg a Stanley Parkban, ahonnan hamarosan a Priory Roadra költöznek. Hat évvel később, 1884-ben a klub megkapja a professzionális státuszt, és ekkor teszik át székhelyüket az Anfield Roadra. A pálya bérleti díja körül folyó viták végül odáig fajulnak, hogy 1892-ben a vezetőség egy része néhány játékossal együtt felnyalábolja a mezeket és a sportszereket, és a dühös galeri a közeli Goodison Parkba vonul – így jön létre az Everton.

A gatyátlan maradékot
John Houlding sörgyártulajdonos vette pártfogásába, és 500 font alaptőkével bejegyeztette az FC Liverpoolt. A szurkolókkal együtt a vörös színt választották, és ekkortól datálódik a You will never walk alone kezdetű lelátói himnusz is, amely a szurkolók és a csapat közti erős kötelékre utal (szemben az arisztokrata Evertonnal). Houlding szinte azonnal szerződéseket írat alá játékosaival, nehogy a jobb anyagi helyzetben lévő rivális elcsábítsa a használható futballistákat.

Bölcső
A szövetség végül úgy dönt, hogy a második divízióban indítja a Liverpoolt (ez az 1893/94-es idény), amely villámrajtot vesz (4:0-ás győzelem a Lincoln City ellen), és végül veretlenül jut az első osztályba: 28 meccsen 22.6.0., 77:18-as gólarány.
Az élvonalból azonnal visszazuhannak (az utolsó helytől már csak az Everton elleni 0:3 csúfosabb), de az Anfield Roadon komolyan gondolják a futballt, és ennek eredményeképpen egy idény után ismét első liga, 1899-ben csak 2 ponttal maradnak le a bajnok Aston Villa mögött, 1901-ben pedig már megállíthatatlanok, és (a zenekar itt tust húz) első angol bajnoki címüket ünnepelhetik.
1906 – a második angol bajnoki cím (a Preston North Endet és a Sheffield Wednesdayt megelőzve). A sikerek kulcsfigurája ebben az évtizedben egy skót játékos: Raisbeck.
1914 – az első (bár vesztes) kupadöntő: Liverpool-Burnley 0:1.
1922, 1923 – két bajnoki cím egymás után.

Shankley és a kamaszok
Az 1939/40-es bajnokság a világháború miatt a 3. fordulóban félbeszakadt (a Liverpool a 4. helyen állt), s a bajnoki meccsek csak 1946-ban folytatódnak. A Liverpool mindjárt az első pontvadászatot megnyeri (1946/47; a ManUtd, a Wolverhampton és a Stoke City előtt).
1950 – az angol kupa döntőjében vereség (0:2) az Arsenaltól, innen pedig csak egyre lejjebb vezetett az út, egészen az 1954-es kiesésig. A klubkassza kiürül, ennek ellenére a csapat kitesz magáért: az elkövetkező években négyszer is a 3. helyen végez a másodosztályban, vagyis éppen csak lemaradnak a két feljutó mögött.
1959-ben Bill Shankley veszi át a csapat irányítását, és a skót menedzser remek szimattal tisztítja meg a csapatot: leszerződtet egy-két rutinos veteránt, és a csapatot zöldfülű, de többnyire saját nevelésű kamaszokkal egészíti ki, s kiépíti az A és B csapatos rendszert a klubon belül. Az eredmény nem marad el: 1962-ben, 8 hosszú év után a Liverpool visszatért az élvonalba, 1964-ben pedig már 6. bajnoki címét szerzi – Bill Shankley vezetésével az elsőt. A csapat két meghatározó játékosa – Hunt és Callaghan – meghívót kap a válogatottba, a Liverpool pedig az európai premierre készülődik.

