Felszínre tört a sárga tengeralattjáró
Villarreal
Szezonértékelő sorozatunkban egy újabb meglepetéscsapat, a spanyol Villarreal következik. A sárgák történetük legnagyobb sikerét érték el, miután a harmadik helyen végeztek. Mi a titkuk? Próbáljuk megfejteni, tartson velünk!
Egy kis történelem
A klubról nem mondható el, hogy igazán patinás lenne. 1923. március 10-én alapította néhány futballőrült polgári alak. Első elnökük José Calduch Almela, egy kémikus volt, de az alapítók közt találunk banki alkalmazottat, postai adminisztrátort is. Az alapításkor a fehér-fekete mezben egyeztek meg, aztán nem sokkal később váltottak (1946) a sárga-kékre. A kilencvenes éveket megelőzően gyakorlatilag a Villarreal CF nevét csak azok a szurkolók ismerhették, akik nemcsak a Primera Divison eredményeit figyelték. A csapat története addig kizárólag a másod- ill. harmadosztályban ingázásról szólt. 1998-ban játszhattak osztályozót a Compostelával (otthon 0:0, idegenben 1:1) és ezzel először jutottak fel az első osztályba. Ahol mindjárt az első fordulóban a Santiago Bernabeu stadionban léphettek pályára. A klub hivatalos webszájtja diszkréten hallgat az eredményről: 4:1 a madridiaknak (igaz Craioveanu már a 3. percben megszerezte a sárgák első A-ligás gólját). A csapat eddig egyetlen nemzetközi kupát nyert meg (2003, Intertotó-kupa).
Bajnoki szereplés
A Villarreal (Riquelme és Forlan leigazolásának köszönhetően) nagy reményekkel indult a szezonnak, mégis elég gyatrán rajtolt: első öt meccsén nem tudott nyerni. Azután sem beszélhetünk feltámadásról, mindössze annyit sikerült elérniük, hogy a szezon felénél már a tisztes középmezőnybe tartoztak. Habár meg kell jegyezni, hogy ez a középmezőny legalább olyan sűrű volt, mint Olaszországban. Tehát néhány jó eredménnyel mindjárt a két meglógott nagy (Real, Barca) mögé lehetett kerülni. Nem is beszélve a Valencia és a Deportivo idei szerencsétlenkedéséről, ami lehetőséget biztosított a többieknek, hogy ők is eséllyel pályázzanak a BL-re. És, hogy miért pont a sárgák értek oda harmadiknak? Ennek egyik legfőbb oka a hazai mutatójuk. Az El Madrigal stadionba nem volt szerencsés ellátogatni. 19 meccsen 14 győzelem mellett, mindössze 4 döntetlen és 1 vereség (0:2, pont a Deportól…) jött össze. És nemcsak a kiscsapatok izzadtak meg, a nagyokat sem kímélték (Barcelona 3:0, Valencia 3:1). Az idegenbeli mérlegük, ha nem is botrányos, de mindenképpen lehetne rajta javítani (4gy 7d 8v).
Kupák
A spanyol kupából már tavaly októberben kiverte őket a harmadosztályú Girona (1:2), úgyhogy koncentráljunk a UEFÁ-ra, ahol a legjobb nyolc közé jutottak! Az első fordulóban a svéd Hammarbyt kettős győzelemmel ejtették ki (3:0 otthon; 2:1 idegenben). Ezután a jól bevált recept következett. Otthon mindenkit „lenulláztak”, idegenben pedig döntetlenre játszottak. A csoportmeccseket simán abszolválták:
Lazio–Villarreal 1:1
Villarreal–Middlesborough 2:0
Partizan Belgrád–Villarreal 1:1
Villarreal–Egaleo 4:0
Aztán két kelet-európai skalp, ugyanazzal a forgatókönyvvel (Dinamo Kijev és Steaua – 0:0 idegenben és 2:0 otthon). Ekkor már a focitipp.hu is a spanyoloknak adta volna az UEFA-kupát (hej, de drukkoltunk), de egy másik „csodacsapat” (AZ Alkmaar) beleköpött a kicsit nagyképű spanyolok levesébe. Hazai pályán 2:1-es hátrányba kerültek, amit Hollandiában sem sikerült megfordítaniuk (1:1).
Kik ezek a Rodriguezek?
