2005.06.20., focitipp.hu

Bologna–Parma 0:2, Serie A - osztályozó a bennmaradásért

Jövőre Carlo Mazzone és a Bologna nélkül indul a Serie A. A Parma elleni drámai osztályozóról szóló cikkünkben megemlékezünk Weisz Árpádról is, őt talán kevesen ismerik.

„A Parma ne essen ki, meg a Brescia sem, a Fiorentináról nem is beszélve. Inkább a Bologna, mert az egy unalmas csapat.” Ezt írtuk április 22-én. A Brescia mégis kiesett (utólag belátjuk: megérdemelten), de másik kívánságunk teljesült: szombaton kilenc A-ligás szezon után kipottyant a Serie A egyik legeredményesebb csapata, a hétszeres bajnok Bologna. Utólag azt is belátjuk: sajnáljuk a piroskékeket. Hiába verték meg idén négy meccsből háromszor a Parmát, mégis ők búcsúztak.

bolognai futballtörténelem – magyar főszereplővel
A Bologna a harmincas években élte fénykorát, négy bajnoki címet szerezve a Serie A-ban. A csapat ebben az időszakban három alkalommal is (1935/36, 1936/37, 1938/39) Weisz Árpád vezetésével került fel a dobogó legtetejére, igaz, a harmadik szezonban öt forduló után a német Hermann Felsner vette át a szakember helyét. Az 1896-ban Solton született zsidó származású Weisz egyébként a Törekvésben focizott, majd az 1923/24-es szezonban a Makkabi Brno játékosa lett. Innen Olaszországba vezetett az útja, az Inter játékosaként 10 mérkőzésen 3 gólt szerzett a Serie A 1925/26-os évadjában. Ezután az Alessandria másodedzői posztját töltötte be, majd az Ambrosiana Intert is edzette (bajnoki cím 1929/30-ban), de legnagyobb edzői sikereit mégis a Bolognánál érte el. A második világháborúban nyomtalanul eltűnt. (Zárójeles megjegyzés: rajta kívül még négy magyar edző mondhatja el magáról, hogy olasz bajnoki aranyat tudott szerezni: Schaffer Alfréd, Roma (1941/42); Czeizler Lajos, Milan (1950/51); Sárosi „Giorgio” György, Juventus (1951/52); Guttman Béla, Milan (1954/55). A bolognaiak az 1963/64-es szezonban szerezték utolsó bajnoki címüket. A sors iróniája, hogy akkor a „spareggio” nekik hozott szerencsét, hiszen 1964. június 7-én Rómában 2:0-ra verték Helenio Herrera Internazionaléját (Facchetti öngólja után még Nielsen is betalált). A kilencvenes években aztán a C-ligát is megjárták, majd 1996-os feljutásuk óta stabil tagjai a Serie A mezőnyének, általában a középmezőny elején végezve. Sosem játszottak igazán látványos focit, az olasz foci doyenje (az edző: Carlo Mazzone) és Beppe Signoti vezérletével azonban biztosan vették az akadályokat – talán ezért is neveztük unalmasnak a csapat játékát. A Dall’Arában lejátszott Parma elleni osztályozó után azonban csak az együttérzésünkről tudjuk biztosítani a bolognai csapatot és szurkolótáborát.

hogy jutottak idáig?
Az idei szezonban is szinte végig a középmezőnyben tanyáztak, és csak az utolsó fordulóban fordultak rosszra a dolgok: a Sampdoria elleni hazai 0:0 után három csapat is (Bologna, Fiorentina, Parma) azonos pontszámmal állt a tabellán. Hiába volt övék a legjobb gólkülönbség (-3), a szabályok szerint a három csapat összevetésében legjobb Fiorentina csont nélkül bennmaradt, a Bologna és a Parma pedig készülhetett az osztályozóra. Az első meccs előtt a pármaiaknál hat eltiltott játékos (Bonera, Bolano, Morfeo, Contini, Gilardino és Vignaroli) miatt nagy volt a kesergés – nem véletlenül, a Bologna nyerni tudott az albán Tare góljával és előnyös helyzetből várhatta a visszavágót, ahol színültig megtelt stadionban léptek pályára a csapatok. A Parma legutoljára 1998-ban tudott nyerni a Dall’Arában (akkor Paramatti góljára Stanics és Crippa válaszolt a sárgakékek részéről) és ezzel az eredménnyel most is boldogok lettek volna a vendégek. Alig telt el negyed óra a mérkőzésből, mikor is egy szöglet utáni kavarodás során Bellucci menteni próbált, de csak Cardone lábát sikerült telibetalálnia – nagy potyagóllal egalizált a Parma. Új meccs kezdődött ekkor, egy igazi dráma. Nézzük a főszereplőket.

Gilardino és Tare
Az olaszok egyik legtehetségesebb fiatal csatárát majdnem minden nagycsapat megkörnyékezte már, de Gilardino ígéretet tett, mindent megtesz azért, hogy a Parma benn maradjon a Serie A-ban, csak így tudna jó szívvel távozni. Tényleg mindent megtett, az első félidő hosszabbításában a combjáról pattant a kapuba a laszti – ekkor vált biztossá a focitipp.hu számára is, hogy Gilardino nyerő típusú játékos, aki talán még a medencecsontjával is gólt tudna szerezni. Egyébként a gólján kívül sokat nem csinált. Szemben vele, a bolognaiak centere, Igli Tare pályafutása egyik legjobb produkcióját nyújtotta a Parma ellen, de most ez is kevés volt. Talán az albánokat sújtó évezredes átok szólhatott közbe. A tejfehér hajú és arcú csatár tucatszor fejelte le a labdát a második hullámban érkező társaknak, mindig megjátszható volt, egy tökéletes fejesét pedig a hozzá hasonlóan szőke Frey kapus halászta ki a sarokból (még 0:1-nél, a 35. percben). Érthető, hogy a meccs végén keservesen zokogott, játékával és emberi hozzáállásávak kivívva magának a focitipp.hu örökre szóló szimpátiáját. Ígérjük, át fogjuk adni neki.

