2009.03.30., ktn

Lothar Matthäus, Javier Clemente, Hans-Peter Briegel - jól csengő nevek a futball világában. Kelet-Közép Európában azonban valamiért nem működik a nyugat-európai sikerrecept.

Cikkünk első részében nem jutottunk közelebb az igazsághoz: vajon a hírneves külföldi edzők importja segít-e a kelet európai futballválogatottakon? Ukrajnában Blohin tett csodát, Oroszországban Hiddink, egy-egy. Posztkommunista körképünk 2. része következik.

A válasz egyszerű, a külföldi edző önmagában nem segít. A szocializmus összeomlása óta legsikeresebb válogatottak élén szinte mindig hazai tréner ült.

Románia, Horvátország, Csehország: hazai sikeredzők

1990 óta egyaránt hatszor-hatszor jutott ki valamely világeseményre a román és a horvát válogatott - mindannyiszor hazai irányítás alatt. Románia nagyvezére Anghel Iordanescu kapitány volt, aki 1993 és 1998 között három nagy focitornára is kivezényelte fiait. A Gheorghe Hagi fémjelezte csapat 1994-ben járt a legközelebb a sikerhez, Románia az USA-ban rendezett vébén a negyeddöntőig jutott, aztán jött a svéd Kenneth Andersson és a tizenegyesek. "Kiestek a románok" - sóhajtott fel szomorúan Vitray Tamás, és vele együtt mindenki, aki értékelte a fineszes focit.

Érdekesség, hogy Romániának mindössze egyszer volt nem romániai származású szövetségi kapitánya, az osztrák Josef Urudil személyében (1934). A válogatott élén négy magyar nemzetiségű tréner kapott helyet, Barátky Gyula (1948), Kovács István (1976-1979 és 1980), Jenei Imre (1986-1990 és 2000), valamint Bölöni László (2000-2001).

A horvátoknak sem volt szükségük külföldi segítségre a sikerekhez. De minek is, ha olyan trénerek közül válogathattak, mint Otto Baric, Zlatko Kranjcar vagy éppen Ciro Blazevic. Az immár 74 éves, jelenleg Szarajevóban élő edzőlegenda 1998-ban vb-harmadik helyet szerzett a kockásokkal, és irányítása alatt a válogatott három világeseményt járt meg.

Hasonló a helyzet a cseh csapattal, amelyet az elmúlt 14 évben három hazai tréner irányított. A sikerekre náluk sem lehet panasz: Dusan Uhrin Eb-ezüstöt (1996), Karel Brückner Eb-bronzot (2004) szerzett. Csak azok a fránya vébék, azok nem jönnek össze a cseh válogatottnak. A Szlovákiától való szétválás óta egyszer indult világbajnokságon Csehország, 2006-ban azonban Nedvedék álmait szétzúzta a ghánai hadsereg.

Két-két vébét és Eb-t jártak meg 1990 után a bolgárok, akik az 1994-es világbajnokságon elért negyedik helyükre lehetnek a legbüszkébbek. A 2004-es Eb-t követően azonban egyetlen nagy tornára sem jutottak ki, ráadásul 2007 óta négy edzőváltás volt a csapatnál (Sztoicskov, Sztoilov, Penev, Markov, Sztoilov) - valami azt súgja, hogy a következő lépésben a szövetség egy külföldi kapitányhoz fordul, a bolgár futball története során először.

Külföldi félsiker

Ezzel el is érkeztünk azokhoz az országokhoz, amelyekben a közvélemény már hallotta azt az alaptételt, miszerint "csak egy külföldi szakember tapasztalata segíthet". Szerbiában az sem segített. A 2006-os vébé-égés (három meccs, három vereség, 3-10-es gólarány) után megváltóként várták Javier Clementét, de a Plávik vele még az Eb-re sem tudták kvalifikálni magukat. A spanyol a kazahok elleni idegenbeli vereséget, és az örmények elleni döntetlent sem tehette ki az ablakba, így hiába hivatkozott arra, hogy a szerb válogatott élén megkeresett havi 30 ezer eurós "éhbérnél" még sehol sem kapott kevesebb pénzt a munkájáért - 2007 decemberében kirúgták.