Honvéd is, Fradi is
A nemzetközi kupaporondon való debütálást nem aprózza el a csapat: azonnal a BEK-ben próbálja ki magát, és ha már ott van, az elődöntőig jut: a Reykjavík (5:0, 6:1) és a lényegesen jobb erőkből álló Anderlecht (3:0, 1:0) kiverése után az FC Köln ellen a két gólnélküli döntetlen után semleges pályán harmadik meccset kell játszani, de mivel Amszterdamban sem bírnak egymással (2:2), sorsolás dönt (a Liverpool javára), az elődöntőben viszont a hazai 3:1 sem elég az Internazionale ellen (idegenben 0:3).
A vörösöket az vigasztalta, hogy megnyerték az angol kupát: a Wembleyben 2:1-re verték a Leeds Unitedet.
1965/66: ez a kupasiker a KEK-et jelentette, ahol előbb a Juventust (2:0, 0:1), majd a belga Standard Liege-t (3:1, 2:1) búcsúztatták. A negyeddöntőben az a Honvéd várt a vörösökre, amelyik addig a Dukla Prágát és a Reipas Lahtit ütötte ki, a finneket (most fogódzanak meg) idegenben 10:2-re, otthon 6:0-ra verve... A budapesti 0:0 után a Liverpool otthon 2:0-ra győzött, majd a Celticen túljutva (2:0, 0:1) visszatért Glasgowba, de a Hamden Parkban rendezett döntőben nem bírt a Borussia Dortmunddal (1:2).
1966 – újabb bajnoki cím, de a BEK-ben hidegzuhany az Ajaxtól (1:5) és gyors búcsú.
1970/71 –az UEFA Kupa elődjének tartott Vásárvárosok Kupájában a Ferencváros (1:0, 1:1), a Dinamo Bukarest (3:0, 1:1), a Hibernian (2:0, 1:0) és a Bayern (3:0, 1:1) után ismét az elődöntőben kapnak ki, ezúttal a Leedstől (0:1, 0:0).

Kitérő: Pécsi Dózsa
Megjegyezzük, hogy ebben a szezonban a BEK-ben az UT Arad kiütötte a Feyenoordot, a Carl-Zeiss Jena idegenben 4:0-ra megverte a Fenerbahcét, a Cardiff City a KEK negyeddöntőjében megverte a Real Madridot, a Pécsi Dózsa pedig az UEFA Kupában a Craiova után a Newcastle Uniteden is túljutott (majd kikapott a Juventustól, 0:1, 0:2-re: a Juvéban Tancredi védett, Bettega támadott, a középpályán pedig ott volt Fabio Capello).

Vagányok
1972/73 – támadás.
A brit sajtó ujjongva fogadja a Liverpool offenzív stílusát. A kapuban Clemence, előtte a bajnokság legjobb védelme (Lawrel, Smith, Lloyd és Lindsay), középen a rutinos Callaghan és Heighway, elől pedig olyan nagymenők, mint a walesi Toshack, a skót válogatott McCormack és a fiatal Keegan. Az átlagnézőszám ekkor 47 ezer, és az Anfield Roadon új serleg kerül a vitrinbe: az UEFA Kupában német évadot zárt a csapat, az AEK Athén (3:0, 3:1) és a Tottenham (1:0, 1:2) mellett ugyanis az Eintracht Frankfurt (2:0, 0:0), a Dinamo Berlin (0:0, 3:1) és a Dinamo Dresden (2:0, 1:0) következett, a fináléban pedig a Mönchengladbach (3:0, 0:2).
A csapat ráadásul megnyeri az angol bajnokságot is, de a következő idényben újabb csalódás a BEK-ben, már a 2. körben megállítja őket a Crvena Zvezda Beograd (1:2, 1:2).
1974 – angol kupagyőzelem, ami egyúttal Bill Shankley utolsó diadala a csapattal. Helyét addigi asszisztense, Bob Paisley foglalja el.

Vereség a Fraditól
Paisley nem is kezdhetett volna jobban a kispadon: 1974 őszén a KEK-ben a norvég Stromsgodset ellen 11:0-ás hazai győzelem... Mindez azonban mit sem ér. A következő körben ugyanis a Ferencváros az ellenfél, és a hazai 1:1 után a budapesti 0:0 a Fradi továbbjutását jelentette (a zöld-fehérek végül a döntőben kapnak ki a Dinamo Kijevtől).
Paisley nem csügged, és két évre rá elhódítja a trófeát, óriási meglepetést okozva az elődöntőben, amikor a Barcelonát sikerült kiütni, a Cruyff nevével fémjelzett Barcát. Mindenki azt várta ugyanis, hogy Paisley emberfogást játszat majd a holland zsenire: a liverpooliak ehelyett lefogták a katalánok összes többi támadó szellemű játékosát, és Cruyff egymaga volt kénytelen helyzeteket teremteni. Nem tudott.
A döntőben az FC Brugges érkezett az Anfield Roadra, és az első félidő rémálomra hasonlított: 0:2. Szünet után felpörgette az iramot a Liverpool, és 4 (négy) perc alatt három gólt lőve fordított 3:2-re, ami az idegenbeli 1:1-gyel végül a kupagyőzelmet jelentette.

