2005.08.22., focitipp.hu

2005/06 Anglia, 2. forduló

Jöjj vissza hozzánk, Tony Adams! Soha nem voltunk Arsenal-drukkerek, de Senderos riadt tekintetét és félszeg mozgását látva visszasírjuk a kőkemény, alkoholista középhátvédet.

Volt egyszer egy ember, szakálla volt kender…
Arséne Wenger. A híres bankrabló & kasszafúró Arséne Lupin mellett a leghíresebb Arséne az Arsenal francia trénere, Arséne Wenger. (A morfinista Csáth Géza is arzénnel kúrálta magát, de ez a szál most elvarratlan marad.)
Wengernek ez volt az 500. meccse az Arsenal kispadján (három bajnoki cím és négy FA-Kupa-trófea a vitrinben), s e tény jelentőségét mi sem jelzi jobban, mint az, hogy még az ellen arrogáns szakvezetője, az odamondogatós José Mourinho is elsimerően nyilatkozott kollégájáról a jubileum kapcsán. „Fantasztikus dolgot vitt véghez, külföldi edzőként félezer meccsen irányítani egy angol csapatot, közben egy sor trófeát elhódíva – minden elismerésem az övé” – így Mourinho a BBC-nek, de hogy az ő hírnevén se essen csorba, előtte még a sajtón keresztül IQ-tesztet javasolt Ricardo Carvalhónak, aki kritizálni merte a Chelsea rotációs rendszerét. A portugál védő előbb egy egyszerű számtani feladatot is megoldhatott, kétheti fizetését (70+70 = 140 ezer fontot) büntetésként befizethetett a klubkasszába. Ámen.

Wenger még soha (statisztikák)
Wenger még soha nem kapott ki bajnoki meccsen a Chelsea-től, de az impozáns mérleget meglehetősen lerontja a tavalyelőtti BL-negyeddöntő (Arsenal–Chelsea 1:2, 1:1) és a három héttel ezelőtti Community Shield-meccs (Senderos–Drogba 1:2).
A Chelsea ugyanakkor már tavaly október óta veretlen (akkor a holdkóros ManCity rámáztathatta be a skalpot), ez 30 meccse tartó szériát jelent (24 győzelem és hat iksz), és az utóbbi 22 bajnokin nem kaptak egy gólnál többet – az Arsenal elleni 2:2 óta. Amióta azonban Premier League-nek hívják az angol első ligát, a Chelsea csak 3 győzelmet jegyezhetett a 26 Arsenal elleni derbin.
A jelenlegi mutatók már jobbak, a The Blues 2004. február 21-e óta 12 londoni derbin nem kapott ki – az Arsenal elleni 1:2 volt az utolsó vereség. Sőt: az említett vereség óta 25 hazai meccsükön veretlenek (18 győzelem és 7 döntetlen). Az Ágyúsok még büszkébbek lehettek a vasárnapi meccs előtt: 2001 novemberében a Charlton győzte le őket, attól kezdve a londoni derbiken 34 meccsen 24 győzelem és 10 döntetlen.
Továbbá: az Arsenal utoljára 1995 szeptemberében maradt alul a Stamford Bridge-en, azóta kilencszer látogatták meg és fosztották ki a Chelsea-t: 4 győzelem, 5 vereség. Ráadásul Henryék utóbbi 14 bajnokijukból 11-et megnyertek, s a legutóbbi 8 meccsükből hatszor még gólt sem kaptak.
Továbbá: a Chelsea odafigyel a nyitányokra: utoljára tizenkét éve, 1993-ban fordult elő, hogy első hazai meccsükön vereséget szenvedtek (Blackburn 1:2).

Chelsea–Arsenal (örökmérleg) : 37 – 42 – 57
Chelsea–Arsenal (a Premier League-ben) : 3 – 9 – 14
Chelsea–Arsenal (a Stamford Bridge-en): 21 – 24 – 23
Chelsea–Arsenal (Premier League, a Stamford Bridge-en): 3 – 5 – 5


A két legjobb: Touré és Drogba

CHELSEA

Èech: a középiskolai érettségi még hátra van, kapusként azonban jeles. Egyszer majdnem aláfutott ugyan a labdának, de más mínusz nem került a neve mellé: kiemelkedett a mezőnyből. A szerdai svéd–cseh meccsen 4 lövésből 2 gólt kapott, vasárnap 9-ből nullát: kilenc.

Paulo Ferreira: Tiago Mendes és Carvalho kegyvesztett lett, így Ferreira maradt hírmondónak a portugál különítményből. Megbízható, s bár néha kissé lassúnak tűnik, azért a támadásokhoz rendre felzárkózott vasárnap. Cascaisban született, és 26 évesen is úgy néz ki, mint egy jólfésült ministránsfiú. Hét és fél.

