2005.05.30., focitipp.hu

BL-döntő

Liverpool-Milan

Aludnunk kellett néhányat ahhoz, hogy az év mérkőzését tiszta fejjel tudjuk elemezni. De még mindig fogalmunk sincs arról, hogyan tudott egy éven belül harmadszor is összeomlani így a Milan.

A meccs előtti kommentárok és elemzések igyekeztek mindannyiunk kedvét elvenni az idei BL-döntőtől. A Liverpool? Egy angol csapat a nagyok árnyékában, akinek sokáig csak a szerencse segített a sorozatban. Nem rúgnak gólt, csak beállnak védekezni és még egy rendes játékosuk sincs Gerrardon kívül. Mert, példának okáért, ki az a Jamie Carragher? Jamie és a csodalámpa, na az valami, de ez a Carragher-gyerek… A Milán? Ők ugye olaszok, vagyis eleve nem is akarnak támadni, mert csak a védekezéshez értenek. Arra fognak játszani, hogy lőjenek/találjanak egy gólt, aztán majd őrzik körömszakadtukig az eredményt. És fetrengenek, színészkednek. Emellett állandóan szabálytalanságokkal tördelik majd a játékot. A szakértők izgalmas, de gólszegény meccset ígértek, ahol talán a tizenegyesek döntenek majd. Végül is igazuk lett.

Magyaros előjáték

Magyarországon egy ideje már fogjuk a fejünket, hogy is kerülhetett a BL-közvetítés joga a Viasat3-hoz. (Mert sokkal több pénzük van, mint a sportcsatornának – álnaiv megjegyzés.) Az Urbányi–Fehér–Bozsik trió két tagja újra dilettáns benyomást keltette. E heti kérdésünk: ki volt köztük a kivétel? A győztes Viasat3-előfizetést nyerhet. A szakértők szerint a mérkőzés kulcsfigurája egyértelműen Riise lehetett volna, aki „fel tudja venni a versenyt Cafúval”, és egy balra kihúzódó „játékos” (Gerrard? Kewell?) segítségével kettő az egyben szétfutják majd a brazilt. Mert ugye a Milán a szélen nem védekezik, ez nem fér bele a legendás „rombusz-alakzatba”. Bizonyára az elemzők még nem láttak Milán meccset idén, így nem tudhatták, hogy Gattuso sok esetben hátrébb védekezik Cafúnál.

Azért, hogy fejlődjön a jellemünk

A döntő drámaiságának visszaadásával a focitipp.hu nem kísérletezik. Inkább megmagyarázzuk, miért nyitottunk a kezdetektől meccskritika rovatot oldalunkon. Röviden: az ilyen meccsek miatt. Aki teljes koncentrációval végignézte a 120 percet és a tizenegyeseket is, az tudja, hogy az élmény egy súlyos mondanivalójú regény vagy film hatását is képes felülmúlni – így az egyéni jellemfejlődés egyik lehetséges eszköze hetente többször leülni egy focimeccs elé és csak figyelni, mi történik a pályán. Hogy itt mi történt?

