2009.02.06., focitipp.hu

Merre tart a futball? - 4. rész

A World Soccer brit szaklap elemzése arról, milyen irányba halad a legnépszerűbb sportág.

Ha tartjuk magunkat a mondáshoz, miszerint a háború túl fontos ahhoz, hogy tábornokokra lehetne bízni, akkor ugyanezt kijelenthetjük a fociról is: túl fontos ahhoz, hogy kizárólag az edzők döntsenek róla. S ha az edzőknek megfelel a jelenlegi trend, akkor kell lennie egy külső hangnak, amely felhívja a figyelmet a visszásságokra. Azok, akik szívükön viselik a labdarúgás sorsát, nem maradhatnak passzívak: ha sikerül megfogalmazni, hogy mit szeretnénk elérni, akkor talán sikerül majd megtenni az első lépéseket is abba az irányba.

Tegyük fel, hogy a futball kedvelőinek többsége hasonlóképpen gondolkodik, mint én. Igen ám, de hogyan lássunk hozzá a változás előkészítéséhez? Fogalmazzunk meg egy elemzést, vessük papírra követeléseinket? Rendben. De ki legyen az, aki ezt összeírja? Egy bizottság, nyilván. Úgy tudom, a FIFA-n belül működik egy ilyen jellegű bizottság, az ún. Football Committee. De úgy tudom, eddig még semmit sem vitt véghez. Különben is, én egy független bizottságra gondolnék, egy erős, karizmatikus, független vezetővel. Vagyis egy olyanra, amely nem a FIFA égisze alatt jönne létre.

A szögletről
Egy összegző értékelés megírásához azonban sok idő kell, egy év is talán. A futball minden szegmensét fel kellene dolgozni. A szabályok megváltoztatása gyorsabban menne. Az alapelv: a szép játékot tartani szem előtt. A szabályok módosításával, ésszerűbb alkalmazásával kellene elősegíteni azt, hogy több gól essen, hogy a védekezés és a támadás között ne legyen fényévnyi távolság. Vegyük például a szögletet: eredetileg a támadó csapatot volt hivatott segíteni, de mára ebből a nemes szándékból semmi sem maradt. A 2006-os világbajnokságon a 147 gólból mindössze 12 esett szöglet után, vagyis ha figyelembe vesszük, hogy a tornán összesen 672 szögletet végeztek el, akkor azt kapjuk, hogy egy gólhoz 56 szögletre volt szükség. Beszédes szám. Annak idején azt mondogatták: három szöglet = egy tizenegyes. Ma már viccből sem javasolnak ilyesmit. A védőnek nem kell arra törekednie, hogy megjátssza a labdát - egyszerűen kivágja, jöhet a következő szöglet. Egyrészt. Másrészt pedig a szögletrúgás nem gólhelyzet, hanem rutin. Szögletből lehetetlen tiszta helyzetbe hozni valakit, lehetetlen precízen odaívelni valakinek a fejére, annyi az ember a tizenegyespont környékén, míg az ötösön belülre érkező labda általában a kapusé. Gólveszély? Minimális.

Gúzsba kötve
Mielőtt a módosító javaslatokról szót ejtenék, két megjegyzés. Egy szabály megváltoztatása, jól tudjuk, olyan hatást vált ki, mint amikor követ hajítunk a vízbe: a felszín fodrozódni kezd, az egyik hullám követi a másikat. Az apró szabálymódosítás további, még apróbb szabálymódosításokkal jár, s ez könnyen válhat olyasmivé, amit Karl Popper tudományfilozófus „A Szándékolatlan és Kiszámíthatatlan Következmények Törvényé”-nek nevezett, vagyis hogy egy hibás szabály azonnali, gyors korrigálása - történjék ez a legnagyobb jóindulattal is - annyi helyesbítés, kivétel és al-reform bevezetését vonja maga után, hogy az eredeti elképzelés óhatatlanul is torzul. S mire az egész vihar elül, a megvalósítani kívánt szabály helyett egy kifacsart, félreértett, ilyen-meg-olyan kiegészítesekkel gúzsba kötött szabályt kapunk.

Másrészt pedig minden elmélet szépen mutat papíron, de előbb ki kell próbálni a gyakorlatban, s csak utána lehet a törvény szintjére emelni. Az viszont elképzelhetetlen, hogy egy-egy kiragadott bajnokságban teszteljük le az új szabályokat. A Bundesliga vagy a Premier League klubjai értetlenül néznének, ha azt szeretnénk, hogy a nemzeti bajnokságban más szabályok szerint futballozzanak, mint a nemzetközi kupákban. Ezért a módosításoknak általános érvényűeknek kell lenniük, és a bevezetésük is csak egyszerre történhet meg.