William Gallas: a guayanai származásáért nem jár pluszpont, ellenben nem felejtjük prágai ballépését, amikor 2003 őszén győztes gólt lőtt a Spartának. Gallas kétévenként betalál, szerdán Elefántcsontpartnak fejelt gólt, a Eurosport többször is bejátszotta diadalittas mosolyát. Foga fehérjét ezúttal is kimutatta, a levegőben verhetetlen volt (Gallas is betonfejű, akár csak Dellas). Nyolc.

John Terry: a koppenhágai gyászhuszárok egyike. A 4:1-es vereség azonban nem frusztrálta, s noha semmi extrát nem láthattunk tőle, precíz védőmunkáját minősíti, hogy az Arsenal csatáraitól sem. Nyolc.
(Lásd még: John Terry online – prágai interjú)

Asier Del Horno: Bilbaói múltja miatt nyolcasról indult, és az első negyedórában sikeresen leküzdötte magát hatosra: Ljungberg és Pires kavarásaira nem volt felkészülve, de aztán összeszedte magát, és a szünet után már az ellenfél térfelén is megjelent. Del Horno jó kis bekk lesz, ezért megelőlegezzük neki a szabványnyolcast.

Eidur Gudjohnsen: Elmúltak azok az idők, amikor még az izlandi származásért is pont járt. A játékautomata-függő, táskás szemű, durcás Eidur nem találta helyét a pályán, néhányszor ugyan szöktette magát, sajnos hosszan. Gudjohnsen Mourinho embere, eddig 75 gólt lőtt a Chelsea-ben, de Essien érkeztével hamar kiszorulhat a kezdőből (a VSS Kassa sem tart rá igényt). Öt és fél.

Claude Makelele: Mindent elmondtunk már róla. Ő a fekete vendégmunkás, minden piszkos melót elvégez, s csak néha vigyorodik el, egy-egy csontrepesztő belemenés után. Posztján mindazonáltal a legjobb, csapata kulcsembere volt a Realban (már Florentino Perez is belátja), és a Chelsea sem tudja nélkülözni. “Makelele aranyat ér” vagy “robotol, mint Makelele” – jegyezte fel egy nyelvész a Fulham Broadway környékén. Nyolc és fél.

Frank Lampard: nagybátyja, Harry Redknapp ott ült a díszpáholyban, a focitipp.hu pedig boldogan idézi fel azt a West Ham Unitedet, amelyben Lampard éppen a nagybácsi irányítása alatt szerepelt. Az a Frank Lampard még a vasrudat is kettéharapta, és dühös lövéseivel szétszakította a hálót. Ez a Frank Lampard érettebb, az Arsenal ellen azonban nem alkotott maradandót, nota bene: szürke volt. Képességeit viszont mi sem jelzi jobban, minthogy szerkesztőségünkben döntetlenre végződött a szavazás azt illetően, hogy ki a legjobb angol középpályás, Lampard-é avagy Gerrard. Talán mégis Gerrard?. Hét és fél.

Crespo: Kassa folyója: Hernád; Victor Hugo regénye: Hernani – Hernan Crespo ennek ellenére nem tartozik a favoritjaink közé, hiába argentin. Wiganben győztes gólt szerzett a 93. percben, jutalmul Mourinho a kezdőcsapatba nevezte őt az Arsenal ellen. Rossz döntés volt. Crespo a kapu előtt valóban veszélyes, kiszámítható cseleit viszont csak a magyar válogatott védői eszik meg, úgyhogy egy idő után már nem is próbálkozott Touré ellen. Az első félidőt még végigkínlódta, aztán lecserélték. Három.

Arjen Robben: Van Nistelrooy, Park Dzsi-Szung, Robben – jó kis csapat lehetne ma a PSV Eindhoven, ha az angol elitkulobok nem vásárolták volna fel a tehetségeiket. De felvásárolták, és Arjen Robben azóta szorgalmasan szlalomozgat a Chelsea bal oldalán. Vasárnap Ashley Cole-t kerülgette volna, de csak ritkán sikerült a dribling. Robben, Robbitaille, Robespierre. “Répa, retek, mogyoró, Arjen Robben ritkán rikkant a rigó.” Hét.

Drogba. Didier Drogba (Elefántcsontpart) és Rabindranath Tagore (India). Láttuk Senderos szemeit, amikor Drogba a kezdés előtt leült a kispadra, és láttuk Senderos szemeit, amikor Drogba beállt. Láttuk Lehmannt összezuhanni, amikor Drogba térdéről a kapuba vánszorgott a labda (bádraké a szerencse). Drogba volt ezen a délutánon a legjobb, nincs mese (fairytale). Sajnos. Mert azt nem feledjük, hogyan mattolta kétszer is a Liverpoolt 2004-ben az UEFA-kupában. Csúnyán mattolta, két húzással. Most pedig az Arsenalt, eggyel, még ha nem is volt tudatos a mozdulat. Kaszparov, Karpov, Didier Drogba – kilenc.
(Lásd még: Interjú Didier Drogbával)

Shaun Wright-Phillips: Park Dzsi-Szung mellett a legnagyobb nyári igazolás, 1 méter 68 centije ellenére. Nem olyan trükkös, mint Cristiano Ronaldo, de sokkal hatékonyabb cselezőgép. És fürge. Mint a nyúl. Paolo Futre? Overmars? A kettő ötvözete, egy adag harciassággal és két adag cselezőkészséggel feltuningolva. Nyolc és fél.