Milan: a sokadik összeomlás

A Milán emlékezetes 1994-es BL-győzelmére (Milan–Barcelona 4:0) sok előjel utalt. Az ellenfelet akkor is némileg esélyesebbnek tartották, és az isztambuli helyszín is valamelyest Athént idézte. Amit az olaszok az első félidőben produkáltak, az maga volt a tökély. (Zárójeles megjegyzés: a focitipp.hu egyik énje éppen azért rajong az olasz labdarúgásért, mert a foci minden ideáltipikus, szeretett eleméből magában hordoz egy csipetnyit – brazilos technikai virtus, balkáni gátlástalanság, német precizitás, kiszámíthatatlan latin temperamentummal kiegészítve.) Az azonban pszichológusért kiált, miképpen fordulhatott elő egy éven belül immár harmadszor (Depor, PSV, Liverpool) egy olyan (ezúttal csak 10 perces) rövidzárlat, ami egy év munkáját teszi semmivé. A sors iróniája, hogy amennyiben az olaszok ragaszkodnak a rájuk aggatott címkéhez és megelégszenek egy-két góllal, aztán a catenaccióval, akkor talán a BL idei győztesének neve nem FC. Liverpool. Egy szűkebb előny megőrzésére valahogy mintha jobban be lennének rendezkedve, mint a saját sziporkázó játékuk okozta sokk feldolgozására. Most végig focizni akartak, gálajátékot szerettek volna és ez lett a vesztük. Apróság, de a Milán mellett szól emberileg, hogy talpra tudtak állni, a Liverpool egyenlítése után néhány perccel a gépezet hasonló hatékonysággal működött, mint annakelőtte. De a 60. perctől már egy harmadik mérkőzés zajlott az idei BL-döntőben – valahogy úgy, ahogy sokan várták a meccs előtt. Kevés helyzet, olasz kontroll, 0:0, tizenegyesek, Liverpool győzelem.

Liverpool: a foci lényege

Az olaszok talpraállása persze önmagában derekas, de amit a Liverpool művelt Isztambulban, azt még nehezebb jellemezni. Az olaszokért rajongók és a pártatlan drukkerek idén örökre megtanulhattak valamit. Különböző okokból lehet csapatokért rajongani: pusztán a nevük, tradíciójuk és az ehhez kötödő attribútumok alapján (Real Madrid, Manchester, Juventus). Azért, mert outsiderek (Alkmaar, Alaves). Azért, mert ösztönből fociznak (Uruguay, Argentína vagy az Inter). Azért, mert megalkuvás nélkül támadnak (Barcelona). De a Liverpool – és ez Isztambulban érthetővé vált – külön kategória. A futball egy másik – az olaszéval például teljesen ellentétesen értelmezett – lényege. A világon százmilliók irigylik most a Liverpool szurkolóit, vagy lettek végérvényesen azzá. Smicer, Hamann, Carragher, Riise és a többiek a Liverpool nélkül tényleg középszerű játékosok, egyéni képességeik alapján játszhatnának a Tottenhamben vagy a Sampdoriában is. De ők a Liverpoolban játszanak és ez olyan többletet jelent, ami ezúttal egy BL-címet jelentett a számukra.

Man of the Match: Steven Gerrard

Egy külön bekezdés Steven Gerrardnak. Nem lenne igazságos a mezőny legjobbjának nevezni, hiszen akkor hogyan lehetne értékelni Hyypiát, Carraghert és a másik oldalról Maldinit vagy Crespót? (Persze egy külön fejezetet tényleg megérne Carragher értékelése vagy Maldini magándrámája.) Az angolok irányítójának megítélésében a focitipp.hu korábban nem tudott egységes álláspontra jutni: zseniális, erőtől duzzadó csapatember vagy fejét elveszteni hajlamos dúvad? Aztán a hosszabbításban már jobbhátvádet játszott (tökéletesen), hogy a milánóiak egyik utolsó esélyét, a frissen beállt Serginhot holtfáradtan hatástalanítsa – ez mindennél többet elmond a futball iránti hozzállásáról. A brazilnak jóformán egy beadása sem volt, és olyannyira elbizonytalanodott, hogy még a tizenegyest is kihagyta – legyen ez is Steven Gerrard érdeme.

focitipp.hu: epilóg és prológ

Ezúttal csak egy rövid összegzéssel zárunk. A Liverpool megérdemelten nyerte az idei BL-sorozatot. Ugyanilyen megérdemelten nyerhetett volna persze a Milan, esetleg a Chelsea vagy a Barcelona is. Végül mégis a vörösök nyertek, talán tényleg igaz a közhely – ők akarták legjobban, övék is lett. A szezon részletesebb elemzésre marad elég időnk a nyári szünetben, figyeljék csak.

(ktn.focitipp.hu)


*****