Szabálymódosító javaslatok

1. Az ún. taktikai szabálytalanság következetes és szigorú büntetése, sárga és piros lappal, a támadó csapatot segítve.

2. A rúgott gólokért pluszpont járna. Csak egy példa: 6 pont a győzelemért, 3 a döntetlenért, 0 a vereségért. A rúgott gólokért további pont jár, maximum három. Vagyis egy 6-3-as eredmény esetén a győztes csapat 9, a vesztes pedig 3 pontot kapna.

3. Pontlevonás járna a szabálytalanságokért. Bevezetni egy olyan rendszert, amely megszabná, hogy mennyi a szabálytalanságok, a sárga és piros lapok maximuma: ha egy csapat túllépi ezt, akkor pontlevonással lenne büntetve. Ezzel természetesen nagyobb nyomás nehezedne a játékvezetőkre.

4. A tizenegyespárbaj léte a napnál is világosabb bizonyíték arra nézve, hogy a mai futball „impotens”, gólokban rendkívül szegény. Egy fontos tornán, főleg az egyenes kieséses szakaszban, egyre nehezebb "természetes úton" gólt elérni, főleg ha azzal a tudattal játszanak a csapatok, hogy "mesterségesen" is dűlőre lehet jutni: a tizenegyesekkel. Csakhogy ez is a védekező futball malmára hajtja a vizet. Vagy, ha mindenáron ragaszkodunk a tizenegyesekhez, akkor járjanak a szögletekért is, ahogy a cikkben említettük; akkor a támadóbb szellemű csapatot segítenénk a büntetőrúgásokkal.

5. Növeljük a kapu méretét. Ez a javaslat az évek során többször is felvetődött, ki is gúnyolták minden egyes alkalommal, azon élcelődve, hogy miért nem akarunk inkább törpe kapusokat. Pedig az elképzelés nem légből kapott. A kapusok magasabbak és edzettebbek, mint egykoron, a védők szintén, így aztán érthetetlen, hogy miért tartják annyira eretnek elképzelésnek a kapu méretének növelését. Olyan ez, mintha az állandó forgalmi dugókkal terhelt útvonalon ragaszkodnánk a kétsávos közlekedéshez, pedig elég lenne igent mondani egy négysávos útra, s máris minden gördülékenyebben menne.

6. Csökkentsük a kapusok hatókörét. Az a terület, amelyen belül kézzel megfoghatja a labdát, s ezáltal leállíthatja a játékot, aránytalanul nagy! Gondoljunk csak bele: a tizenhatos majdnem akkora, mint egy kosárlabda-pálya. Töröljük el az öt és felest, eddig sem volt sok értelme, haszna pedig semennyi, töröljük el a tizenhatost is, s hozzunk létre a kettő között egy új "büntetőterületet". Ezáltal megszűnne a kapus hegemóniája, a kisebb zóna miatt kevesebb tizenegyes lenne, ami jól jönne a bíróknak is: bátrabban ítélnének büntetőt, nem lennének annyiszor kérdőre vonva a meccs után.

7. Valamit kezdeni kellene a lesszabállyal. Nem száműznénk teljesen, de hatályon kívül helyeznénk arra az esetre, ha a büntetőterületen belüli játékszituációról lenne szó. Például: ha valaki a saját térfeléről indítaná csapattársát egy 40 méteres passzal, úgy, hogy a másik őrző nélkül bóklászna elöl, az les lenne. De egy gyors, sok rövid passzra épülő támadásnál ne legyen les jelezve azért, mert az egyérintőző csatár öt centivel előrébb állt, mint a védője.

8. Akárcsak más sportágakban, itt is különböztessük meg a szabálytalanságokat: másképpen legyen elbírálva az olyan fault, amelynél testi érintkezés történt, és másképpen az, amelynél a szabálytalanságot a mez levétele (gólörömnél) vagy a reklamálás jelenti. A "testi szabálytalanságot" súlyosabban kellene büntetni.

9. Felejtsük el azt, hogy egy csapat 10 emberrel fejezi be a meccset. A kiállítás általában tönkreteszi a meccset, az emberhátrányba került csapat "bebetonozza" magát a tizenhatosára, és igyekszik tördelni - s ezáltal élvezhetetlenné tenni - a játékot. Ha egy játékos piros lapot kap, cseréljék le, a csapatot pedig büntessék valamilyen alternatív módon, például meghatározott számú lapért járó pontlevonással.

Paul Gardner cikke alapján
(World Soccer, 2009/2)

folytatjuk

Az eltűnt gólok nyomában >>> (Merre tart a futball? - 1. rész)
Cselezni bűn? >>> (Merre tart a futball? - 2. rész)
Darwin és a foci >>> (Merre tart a futball? - 3. rész)


*****