2009.03.22., ktn

A futballfanatikusok bizonyára ismerik Héctor Cúper nevét. Azt azonban csak a hardcore futballfanatikusok tudják, melyik országban dolgozik jelenleg az argentin edző.

Vajon hány világhírű külföldi tréner írt történelmet Közép-Kelet-Európában? Posztkommunista körkép, 1. rész, a Szovjetunió és utódállamai.

Oroszország: csak Hiddinkkel sikerült

Kamerun, Tunézia, Görögország - 2008 nyaráig az orosz válogatottnak ezt a három országot sikerült legyőznie valamely nagy tornán. Négy indulás (vb: 1994, 2002; Eb: 1996, 2004) alatt ez sovány mérleg, főleg az 1960-ban Eb-címet szerző Szovjetunió egykori futballsikereinek tükrében.

Hiába ültek a kispadon a legjobb orosz szaktekintélyek, a kudarcsorozat sokáig nem szakadt meg. Megbukott Anatolij Bisovec, aki 1988-ban olimpiai aranyat nyert a szovjet válogatottal, és megbukott Valerij Gazzajev is, aki a CSZKA Moszkva élén Lisszabonból hozta el az UEFA-kupa serleget a Sporting kiütésével.

2006 nyarán aztán Guus Hiddink került a Szbornaja kispadjára. A holland, akivel a dél-koreai válogatott élén a FIFA csodát tett 2002-ben, és aki négy év múlva majdnem csodát tett az ausztrál csapattal. Hiddink az oroszokkal tényleg nagyot alkotott, a csapat legnagyobb újkori focisikerét a 2008-as Európa-bajnokságon érte el, bronzérmet szerzett.

Guus Hiddink hamar azonosult az orosz néplélekkel. A szövetségi kapitány így nyilatkozott a Hollandia felett aratott negyeddöntőbeli győzelem után: "Elszívtam egy cigarettát a balkonon. Tökéletes éjszaka volt, néztem a hegyeket és a holdat. Csodálatos volt. Hajnali ötig a teraszon ültem, képtelen voltam aludni az adrenalintól." A hollandhoz az oroszok olyannyira ragaszkodnak, hogy az Orosz Labdarúgó Szövetség elnöke még akkor is a támogatásáról biztosította az edzőt, amikor azt hazájában felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték adócsalás miatt.

Oleg Blohin: Ukrajna válasza Mészöly Kálmánra

Ukrajnában ragaszkodnak a hazaihoz - a kék-sárgákat még egyszer sem irányította külföldi tréner. A válogatott egy nagy világeseményen vizitált, a 2006-os vébén a Sevcsenko-csapatnak a legjobb nyolc között Olaszország mutatta fel a stoptáblát. A válogatottat akkor egy egykori aranylabdás, Oleg Blohin irányította.

Blohin a kispadon brillírozott, de a médiaszerepléseivel gyakran okozott botrányt. A 2006-os világbajnokság negyeddöntője előtti sajtótájékoztatón Giovanni Trapattoniról beszélt - miközben az olaszok edzője Marcello Lippi volt. Ennél is kínosabb volt, amikor egy ukrán lapnak így indokolta az utánpótlás-nevelés fontosságát: "A fiatalok inkább Sevcsenkótól vagy Blohintól tanuljanak, és ne valami Zumba-Bumbától, aki nemrég jött le a fáról, és most két banánért focizik az ukrán bajnokságban".

Baltikum: helyi hősök

A balti államok a pofozógépek szerepét töltik be a vb- és Eb-selejtezőkön, de az észt válogatott élén egy külföldinek sikerült kiugró eredményeket elérnie tétmeccsen. A 2000 és 2004 között uralkodó holland Arno Pijpers a horvátok elleni idegenbeli és a bolgárok elleni hazai ikszre lehet büszke - az észtek szintjén ezek komoly futballsikerek. Pijpersé az eddigi legnagyobb észt skalp, 2002 márciusában a kék-feketék 2-1-re verték Oroszországot, igaz, csak felkészülési mérkőzésen.

Lettországban az angol Gary Johnsonra egy athéni győzelem miatt emlékeznek szívesen, 1999 júniusában Görögország-Lettország 1-2 (Eb-selejtező). A világéletében angol alsóbb osztályú csapatoknál dolgozó Johnsonnak a legtöbbet mégis Marius Pahars köszönhet: a csatár a szövetségi kapitány ajánlására kapott szerződést a Southamptonnál, ahol 1999 és 2006 között 137 meccsen 43 gólt rúgott. Johnsont egy San Marino utáni 1-1 után menesztették, jelenleg a Bristol City menedzsere.