Lengyelországban is a 2006-os világbajnokságon történt bukás hozta meg a fordulatot, így kerülhetett a lengyel foci történetében először külföldi edző a válogatott kispadjára. Leo Beenhakker pedig jött, látott és győzött. Smolarekék a holland vezetésével kijutottak a 2008-as Eb-re - a kétszeres vb-bronzérmes lengyelek korábban még egyszer sem jártak európa-bajnoki nagydöntőben. Hogy aztán az Alpokban sem következett be a lengyel áttörés? Erről legkevésbé Beenhakker tehet...

Külföldi kudarcok

És arról vajon ki tehet, hogy Magyarország 1986 óta még csak a közelébe sem került egyetlen nagy világeseménynek - leszámítva az atlantai olimpiát és a jugoszlávok elleni 1-12-t? Válasz nincs. Az elmúlt 22 évet tekintve ígéretes volt még Bicskei Bertalan és Gellei Imre próbálkozása, de előbbi Tbilisziben (2001), utóbbi Rigában (2003) bukott orra.

Az utóbbi évtizedek legkarakteresebb magyar szövetségi kapitánya egy német, Lothar Matthäus volt. A nyilatkozataiban harcos edző csapata azonban a pályán korántsem bizonyult keménynek: a 2006-os vébéselejtezőkön a bolgár-horvát-svéd hármas ellen vívott hat meccsén a Matthäus-gárda csupán egyetlen árva gólt hozott össze (Rajczi, Bulgária ellen). Hogy megvertük idegenben a németeket (2-0) és a skótokat (3-0)? Igen, megvertük őket, barátságos meccsen.

Matthäus után aztán jött Bozsik Péter, aki Máltán veszítette el nimbuszát; majd Várhidi Péter, aki Tőzsér Dániellel együtt tűnt el a süllyesztőben a szlovénok elleni kínszenvedést követően. Magyarországon most ismét a külföldi a módi, Erwin Koeman eddig hozta a minimálprogramot, a dánok elleni hazai iksz megvan, Albánia kétszer, Málta egyszer kipipálva. De a java csak ősszel jön.

A kelet-európai lúzernemzetek közül külföldi kapitánnyal próbálkoztak és próbálkoznak még az albánok. A balkáni országban 2002 óta idegen kézben van az irányítás, előbb Hans-Peter Briegel, 2006 óta pedig Arie Haan vezeti a válogatottat. Briegel legnagyobb sikere egy oroszok elleni hazai 3-1 volt egy 2003-as Eb-selejtezőn, Arie Haan csapata pedig azzal került a címlapokra, hogy 2007 őszén két selejtezőn 10 gólt kapott (Belorusszia 2-4, Románia 1-6) - a feltételezések szerint nem kóser körülmények között. Ezzel együtt Haan albán válogatottja masszív kis együttes, ezt bizonyítja, hogy Albánia tavaly ősszel emberhátrányban játszott 0-0-s döntetlent Portugália ellen idegenben.

"Félig külföldi" szövetségi kapitányra váltottak a bosnyákok és a macedónok is. Bosznia-Hercegovina válogatottját 2008 nyarától a horvátok egykori sikerkapitánya, Miroslav Blazevic készíti fel. Blazevic horvát, noha a boszniai Travníkban született. A macedónoknál 2006 óta a szlovén Sresko Katanec a főnök, aki a maga módján hozzájárult ahhoz, hogy a futball őshazájának tekintett Anglia is ismét külföldi kapitányra (ráadásul egy olaszra) bízza jövőjét - az Anglia-Macedónia Eb-selejtező döntetlenje (0-0) is egy szög volt Steve McClaren koporsójába. Persze, Katanec nem ma kezdte a szakmát: a nevenincs szlovén csapatot előbb egy Európa-bajnokságra (2000), majd egy világbajnokságra vezette ki (2002).


A cikk eredetileg a zona.hu oldalon jelent meg.

(ktn)


*****