BEK először, BEK másodszor
Az 1976-os bajnoki cím új érát nyitott:
A BEK 1976/77-es kiírásában a Crusaders Belfast, a Trabzonspor, a St. Etienne és az FC Zürich búcsúztatása után a római döntőben a német Mönchengladbach volt az ellenfél, Berti Vogts, Stielike, Schafer, Bonhof, Simonsen, Jupp Heynckes… A krónikák elsősorban a Vogts-Keegan párharcot emelik ki, amely végül egy büntetőt is eredményezett a Liverpool javára – ezzel lett 3:1.
(A Liverpool összeállítása: Clemence – Neal, Jones, Smith, Hughes – Case, Kennedy, Callaghan, McDermott – Keegan, Heighway.)
Az étvágyra nem lehetett panasz, aminek egy újabb német gárda látta kárát, a Szuperkupában ugyanis 6:0-ra lemosták a Hamburgot.
A lendület ráadásul kitartott a következő szezonra is, 1978-ban a BEK-döntőben az FC Brugges a szenvedő fél (Dalglish góljával nyer a Liverpool 1:0-ra).

BEK harmadszor, BEK negyedszer
A harmadik BEK-diadalra mindössze három évet kell várni, az 1980/81-es szezonban a BEK-ben a finn OPS Oulu előbb beijeszt (1:1), majd beleszalad a késbe (1:10); a továbbiakban az Aberdeen, a CSZKA Szófia és a Bayern marad alul, a párizsi döntőben pedig a Real Madrid (Kennedy góljával 1:0).
1983 – Bob Paisley-t asszisztense, Joe Fagan váltja, és azonnal BEK-et nyer: az Odense, a Bilbao, a Benfica és a Dinamo Bukarest után a római Olimpiai Stadionban 1:1 az AS Roma ellen, a tizenegyespárbajt azonban a vörösök nyerik 4:2-re, miután Conti és Graziani kihagyta.
Az utolsó BEK-győztes liverpooli tizenegy: Grobbelaar – Neal, Lawrenson, Hansen, A. Kennedy – Johnston (Nicol), Lee, Souness, Whelan – Dalglish (Robinson), Rush.

(Ugyanebben az évadban a Rába ETO két meccsen 9, azaz kilenc gólt kapott a Dinamo Minszktől, a KEK-ben viszont az Újpest az AEK Athén után az FC Kölnt is búcsúztatja, s csak az Aberdeenel szemben marad alul, hosszabbításban.)

Magánzárka
1985-ben ismét BEK-döntő, a Juve elleni, Platini tizenegyesgólja után végül 1:0-ra elvesztett brüsszeli meccs azonban nem a játékról maradt emlékezetes: a tragédia után az angol csapatokat eltiltják a nemzetközi kupaszerepléstől, Joe Fagan ezzel egyidejűleg lemond a menedzseri posztról, és helyére Kenny Dalglish kerül, akivel 1986-ban, 1988-ban és 1990-ben is bajnok a Liverpool.
Dalglisht Graeme Souness követi, akit játékosként szeretett a focitipp.hu, edzőként viszont keserves emlékeket hagyott hátra, s tulajdonképpen vele kezdődött a Liverpool mélyrepülése, csupa 6. meg 8. hely, amin aztán Roy Evans sem tudott érdemben változtatni.
A klubvezetés végül 1998-ban forradalmi döntést hoz: a kontinensről hív edzőt, méghozzá a francia Gérard Houlliert – ilyesmire még nem volt példa Albionban. De Houllierből sem lett messiás, s az egyetlen kiemelkedő idénye, a 2000/2001-es is csak „másodrangú“ sikerekkel volt díszítve: az FA Kupa és a Ligakupa mellett a csapat megnyerte az UEFA Kupát (ahol szélsőségesen deffenzív játékkal lépett túl a Barcelonán és az AS Román, majd a két dilettáns csapat meccsét idéző döntőben hosszabításban 5:4-re legyőzte a spanyol Alavest).

Liverpool Football Club
Cím: Anfield Road, Liverpool 4 OTH, ENgland
Alapítva: 1892
Stadion: Anfield Road, 45 362 férőhelyes
Klubszín: piros
Bajnoki címek (18x) : 1901, 1906, 1922, 1923, 1947, 1964, 1966, 1973, 1976, 1977, 1979, 1980, 1982, 1983, 1984, 1986, 1988, 1990.
Angol Kupa (6x): 1965, 1974, 1986, 1989, 1992, 2001.
Ligakupa (7x): 1981, 1982, 1983, 1984, 1995, 2001, 2003
Szuperkupa: 1977
BEK-győzelem: 1977, 1978, 1981, 1984
UEFA Kupa-győzelem: 1973, 1976, 2001
A legismertebb játékosok: Raisbeck, Hunt, Callaghan, Byrne, Milne, Thompson, Yeats, Stevenson, Keegan, Toshack, Clemence, Dalglish, Rush, McDermott, Barnes, McManaman, Owen, Murphy (a focitipp.hu kedvence volt, jelenleg Charlton), Gerrard.


gj

*****