A letteknél is inkább egy hazai terepviszonyokat ismerő tréner vált sikeressé. A Johnsont váltó Aleksandr Starkovs remek csapatot faragott a Verpakovskis fémjelezte garnitúrából - erről sokan mesélhetnek. Például a magyar válogatott, amely Rigában bukta el az Eb-álmait (1-3); a török csapat, amely a pótselejtezőn hasalt el a baltiakkal szemben (0-1, 2-2); és végül a német csapat, amely az Európa-bajnokság csoportkörében nem bírt Lettországgal (0-0).

Litvániában 2008 nyarán neveztek ki először külföldi trénert a válogatott élére. És bár a zöld-sárga mezesek korábban már többször is közel jártak a meglepetéshez egy-egy kvalifikációs sorozatban, a portugál Jose Couceiro belépője sikerült a legmeggyőzőbbre. Az FBK Kaunast is irányító mester tavaly nyáron a BL-selejtezőben eltakarította az útból az UEFA-kupa finalista Rangerst, és a diadal után azonnal ki is nevezték a válogatott élére. Debütálása álomszerűre sikerült: Litvánia Kolozsvárott 3-0-ra verte Romániát, majd simán végzett az osztrák csapattal is. A nemzeti tizenegy jelenleg második a selejtező-csoportjában, de Románia, Szerbia és Franciaország mellett bravúr lenne, ha megtartaná ezt a pozíciót a sorozat végéig is.

Kaukázus: Cúper? Vogst? Porterfield!

Hány edzőváltás történt a grúz válogatott élén 1992 óta? Éppen annyi, ahány év eltelt: 17. És bár a grúzoknak volt jó néhány figyelemreméltó győzelmük (például a Magyarország elleni 3-1), és nemzetközileg is ismert edzőjük (Johan Boskamp, Alain Giresse, Klaus Toppmöller), eredményük még nincs. Most Héctor Cúperrel próbálkoznak. A Valencia és az Inter egykori trénere Wales ellen győzelemmel debütált, majd jöttek a vb-selejtezők és a kudarcok, két döntetlen és három vereség képében.

Berti Vogts edzőként 1996-ban Eb-győzelmet szerzett a német válogatottal, most Azerbajdzsánban bizonyíthat. A júniusban debütáló Terrier alaposan megszervezte az azeriek védelmét: a csapat 11 meccset játszott az irányítása alatt, és ebből tízszer is csak 1 gólt kapott. Emellett volt Vogtséknak egy 0-0-juk, de alighanem éppen a Luxemburg elleni iksz a mélypont a német számára. Aki bizonyára 2009. augusztus 12-ét várja a legjobban: akkor rendezik az Azerbajdzsán-Németország vb-selejtezőt.

Posztszovjet körképünket zárjuk Örményországgal, ahol egy kevésbé nagynevű külföldi tréner nemzeti hőssé vált. A Wikipedia mintájára létrehozott Armeniapedia nevű internetes portálon a 196 legjelentősebb „nem-örmény személyiség" listáján Marco Polo és Samantha Power (aki egy könyvet írt az örmény genocídiumról) között Ian Porterfield nevét találjuk.

A Sunderlanddel 1973-ban FA-kupa címet szerző skót edző 2006-2007-ben vezette az örmény válogatottat, amellyel 2007 júniusában Eb-selejtezőn legyőzte Kazahsztánt és Lengyelországot is. Ezzel rekordot döntött: Örményország korábban soha nem nyert meg egymás után két mérkőzést. Porterfield azonban nem tudta beteljesíteni küldetését.
Az edzőnél néhány hónappal korábban vastagbélrákot diagnosztizáltak, de Porterfield orvosai tanácsára fittyet hányva folytatta a munkát. 2007 augusztusában a portugálok elleni mérkőzés során még a kispadról vezényelte csapatát Jerevánban, majd két héttel később elhunyt. „A közönség Ronaldót és a többi sztárt várta. De ahogy Ian megjelent a stadionban, mindenki az ő nevét skandálta. Megindító volt" - emlékezett vissza a meccsre a tréner felesége. A meccsre, amelyen Örményország hősiesen küzdelemben 1-1-et harcolt ki Portugáliával szemben.

A cikk eredetileg a zona.hu oldalon jelent meg.


(ktn)


*****