Mielőtt bárki is megdöbbenne, hogyan lehetséges, hogy egy ilyen „no name” társaság harmadik lesz, pillantson csak a keretre. A kaput Lopez Vallejo őrizte – megbízhatóan. A Villarrealnál csak a Barcelona és a két madridi csapat kapott kevesebb gólt. A védelem alapjai Arruabarrena, Armando Sa és Javi Venta voltak. Hát igen kedves olvasóink, ők valóban nem tartoznak a csillagok közé, de Spanyolországban ezek a névtelen „Rodriguezek” bármire képesek… (Látták, hogy lőtték a fiúk a tizenegyeseket a Mexikó–Argentína elődöntőn? – Konföderációs kupa) Csakúgy, mint a középpályán, ahol Riquelme – akit gyakorlatilag elüldöztek a Barcelonától – itt csillog-villog (15 gólt lőtt), a szurkolók kedvence. Már alá is írta az újabb négyéves szerződését. Mellette a másik argentin Sorín, aki amolyan „Gattuso-szerepkörben” tevékenykedik. És a sztárok mellett itt is találunk „Rodriguezeket”: Josico, Roger, ill. Marcos Senna is többet tud a labdával, mint a teljes magyar első osztály. A csatársorban egyértelműen Forlán az ász! Az uruguay-it az MU-tól hajtották el, de a spanyol bajnokságban bebizonyította, hogy tud focizni. A szőke éket a 2002-es vébén Szenegál ellen lőtt bombája után az angolok azonnal megvették, de rossz üzletet csináltak. Forlán a lelátón – jó esetben a kispadon – ült, amikor meg beállt, akkor is csak ténfergett. A nevével ellátott mezek nem fogytak, egyedül a kulcstartó és bögre-biznisz vált be, de az is csak Montevideoban és a Távol-Keleten… Lényeg, a lényeg: Diego Forlán lett a spanyol bajnokság gólkirálya 25 találattal. Gratulálunk neki és bízunk benne, hogy nem megy vissza Manchesterbe! Mellettük pedig az elpusztíthatatlan José Mari próbálja bebizonyítani, hogy van tehetsége ehhez a sportághoz. Nem beszélve arról, hogy a Konföderációs Kupán négy gólt szerző argentin Luciano (Lucho) Figueroa is ott ült a kispadon: ahonnét harmincnyolcszor sem állt be…
A titok nyitja
A Villarreal sikerének okát több tényezőnek tulajdoníthatjuk:
1. Adott egy jó edző (Manuel Pellegrini), aki szép csendben összerakta a csapatot. Gyakorlatilag 18-20 játékossal játszotta le a szezont.
2. A nagycsapatok (Valencia, Deportivo) váratlan gyenge szereplése. Akár idesorolhatnánk a Bilbaot és az Atlético Madridot is, de annyira rapszodikusak, hogy nem érdemes.
3. A hazai pálya valódi előnyt jelentett a csapatnak – pedig nem valami hatalmas: mindössze 23.000 férőhelyes, de az átlag nézőszám 17.000 körül mozgott.
Mindenestre megszerettük a sárgákat, drukkolunk nekik jövőre, habár most már biztosan komolyabban veszik majd őket. A végén pedig álljon itt egy focitipp: a Villarreal jövőre bejut a BL-be, továbbjut a csoportból is, aztán tavasszal kiesik a legjobb 16 között, miközben a bajnokságban a 8-14. hely között lesznek! Ne így legyen, de két éve a Celta Vigo sem akart kiesni, miután végre megszerezték a BL-indulást jelentő negyedik helyet a Ligában…
- kislaci -
*****
További cikkek a rovatban
Conte, Simeone és az NB I-es nyilatkozatok
Nem mondhatni, hogy a BL csoportkörének utolsó fordulójában túl nagy izgalmakat kellett volna átélniük a szurkolóknak. A PSG megőrizte a csoport első helyét, a Roma megelőzte a Chelsea-t, kiesett az Atlético. Kábé ennyi.
Prémium párizsi
- Bajnokok Ligája
- Neymar
- Dani Alves
- Edinson Cavani
- Chelsea
- Manchester United
- PSG
- Bayern München
- Juventus
- Barcelona
Fiatal futballsztárok repítik a PSG-t, bekövetkezik a generációváltás az európai topfutballban?
Angol gólokban tobzódunk
Megint az angolok… A Manchester City a bombaformában lévő Napolinak rúgott négy gólt idegenben, a Tottenham futballsulit tartott a BL-címvédő Real Madridnak.
Kékre verték Rómában a kékeket
A Bayern München és a PSG biztosan ott lesz a legjobb tizenhat között a Bajnokok Ligájában, de szinte biztosan továbblép majd a Roma, a Chelsea, a Manchester United és a Barcelona is.
Újhullámos olasz klubfoci
Az idei szezon eddigi legjobb BL-meccsét játszották Londonban: Chelsea–Roma 3:3. Gólzápor két olasz edzővel a kispadon!
Guardiola egyik legnagyobb győzelme?
Újra az angolok voltak a főszereplők a Bajnokok Ligájában: rangadót nyert a Manchester City, idegenben állította be a BL-rekordot a Liverpool, a címvédő otthonából rabolt pontot a Tottenham.
Totális német futballblama
- Bajnokok Ligája
- Európa-liga
- Borussia Dortmund
- 1. FC Köln
- Hertha BSC
- Bayern München
- Hoffenheim
- RB Leipzig
A héten mind a hat német csapat veszített a nemzetközi kupaporondon. A legnagyobb bukás a Bayern Münchené, Ancelottit menesztették.
Isztambulban a füldugó sem segített
A lipcsei játékosok nem bírták a fülsiketítő zajt Isztambulban, könnyen nyert odahaza a Napoli és a Sevilla, Cristiano Ronaldo örök.
Az ember, aki fut
A képzés lehet akármilyen licenszes, akárhány műfüves pályán zajló és akárhány milliárd TAO-ból megfinanszírozott. Egyetlen gyönyörűen megtervezett, jó elgondoláson alapuló és rendszerben gondolkodó elmélet sem "csinál" olyan focistákat, mint Vardy, aki azt az egyet képviseli, ami nélkül semmit sem…
Majdnem le lettünk
Csütörtök este megnéztem az Arsenal hazai meccsét a Köln ellen. Ötven percig azt gondoltam, nem kellett volna, mert annál, amit láttam, pontosabban, amit a gépből olykor kínos óvatossággal fölpillantva észleltem, még a dolgozatjavítás is gyümölcsözőbb.