2009.08.22., ktn

Kedvcsináló a Serie A 2009/10-es idényéhez.

Sorozatban az ötödik bajnoki címét készül begyűjteni Olaszországban az Internazionale. A Nerazzurrik elsőségére nálunk 1,1 az odds, egyedül az zavarhat be a képbe, hogy a csapat utoljára 1965-ben nyert BEK-serleget - Massimo Moratti szerint a BL most már tényleg elsőbbséget élvez. Ibrahimovic ment, helyette jött Eto'o, az egyenleg zéró. Visszatért a csapathoz Quaresma, s megérkezett Kerlon is, úgyhogy a meccsek utolsó öt percében garantált a futballcirkusz: rabonával, fókacsellel.

A Juventusnál viszont ne számítsunk fesztiválra, sokkal inkább a Sissoko-Felipe Melo-Cannavaro hármasra. A táncról Diego gondoskodhat, Zidane után végre újra van irányítója a csapatnak. Ciro Ferrarától titkon a guardiolás bravúrt (BL-, bajnoki- és kupagyőzelem) várják Torinóban, de a Juvénál már a Scudetto megszerzése is felérne a csodával. Így vagy úgy, Ferrara kénytelen lesz előbb-utóbb Giovincót a pályára, Del Pierót a kispadra küldeni.

Berlusconi télen még hazaküldte Milánóból a Kakáért 100 millió eurót ígérő ManCity-sejkeket. Nyárra megpuhult, és a Real Madridnak eladta a brazilt - 68,5 millióért. Ennél már csak az tűnik nagyobb baklövésnek, hogy a Berlusconi-Leonardo tandem az új Milant Ronaldinhóra építené.

A Roma a bajnoki cím helyett idén is a szimpátiadíjra hajt. A 32 éves Totti 2014-ig érvényes szerződést harcolt ki magának, ráadásul a Sensi-család senkinek sem hajlandó eladni a klubot - Rómában csak az érzelmek számítanak. Csupán az új játékosok hiányoznak a keretből, pedig az Aquilaniért kapott 20 millió euróból akár tíz Simone Loriát is lehetne venni.

A Genoa eladta Diego Militót és Thiago Mottát az Internek, és jó érzékkel nem egy sztárocskát próbált Genovába csábítani (ahogy azt a Samp tette Cassanóval), hanem vett egy rakás jó futballistát. A Serie A legmasszívabb csapata már tavaly is megérdemelte volna a negyedik helyet, idén pedig Floccarival és Palacióval várhatóan meg is szerzi.

Mit várhatunk a Fiorentinától idén? Azt, amit tavaly. A Romához hasonlóan a Violák sem tudnak költekezni, a csapat a BL-ben várhatóan a Debrecennel fut majd versenyt a G csoport harmadik helyéért. A tulajdonosok ráadásul nyáron az ősellenségnek tekintett Juventusszal bizniszeltek (Melo ment, Marchionni és C. Zanetti jött) - a helyzet Firenzében nem túl rózsás.

A Laziónál lázongás van. Lotito elnök pénzéhesnek nevezte a csapat három oszlopos tagját, De Silvestrit, Ledesmát és Pandevet. És bár az olasz szuperkupa pekingi döntőjében a Lazio nélkülük is megverte az Intert, az Égszínkékek jelentősen meggyengülnének a rebellisek távozásával. De legyünk őszinték: velük sincs sanszuk a dobogóra.

Palermóban mindenki bajnoki aranyéremről beszél, s bár a Huracántól érkezett Javier Pastore játéka az olasz szaksajtó szerint az év nagy durranása lehet, a scudetto így is csak álom. A valóság az EL-indulást érő helyek valamelyikének megszerzése, Zengával a kispadon.

Meglepetést ígérnek a nápolyiak is, akik idén egy nagy meglepetést már okoztak: sorozatban tizennégy bajnokin maradtak nyeretlenek január és április között. Az évtized gólját éppen ellenük szerző Quagliarella (Udinese) leigazolása telitalálat, akárcsak az osztrák Erwin Hofferé (Rapid).

Az általunk mintaklubnak tartott Udinese idén is ismeretlen dél-amerikai tehetségekkel támad. A 4-3-3 marad, amiatt azonban kicsit aggódunk, hogy a friuliak centerét mostantól Bernardo Corradinak hívják. Évek óta nincs jellegtelenebb csapat a Sampdoriánál, és ezen még az sem változtat, hogy Cassano olykor hozzávágja a bíróhoz a mezét.

Ismerjük jól a bergamóiakat is. Ősszel belehúznak, egymás után nyerik a rangadókat, tavasszal meg úgy tesznek, mintha nem menne nekik a foci. Pedig menne, ha akarnák. A Catania szinte a teljes csapatát kicserélte, a klubvezetés olyan helyi hősöket eresztett szélnek, mint Baiocco, Spinesi vagy Stovini - Mascara szerencsére maradt, nálunk pedig továbbra is a kapafogú vagány a nambervan.

A Cagliarinál ismétlésre számítunk: az első tíz forduló után biztos kiesőnek tűnő csapat feltámad, ezúttal azonban nem Acquafresca, hanem a brazil Nené, a portugál élvonal tavalyi gólkirálya lesz a megváltó. A Bologna kapcsán csak az biztos, hogy a csapat rosszabbul nem játszhat, mint tavaly. S bár a piros-kékek végleg megvették a 24 gólos Di Vaiót, a bentmaradásukban már nem vagyunk ilyen biztosak.

Sienában idén is megtörtént a szokásos keretcsere, amiből a csapat inkább erősödve, mint gyengülve jött ki. Ekdal (Juve) és Filipe (Roma) meglepetést okozhat, a liechtensteini Frick távozása miatt viszont fáj a szívünk. A Chievo körül nagy a csönd, a csapat körül mintha megállt volna az élet. Augusztus 22-e után már nincs hová bújni, kezdődik a következő szezon, a kiesőzónában.

A Bari nyolc év szünet után jutott fel az élvonalba, a vezetők "jó érzékkel" el is engedték Antonio Contét, a "kakasosok" sikerkovácsát. Nekünk viszont van kiért drukkolnunk: Koman Vladimir révén újra van magyar futballista a Serie A-ban.

A Parma egy év szünet után újra a legjobbak között vannak Olaszországban is, fogadja őket vastaps. A Livornónak sem tetszett a B-ligás hangulat, gyorsan visszatértek ők is a Serie A-ba. S bár az öreg kommunistát, Cristiano Lucarellit sikerült visszacsábítaniuk a csapathoz, egymaga kevés lesz a túléléshez.

(ktn)


*****