mi lesz veled, Nicola?
Legrottaglie. A Chievo Veronában tűnt fel ez a szőke (vagy melírozott?) védő. Megbízható védőjátékos és szögleteknél életveszélyes támadó – ilyennek láttuk 2001 körül. Aztán eligazolt a Juventusba, ahol a kezdeti szurkolói reménykedés után a csapat egyik leggyengébb láncszemévé vált. Némi tipródás után végül a Juve kölcsönadta a Bolognának. A 46. percben kiderült, hogy Legrottaglie valamit Veronában felejthetett: Bresciano bal oldalról belőtt labdáját könnyen kivághatta volna, ehelyett hanyattesett. Mire Gilardino feleszmélt volna, máris a kapuba hullott a labda. (Újabb zárójeles megjegyzés: a Juventus által kölcsönadott védők közül Tudor a Sienát, Iuliano a Mallorcát segítette a bennmaradáshoz, még akkor is, ha mindketten kiállításokkal is felhívták magukra a figyelmet.) De hogy Legrottagliével mi lesz?

Frey és Pagliuca
Pagliuca először édesanyáink és barátnőink kedvence volt, amikor a 94-es vébé-döntőben kapufára ejtett egy lövést (aki elküldi ide, kinek a lövése volt, értékes könyvet nyerhet!), majd megkönnyebbülten adott csókot a kapufának. A válogatottból kikerült, de a Bologna kapujába bebetonozta magát, 1999 óta sorozatban a 186. bajnoki mérközésen védi a piroskékek kapuját (az összetett verseny állása a Serie A idei szezonjának végén: 1. Dino Zoff 570 – egyéni csúcsa 332 meccs zsinórban, 2. Gianluca Pagliuca – 569, 3. Paolo Maldini 568 – csak az AC Milan játékosaként.). A jelenlegi állás szerint Pagliuca azonban hiába védett szinte hiba nélkül az egész szezonban, Zoff csúcsát nem ő fogja megdönteni. Valószínűleg Sebastien Frey sem, hiszen őt már évek óta elméletben leigazolta a fél angol liga, és a Bologna elleni „spareggión” bemutatott védései után ez feltehetően gyakorlatban is realizálódni fog. Frey a Dall’Arában többször is olyan robinzonáddal örvendeztette meg a vendégszurkolókat, amiből szezononként egy is éppen elég lenne egy átlagos kapustól. Tare fejesét Inspector Gadget-et idézve, szinte teleszkópkézzel tenyerelte maga elé, a lapos lövésekre DJ Catként vetődött, az utolsó percben pedig Batmanként csapott le egy labdára a tizenhatos vonalánál. Robin (Bonera) és a többiek eközben az ötösön sétálgattak, de ennyi elég is a kommersz filmek szereplőinek citálásából. Frey értékelése 10,5, felvettük a kedvenceink listájára őt is.

és még néhány karakter
Carmignani és Mazzone, a két „öreg” mester egyaránt a lelátóról nézte végig az idegölő csatát, Farina játékvezető ugyanis az odavágón mindkettejüket kiállította. Gedeone Carmignani hangulatváltozásait látva a kommentátor (az angyalian sztoikus Fülöp Lászlót már régóta szerettük volna szembedicsérni, itt az alkalom) pszichiáterért kiáltott, joggal. Mazzone pedig egyszerűen összeomlott. Az ironikus nyilatkozataiért és leplezetlen AS Roma-imádatért körberajongott „Carletto” a meccs 88. percéig bírta cérnával – majd eltűnt a stadion egyik oldalfolyosóján. Pierluigi Collinát sem istenítettük még, de egyetértünk az angol szövetséggel (ők szívesen hívnák Angliába bíráskodni, ha Olaszországban nem változnak a szabályok és a kopasz sípos onnan jövőre kiöregszik). Utolsó (?) hivatalos meccsén elegánsan vezetett, Capuano Maradonásan kezezett gólját éles szemmel kiszúrta és érvénytelenítette.

jövőre emlékezni fogunk
Egy oda-visszavágós meccset lejátszani és végignézni úgy, hogy nem a győzelem a cél, hanem a bennmaradás – új dimenziót nyithatna a futballban. Kár, hogy az olasz szövetség ebben az évben szüntette meg ezt a szabályt… A Bologna elkényelmeskedte ezt a szezont, mondván, megvan a nyolcadik-tizedik hely, túlvagyunk ezen is, de azt nem vették figyelembe, hogy ezúttal minden eddiginél több csapat volt érintett az élethalálharcban. Későn kapcsoltak, túl későn. A Parma előtt már elégszer emeltük kalapunkat ebben a szezonban (lásd kapcsolódó cikkeinket alul), ezúttal hatalmas szerencséjük volt, de az egész évet tekintve még mindig inkább a balszerencse jellemezte őket. Valakinek mégiscsak ki kellett esnie. A focitipp.hu véleménye szerint a bennmaradást a Fiorentina ezúttal ajándékba kapta (bár szenvedtek ők is éppen eleget a közelmúltban), jövőre kritikusabbak is leszünk a firenzeiekkel, adózva a Bologna és Weisz Árpád emlékének.

Bologna–Parma 0:2 (0:2)
Bologna, Stadio Dall’Ara 40.000 néző
Jv.: Collina
Gólszerzők: Cardone 16. (0:1), Gilardino 45+1. (0:2)

(knt)

*****