Útikalauz a Premier League-hez
2009/2010
Hölgyek és urak: itt van az angol futballősz, itt van újra, szép, mint mindig. Persze akad egy-két zavaró tényező - újabban a "kis gömböcként" mindent zabáló ManCity.
Ha előérzetünk nem csal, idén a Chelsea lesz a bajnok. A londoniak brutálisan masszív csapatot alkotnak (néha a szó valódi értelmében, lásd a Terry-Alex-Mikel-Essien hóhértengelyt), egyetlen ászuk sem somfordált át a ManCityhez, jött viszont az edzőként kétszeres BL-győztes Carlo Ancelotti, aki a Milan öreguras futballja után a tempós foci világába csöppent. Welcome.
Ádáz harcot vív majd a második helyért a Liverpool, amely nehezen heveri ki Xabi Alonso távozását: nem a félpályáról lőtt gólok hiányoznak majd, hanem a szürke eminenciás, aki Gerrard hiányakor is mozgatni tudta a csapatot. Helyére jött a babaarcú Aquilani, s végre - évek óta először - egy épkézláb jobbhátvéd (neve Glen Johnson). Jó esetben is csikorgó ezüst lesz.
A Manchester Utd 16 gólt lőtt az ázsiai túrája során, s ezzel jól is lakott: a böjt ideje elérkezett. Eladták Cristiano Ronaldót, és hagyták, hadd menjen Tévez - ketten együtt az utóbbi két szezonban 102 gólt szereztek. Édes istenem, sóhajt fel egy Fulham- vagy Stoke City-drukker, aki életében nem látott még 102 gólt összesen. Ferguson nyilvánvalóan őrült, de tetteiben van rendszer. A jövő csapata így fest: Macheda (17 éves), Wellbeck (18), Fabio da Silva (19), Rafael da Silva (19), Obertan (20), Evans (21), Anderson (21), Tosics (22), Nani (22), s még Rooney is csak 23 éves... A jövő az övék, a jelen még nem.
Hogy milyen az Arsenal helyzete a futballpiacon, azt a Chamakh-ügy példázta leginkább. A Bordeaux 16 milliót kért, az Arsenal 6 milliót kínált érte. A különbség tízmillió font. Ez lehetett a legfőbb oka annak is, hogy a pénzéhes Adebayor lelépett, s vele tartott Kolo Touré is, aki a hírek szerint nem bírta cérnával Gallas stílusát. Visszatért viszont a Premier League legsérülékenyebb térde (Tomáš Rosickýhoz tartozik). Az Arsenal hendikepes klub, ez most már kijelenthető: ha épp nincs nyílt duplatörés (Eduardo tavaly), akkor van sima lábtörés (Nasri idén).
A pénz nem boldogít, írnánk a Manchester City kapcsán, amely olajsejkek portfólióját színesíti, s ekképp a világ legdrágább hobbicsapata lett. Tavaly érkezett Robinho, Bellamy, De Jong, Shaun Wright-Phillips, Bridge, Zabaleta és Kompany, de a tulajdonosok úgy vélték, nem kispályáznak tovább, s jött idén nyáron Tévez, Adebayor, Santa Cruz, Touré és Barry - a névsor értéke mintegy 230 millió euró.
Hogyan kell minimálköltségvetésből élcsapatot faragni? Az Everton jó példa erre, David Moyes aranyat talál ott is, ahol csak Leon Osman kopasz fejebúbja fénylik. Az viszont ciki, hogy Tim Cahill nyolc góllal házi gólkirály lehetett, ennél azért többet várunk az idei szezonban (olvasóink figyelmébe: augusztus 27-én Olmützben túrázik az Everton, jegyek 500 cseh koronáért kaphatók).
Egyik ámulatból a másikba estünk, amikor tavaly ősszel az Aston Villa belelendült: januárban még megelőzte a Manchester Unitedet és az Arsenalt. A végére persze kifeküdtek (a rövid kispad átka), de az összképen ez sem rontott. Az átigazolási időszakban nem kis bravúrral megtartották Agbonlahort és Ashley Youngot, az pedig majd kiderül, hogy Gareth Barry pótolható-e (reméljük a legjobbakat). Aki a Villára gerjed, az ne hagyja ki az augusztus 20-i bécsi randevút (Rapid Wien-Aston Villa).
Tizennyolc hónapja dolgozik a Fulham csapatával Roy Hodgson, és eddig remek munkát végzett - kicsit unalmas a játékuk, az igaz, de ha jó napjuk van, akkor az iksz mellé terem egy Gera-ollózás is. A Tottenhamre inkább ne fogadjanak, kiszámíthatatlan, bohém klub, amely eltékozolja minden kincsét: mi lett Modricból, mi lett David Bentley-ből, Giovanni dos Santosból vagy Younes Kaboulból? A Spurs néhány éve kisiklott, és azóta is furcsa irányba robog tovább.
A West Hamet csak Gianfranco Zola tartja életben, ezért csodát ne várjunk a Kalapácsosoktól. A WHU utolsó nagy dobása egy bronzérem volt, 1986-ban, azóta nettó szenvedés. De az ő himnuszuk a legszebb, ezt el kell ismerni. Hallották már élőben a Blowing bubbles-t? Arról szól, hogy szappanbuborékokat fújnak az ég felé, azok meg szállnak-szállnak, végül kipukkadnak, mint az álmaik.
