2005.07.28., focitipp.hu

A futball faktor

"...a ricsajozást meg az ugrabugrát meghagyják a seggfejeknek, csinálják csak a show-t a tévékamerák előtt. Palimadarak partija. Mikor a löttyedt tökű csókák akcióznak. Mi csak balfékeknek hívjuk őket, mert a lényeg a vegyülés."

John King: A futball faktor (részlet)

Hajszálpontosan fél tizenkettő, és mind a King's Crossnál vagyunk, támasztjuk a pultot a szokásos észak-londoni kis törzshelyünkön. A város éber és eleven, és jó banda csődült össze a kocsmában. Egy korsó lágert kortyolgatok. Van időm, ráérek. Minden cseppjét kiélvezem. Mark beéri egy narancslével, Rob kezében meg egy üveg világos sör. Harris az ajtónál posztol, szemrevételezi az érkezőket. Hogy ki kicsoda. Összerántotta a saját bandáját, de jöttek mások is egész Nyugat- és Kelet-Londonból. Zártkörű társaság vagyunk. Részmelósok nem valók közénk. A tulaj meg azt hiszi, itt a karácsony, pedig csak jó helyen van, jó időben. Általában ebben a kocsmában jövünk össze minden észak-londoni meccs előtt, vagy amikor északról vergődünk vissza a King�s Crossra. Mindig ez a menetrend. Befészkeljük magunkat egy kényelmes helyre, ahol nyugiban gyülekezhetünk, anélkül, hogy a kocsmáros azonnal riadóztatná a zsarukat. Addig maradunk, amíg ki nem szagolják. Amikor egy rendőrfurgon dekkol az utca túlsó oldalán, akkor tudod, hogy szedheted a sátorfádat. Semmi mást nem akarunk, csak azt, hogy hagyjanak minket békén. Úgyhogy öltözz normálisan, a militaris szerkót meg az idétlen sérót meghagyhatod a kisiskolásoknak meg a balfaszoknak. Normálisan kell kinézned, hogy könnyedén simulj bele a környezetbe. A Tottenhamet meglátogatni egészen tökös buli. Mindig is élt valami egészséges gyűlölet a Spurs iránt. Bibsik, és kipát hordanak. Lengetik a Dávid-csillagot, és totál fel tudnak minket bőszíteni. Elvégre Chelsea-srácok vagyunk, Nyugat-London angolszász birtokairól. Az átlagos Chelsea-drukker, aki Hayesből és Houslow-ból jön fel, pakikhoz és fekákhoz szokott, de elég felfelé haladni a Seven Sisters Roadon, és lépten-nyomon bagel- meg kebabárusokba ütközik az ember. Görögök, törökök, zsidók és arabok mindenfelé. A Spurs-csürhével rendesen hergeljük egymást. Tottenham mindig is fényűzőnek számított. Ezüstvárosi bibsik. Dúsgazdag svihákok a West Ham csóró dokkmunkásaihoz képest. Legalábbis ezt beszélik. Ha átballagsz a Stamford Hillen és Tottenhamen, meg sem fordul a fejedben, hogy ez a város Hammersmith és Acton városa is. Nekünk is megvannak a saját ír negyedeink Nyugat-Londonban, de egyik sem olyan, mint ezek a zsidó gettók. Én nem vagyok keresztény, de mégiscsak ehhez a kibaszott anglikán egyházhoz tartozom. A hetvenes évek közepén a Tottenhamnek köszönhetően kiestünk a másodosztályba, a legtöbb Chelsea-drukkert pedig kitiltották a White Hart Lane-ről, még mielőtt a meccs elkezdődött volna. Odabent elszabadult a pokol, az egész pálya csatatérré változott. A Spurs játszott fölényben, úgyhogy hiába adott bele a Chelsea apait-anyait, a végén mégiscsak kitömtek minket. A Tottenham kettő nullára győzött. A Chelsea meg kiesett. A Spurs azóta is ezt nyögi. Kérdezd csak meg bármelyik londoni klub szurkolóját � mindenki utálja a Tottenhamet. Mi a Chelsea-t képviseljük és büszkék vagyunk rá. Harris már egy hete agyalt a dolgon, mire megszületett a terv. Tudjuk, hogy hol találjuk meg a Tottenham-tábort a meccs előtt. Jó kis móka lesz, mert ha a Chelsea idegenben játszik a Tottenham ellen, akkor komoly erőkkel szoktunk felvonulni. Black Paul mellettünk ácsorog a pultnál. Igazi Chelsea-nigger, Battersea-ből. Egy