2010.02.09., ktn

1. rész

Kultúrkommandónk nem tétlenkedett. Szemle: könyv, újság, dokumentumfilm, web.

 

Újság

Ötvenéves a World Soccer, köszöntsük hát mi is, ha már így együtt vagyunk. (Kórus, fortissimo: "Éljen soká!") Azt már a borító elárulja, hogy jubileumi év lesz az idei, és az ünnepi felhozatalban nem is csalódunk. Edzők. Az utóbbi 50 év legjobb 50 edzője. Vagyis nem minden idők, csak 1960-tól kezdve, ezért hiányoznak olyan nevek, mint Vittorio Pozzo vagy Sebes Gusztáv; a listán végül egyetlen magyar kapott helyet, Guttmann Béla, aki 1961-ben és 1962-ben BEK-et nyert a Benficával. Az összeállítás korrekt, a legjobb felvétel a belga Raymond Goethalsról készült, ahogy az orrán fújja ki a cigarettafüstöt; stilizált fotó a futballromantika korából. Az egótúltengésben szenvedő Mourinho ezúttal külön cikket kapott, a februári interjúalanyok pedig: Sergio Kun Agüero és Bryan Robson. Kedvenc rovatunk a lap végén vár ránk, egy aranyat érő, abszolút alapos adatbank, Afganisztántól Ausztrálián át Andorráig (de van örmény és perui összefoglaló is). Már várjuk a márciusi számot. (gj)

 

 

 

 

 

 

Dokumentumfilm

Volt egy de luxe része is a 2004-es Európabajnokságnak, amibe nem rondítottak bele a görögök. Például a cseh-holland meccs (0-2-ről 3-2), amikor Poborsky olyan gólpasszt adott a végén Smicernek, hogy még a sokat látott vénemberek is felsikoltottak a gyönyörűségtől. Vagy a francia-angol (0-1-ről 2-1), de még inkább az angol-horvát (0-1-ről 4-2), amikor megismerkedtünk Wayne Rooney-val (nagy voltál, Wayne!). Hogy mindezek ellenére a görögök nyerték az Eb-t, az kétségkívül súlyos tévedés, mondhatni baklövés volt a sors részéről, s mint ilyet, azóta is a futballtörténelem szégyeneként tartjuk számon. Mondják, hogy a futball istene elbóbiskolt, s mialatt szundikált, a görögök (csupa dilettáns) alattomban megnyerték a megnyerhetőt. Görög hősök? Na ne, ezt ne. Trajanosz Dellasz rémálmainkban azóta is visszatér, a semmiből előbukkan az öt és felesen, a legutolsó percben. (gj)

 

 

 

 

 

 

Könyv

Sajátos időutazásban lehet részünk, ha végiglapozzuk a csehszlovák Albert Jedlicka 1970-ben megjelent, A nagyvilág nagy futballklubjai című kötetét. A szerző ismerteti a focitörténelem általa legfontosabbnak tartott 118 klubjának rövid történetét. Szívünk bizsereghet, amikor a bevezető "híres magyar labdarúgókat" emleget, de jóleső érzés találkozni olyan, a nemzetközi futballtérképről azóta már lekerült klubokkal, mint a Linfield, a Vojvodina vagy az Örgryte. A könyvecske azonban nem a szövegek, hanem a klubcímerek miatt érdemli meg figyelmünket. Az Oto Bachorík által megrajzolt logók bájos tévedéseket tartalmaznak: a Liverpool címerében kosárlabda szerepel, az 1860 München ágaskodó oroszlánja karmok helyett tapadókorongokat  növesztett, a Colo Colo szilaj indiánja pedig idült drogossá változott a könyv lapjain. Valljuk meg, a klubcímerek lényegében csak tévedéseket tartalmaznak, a hibákért azonban bőven kárpótol a melléklet információgazdagsága. (ktn)

 

 

 

 

 

 

 

Web

Ronaldinho mintha feltámadt volna poraiból, megnéztük hát, mi a helyzet vele internetfronton. Hamar ráfizettünk: a ronaldinhogaucho.com intrójának indusztriál-szambája keményet ütött. A sokk után beléptünk a hétnyelvű oldalra, ahol Ronaldinho most elsősorban azért kampányol, hogy helyet kapjon a brazil válogatott nyári vb-keretében. Az O Globo olvasóinak 73 százaléka szerint ez kijár a futballistának, és hasonlóan gondolkodik erről Philippe Coutinho (Vasco da Gama) is, aki így vall példaképéről: "Ronaldinho a pályán és a pályán kívül is igazi sztár". Ez fantasztikus. A honlapon amúgy van minden, ami a rajongóknak kell, képek, videók, hírek, karitatív sarok - de a legjobbak kétségkívül a képregények. Főleg az, amelyikben Ronaldinho agya helyén egy futball-labda van. (ktn)

 

 

 

 

*****