A West Ham buborékjai az ég felé szállnak, a Wigan pedig a másodosztály felé: a Latics rohadt nehéz ellenfél hazai pályán, de ez eddig Steve Bruce érdeme volt. A tréner Sunderlandbe költözött, s vele - meg a Manchesterbe távozó Antonio Valenciával együtt - a szebb jövő lehetősége is távozott.
A Blackburn Rovers is a múlté, Santa Cruz elment, s jött az Evertonban fölöslegessé vált Lars Jacobsen - ennyit az ambíciókról. A Stoke Cityt a szívünkbe zártuk tavaly, otthon tíz meccset nyertek csúszva-mászva, az utolsó csepp vérükig harcolva. Szeretni való csapat volt, de idén már nem lesz elég Rory Delap 40 méteres bedobásaira építeni a taktikát. A Sunderland középcsapatot épít, cementből, Canából és Campbellből (lásd az átigazolási listát), és a munka állásától függően föl-alá liftezhet a tabellán.
A Boltonnak izgalmas szezonja lesz, Gary Megson örülni fog, ha csapata csapzottan beesik a 17. helyre májusban. Hasonló cipőben jár a Portsmouth is, amelynek nem lesz ekkora mázlija: köszöntsük hát az első kiesőt. A pénztelenség miatt boldog-boldogtalan menekül a Fratton Parkból, az innen-onnan ingyen összelasszózott játékosokkal (Finnannel meg Mokoenával) harcba indulni komolytalan dolog. A Hull City idén is alulról szemléli majd az eseményeket, s ha nem figyel oda, elrepül feje felett a Premier League.
Tudták, hogy a Wolverhampton az ötvenes években háromszor nyert angol bajnokságot? Rég volt, szép volt: a Wolves a tisztes helytállásban bízik, de ez nem adatik meg neki. A Birmingham klubrekordot döntött, amikor 9 millió fontért szerződtette az ecuadori Cristian Benítezt, de a Times szerint így is 10 000:1-hez az esélye annak, hogy bent marad. S mit szóljon akkor a Burnley, amely bravúros osztályozókkal felkapaszkodott az élvonalba. A nagy iramtól elájul, de semmi gond. Majd májusban fellocsolják.
Gazdag József
A cikk eredetileg az Új Szó szlovákiai napilapban jelent meg.
*****
További cikkek a rovatban
Conte, Simeone és az NB I-es nyilatkozatok
Nem mondhatni, hogy a BL csoportkörének utolsó fordulójában túl nagy izgalmakat kellett volna átélniük a szurkolóknak. A PSG megőrizte a csoport első helyét, a Roma megelőzte a Chelsea-t, kiesett az Atlético. Kábé ennyi.
Prémium párizsi
- Bajnokok Ligája
- Neymar
- Dani Alves
- Edinson Cavani
- Chelsea
- Manchester United
- PSG
- Bayern München
- Juventus
- Barcelona
Fiatal futballsztárok repítik a PSG-t, bekövetkezik a generációváltás az európai topfutballban?
Angol gólokban tobzódunk
Megint az angolok… A Manchester City a bombaformában lévő Napolinak rúgott négy gólt idegenben, a Tottenham futballsulit tartott a BL-címvédő Real Madridnak.
Kékre verték Rómában a kékeket
A Bayern München és a PSG biztosan ott lesz a legjobb tizenhat között a Bajnokok Ligájában, de szinte biztosan továbblép majd a Roma, a Chelsea, a Manchester United és a Barcelona is.
Újhullámos olasz klubfoci
Az idei szezon eddigi legjobb BL-meccsét játszották Londonban: Chelsea–Roma 3:3. Gólzápor két olasz edzővel a kispadon!
Guardiola egyik legnagyobb győzelme?
Újra az angolok voltak a főszereplők a Bajnokok Ligájában: rangadót nyert a Manchester City, idegenben állította be a BL-rekordot a Liverpool, a címvédő otthonából rabolt pontot a Tottenham.
Totális német futballblama
- Bajnokok Ligája
- Európa-liga
- Borussia Dortmund
- 1. FC Köln
- Hertha BSC
- Bayern München
- Hoffenheim
- RB Leipzig
A héten mind a hat német csapat veszített a nemzetközi kupaporondon. A legnagyobb bukás a Bayern Münchené, Ancelottit menesztették.
Isztambulban a füldugó sem segített
A lipcsei játékosok nem bírták a fülsiketítő zajt Isztambulban, könnyen nyert odahaza a Napoli és a Sevilla, Cristiano Ronaldo örök.
Az ember, aki fut
A képzés lehet akármilyen licenszes, akárhány műfüves pályán zajló és akárhány milliárd TAO-ból megfinanszírozott. Egyetlen gyönyörűen megtervezett, jó elgondoláson alapuló és rendszerben gondolkodó elmélet sem "csinál" olyan focistákat, mint Vardy, aki azt az egyet képviseli, ami nélkül semmit sem…
Majdnem le lettünk
Csütörtök este megnéztem az Arsenal hazai meccsét a Köln ellen. Ötven percig azt gondoltam, nem kellett volna, mert annál, amit láttam, pontosabban, amit a gépből olykor kínos óvatossággal fölpillantva észleltem, még a dolgozatjavítás is gyümölcsözőbb.