lakóház tizedik emeletén lakik, lakása a folyóra néz, és minden reggel, amikor felébred, látja a Stamford Bridge reflektorait. Devid Mellor valami Chelsea-nőcskét kedél, de ez semmi ahhoz képest, hogy Black Paul az ablakából rálát a kibaszott pályára. Hiába, nem egy pancser ez a Black Paul. De nem ám! Építkezésen melózik, és olyan, akár egy betonbunker. A srácok közül senkin sincs színes cucc, mert a klubmezeket csak a faszfejek veszik föl, de Paul a melegítője alatt mindig hord egyet. Neki lehet, mert ő olyan csávó, hogy senki sem szólja meg érte. Van vagy 190 centi, a karjai tele sebhelyekkel. Falakat húz a fehér embernek. Amit aztán azzal ellensúlyoz, hogy derekasan keféli a fehér ember asszonyait, és folyton az ócska sztorijaival heccel minket, szőke macákról mesél, akik csak úgy hemzsegnek az ő hatalmas fekete farka körül. Mindig ugyanazok a nőcskék. Feltűzött szőke haj, a fülben dobgép zakatol. Ezek a jól ismert, ecstasyt szedő bigék a belvárosból. Gyerekek, akik hozzá nem érnének egy fehér pasihoz. Átnéznek rajtunk, mintha a nyomába se érnénk Black Paulnak, nem is szólva Shepherd�s Bush meg Brixton niggereiről. Mintha nem ütnénk meg a mércét � azért ez elég szarul esik. Paul megküldi a csajokat egy adag dzsungelgecivel, de azért alapvetően és mindenekelőtt mégiscsak egy Chelsea-nigger. A csapatért nyomja, és csak ez számít. (�) A sör tökre ízlik, annak viszont semmi értelme, hogy az ember benyomjon, aztán meg bekasztlizzák, mert végigorbákolta a Tottenham High Roadot. Észnél kell lenned, ha balhéra készülsz. Piásan rendesen összerugdalhatnak, ha úgy hozza a sors, arról nem is beszélve, hogy vádat emelhetnek ellened agresszív magatartásért. Vagy akár testi sértésért, ha a zsernyákok látják, mit művelsz. Minden csapat kemény magja vágja, mi a téma, ezért a ricsajozást meg az ugrabugrát meghagyják a seggfejeknek, csinálják csak a show-t a tévékamerák előtt. Palimadarak partija. Mikor a löttyedt tökű csókák akcióznak. Mikor nekiállnak parádézni surranóban meg militaris szerkóban. Mi csak balfékeknek hívjuk őket, mert a lényeg a vegyülés. A parádé nélküli akció kétszer olyan elegáns. Csak lenyomod a melót, és elhúzod a csíkot, mielőtt kiszúrnának. AZ egész csak tervezés kérdése. Használod a fejed bevetés előtt. Agyas vagy. Nem hantázol, nem tombolsz, mert nincs szükséged infarktusra. Vigyázol magadra, szépen megőrzöd az egészséged. Megtalálod az ellenfelet, és belekalapálod a betonba. De nem kell egy rezesbandával bemasírozni. Szép csendben megcsinálod, és ugyanazt az eredményt produkálod � csak mellékhatások nélkül. Ez az alap. Ami persze pazar érzés, mert a sajtó meg a tévé folyton félreérti a dolgot. Egyetlen riporter sincs ott a Kensigton High Streeten, mikor a liverpooli köcsögöket lerángatjuk a metróról, és egy hétre előre szétrugdaljuk a seggüket. Állnak szépen a keleti lelátón, dörgölőznek a pénzes figurákhoz, és remélik, hogy egy politikus feléjük néz. A kommentátorok nem egy lakóház ablakában kuksolnak, és a stábjuk sem zoomol ránk, miközben az északi pöcsöket gyepáljuk a King�s Crossnál. Ők csupán a meccs legszebb pillanatairól készítenek összefoglalót, és zsebrevágják a fizut. És ez nekünk oké. Kinek kell a felhajtás?"

Fordította: Kovács Levente

John King The football factory c. bestsellere ősszel jelenik meg magyarul a Kalligram Kiadó gondozásában. A könyv médiapartnere a focitipp.hu.

JÁTSSZON A FUTBALL FAKTORÉRT! 11+1 kérdés az 1988-as Európa-bajnokságról � a helyes válaszokért könyvet nyerhet! >>> Bővebb infók a könyvről, előjegyzés >>>

*****