2009.05.29., focitipp.hu

Barcelona-ManUnited 2-0

A manchesteri szektorok hamar kiürültek a meccs után. Egy-két elnyújtott "junájtid" még felharsant, de az angolok is belátták, hogy ez az este nem róluk szólt. Rómából jelentjük.

Ez lehetett volna a ManUnited nagy szezonja, a négy trófea éve. De nem lett. A Barcelona ellen ugyanis kevés előrukkolni a máskor mindig lehengerlő mechanikus futballal, kevés volt atletizálni egy jót, futni-rúgni-fejelni. Kevés volt Ferguson minden dörzsöltsége is, jóllehet a skót mester mindent bevetett, a végén még a négycsatáros játékot is. Cristiano Ronaldo pedig egyelőre emberileg kevés ahhoz, hogy a márkanéven túl tartást, jellemet és arcot adjon a csapatnak.

Történelmi rang

A ManUnitedet nem elégítette ki az angliai hegemónia. Történelmi rangot akart, halhatatlanságot, egy szintre kerülni a Real Madriddal, az AC Milannal, a Liverpoollal, az Ajaxszal és a Bayern Münchennel, azokkal a klubokkal, amelyek legalább négyszer megnyerték a legrangosabb európai kupát. A Bajnokok Ligája az alfa és az ómega, presztízsben és pénzben egyaránt; az idei győztes összesen mintegy 100 millió eurót tehetett zsebre. Ráadásul a 67 éves Sir Alex Fergusonnak talán az utolsó nagy döntője volt ez, talán az utolsó nagy csapatával - elképzelhető, hogy jövőre Ronaldo, Giggs és Tévez sem lesz már az Old Traffordon.

Kis nagy ember

Emlékeznek az 1994-es Barcelona-Milan BL-döntőre? Minden idők egyik legnagyobb meglepetése volt, hogy a totális futballt játszó Barcelona megsemmisítő vereséget (0:4) szenvedett a Milantól (pedig a Barca 91, a Milan 36 gólt rúgott abban a szezonban). Az akkor elbukó barcelonai csapatnak Guardiola is tagja volt, és megtanulta a leckét - a szerdai döntőben a Barcelona (amely 104 gólt lőtt az idei bajnokságban) akár 4:0-ra is nyerhetett volna a ManUnited ellen: Eto'o és Messi gólján kívül Xavi a kapufát találta el, Henry és Puyol ziccert rontott. A Barca Achilles-inának tartott hátvédsor az első tíz percet leszámítva fegyelmezetten, alázattal, majdhogynem hibátlanul oldotta meg feladatát, Messi a "kis nagy ember" pedig elhomályosította Ronaldót. A kettejük közötti különbség számokban is kifejezhető, a Barcelona tízese - azon túl, hogy fejelt egy gólt - többet és pontosabban passzolt, mint a zaklatott idegállapotban futballozó, feltűnően frusztrált Ronaldo (51:31, pontosság: 84:68 %).

Xavi és Iniesta

A Barca sikerének kulcsa azonban nem elsősorban Messi, mint ahogyan a 2008-as Eb-győzelmet sem Fernando Torres góljának köszönhette a spanyol válogatott. „Egész éjjel náluk volt a labda" - állapította meg tárgyilagos elismeréssel a hangjában Ferguson a döntő után. A „náluk" a Barcelona zseniális középpályás tandemére vonatkozott: Xavira és Iniestára. Előbbit a meccs legjobbjává választotta az UEFA, utóbbi pedig ismét tartott egy bemutatót abból, milyen is a művészi tökélyre fejlesztett, elegáns labdavezetés, hogyan kell átkígyózni az ellenfél védősorán, jobbra-balra hajlongva futás közben, szoborrá merevítve az ellenfelet. "Labdával félelmetesek" - nyilatkozta róluk Raúl az El Clásico (Real-Barca 2:6) után. Ezt láttuk a Stadio Olimpicóban is: még a legszorongatottabb helyzetben is bátran egyérintőztek, légies könnyedséggel siklottak ki a sűrűből, és elképzelhetetlen volt olyan szituáció, hogy elveszítsék a fejüket (vagy a labdát).

Saját nevelés

Ma a Barcelona a legjobb futballcsapat. Nem azért, mert a legtöbb gólt lőtte a BL-ben (harmincat), a legtöbb szögletet végezte el (82-t), a legjobb volt a labdatartási aránya (átlagban 62 %), hanem mert - hangozzék ez bármilyen közhelyesen - játssza a focit. S mindezt úgy, hogy a világ trendjével szembefordulva nem "zsoldosokra", a milliókért azonnal megvásárolható instant-sztárokra épít, hanem az utánpótlásbázisából, az ún. Barca-akadémiából merít. Egy olyan korban, amikor a 6+5-ös szabály megbénítaná a topklubokat (az Arsenaltól a Real Madridon át az Internazionaléig), a Barcelona hét saját nevelésű futballistával állt ki a római BL-döntőben (Valdés, Puyol, Piqué, Busquets, Xavi, Iniesta, Messi), s a kispadon továbbiak vártak bevetésre (Pedro, Bojan Krkic, Victor Sánchez...).

Álomcsapat

A barcelonai identitás egyik megtestesítője a 38 éves edző, Pep Guardiola is, akit szintén a katalán klub nevelt fel, s aki első szezonjában elérte azt, ami korábban senkinek sem sikerült Spanyolországban: triplázott csapatával (La Liga, Copa del Rey, BL). Ilyesmire a világon négyszer akadt példa: 1967-ben a Celtic, 1972-ben az Ajax (Kovács Istvánnal a kispadon), 1988-ban a PSV (Guus Hiddinkkel), 1999-ben pedig a ManUnited (Sir Alex Fergusonnal) vitt véghez hasonló bravúrt.

A mai Barca azonban látványosabb focit játszik, mint a felsoroltak, és látványosabbat, mint a korábbi barcelonai álomcsapatok (például a Cruijff-féle, kilencvenes évekbeli "Dream Team"). Tudják és értékelik ezt a szurkolók is, akik Rómában végig lelkesebbek és hangosabbak voltak, mint a manchesteri tábor. Beleremegett a stadion, amikor egyszerre húszezren énekelték, hogy "O-le-le, o-la-la, ser del Barca es el millor que hi ha", ami magyarul annyit jelent: "...Barca-drukkernek lenni a legjobb dolog a világon".
Jó nekik.


focitipp.gj


*****