Mickael Essien: a futballt ésszel játsszák, úgyhogy a ghánai Essien esetében – lyoni csoda ide vagy oda – egyelőre tartózkodó állásponton vagyunk, főleg a nyálas, hetekig húzódó átigazolási saga után. A Stamford Bridge közönsége tapssal, szerkesztőségünk Notts Countynak szurkoló szekciója pedig összevont szemöldökkel fogadta Essient, a sztárt. Sértődött hangú és gőgös nyilatkozatai után mínusz hétről indult, sokat nem javított. Eszenyi Enikő és Mark Messier helyett az utolsó félórában Essient láttuk, futbalesszencia nélkül: mínusz négy.

ARSENAL

Jens Lehmann – Sajnáljuk is, szánjuk is, ámde nem szeretjük. Hiába védett hibátlanul, az a fránya potyagól esmét becsorgott legott. Csak a szokásos, mondhatnánk. Pedig emlékszünk még arra a Lehmannra, aki pazar fejesgóllal egyenlített a Dortmund ellen 2:2-re egy bundesligás rangadón (akkor még a Schalke 04 kapusa volt). Beszámítsuk? Rendben, legyen a 04-től valamivel jobb: hat és fél.

Lauren: a kameruniak kiszámíthatatlanok, ebben egyetértünk az Afrika-kutató dr. Livingstone-nal, lásd: Mboma is eltűnt a semmiben. Lauren nem tűnt el, itt van, be is lépett Robbennek már az elején, a szerepeket tisztázandó. Agresszivitásból jeles, az 58. percben pedig nem kerülte el a figyelmünket, hogy furcsa testcseleivel (?) három embert is becsapott a jobb szélen (hogy aztán elrontsa a beadást). Lauren jó hátvéd? Nekünk nyolc.

Touré: a chilei Colo-Colo-ról még lesz szó, ezúttal köszöntsük együtt Kolo Tourét, aki 100. élvonalbeli meccsén az Arsenal legjobbja volt, s bár széteső mozgása kétségeket ébreszt a nézőben, és első pillantásra ugyanolyan esetlennek tűnik, mint anno Sammy Kuffour (aki a ManU elleni BL-döntőbeli vereség után sírva püfölte az elátkozott gyepet), azért azt el kell ismerni, hogy az elefántcsontparti bekk ugyanolyan szorgalommal és alázattal játszik, mint a ghánai. A 17. percben például Crespo egyedül törhetett volna kapura, de többméteres hátrányból érkezve Touré egy precíz becsúszással mentett. Majdnem tíz: kilenc.

Senderos: szegény, szende Senderos. Az abszolút outsider. A szurkolók a Community Shield óta rajta szórakoznak. “Fordulj le, mint Drogba Senderosról” – hallatszik az ukáz a kölyökcsapatok edzésein. Az első félidőben még nem is volt baj, a másodikra viszont beállt Drogba, és a svájci Philippe Senderos számára ez a meccs is rémálommá vált. Nem is bírta idegekkel, a vége felé odapakolt a csatárnak: a bírótól sárga lapot, tőlünk alacsony osztályzatot kapott (Senderos, ne add fel!): négy alá.

Ashley Cole: Ó, a törpe Cole! Balhátvédnek nem rossz, jóllehet Kenneth Anderssonnak vagy Jan Kollernek csak a köldökéig ugrana fel szögletnél. Ez azonban csak Csank Jánost zavarná a világ mesteredzői közül. Arról pedig, hogy a Stamford Bridge-en minden labdaérintésénél fújolt a közönség, ő tehet: érvényes szerződése ellenére addig-addig udvaroltatott magának a Chelsea-vel, mígnem a titkosnak hitt találkákról beszámoltak a lapok, az FA pedig jól megbüntette a kékeket. A bordómezes feketét ez nem zavarta, az 53. percben tanítani való keresztlabdát adott Hlebnek, amiért megdicsértük, a végén viszont beleszállt Essienbe, amiért jobb helyeken kiállítás jár, nálunk: piros hetes.

Ljungberg: Freddie’s nightmare: jól kezdett, a 2. percben a gólvonalról mentett mellel, hogy aztán megsérüljön (sírásra görbülő szájjal sántikált a svéd siheder) és hordágyon vitesse magát az arnheimi öltözőbe. Osztályzat nincs.

Francesc Fabregas: Bár a pajeszként meghagyott hosszú csík hasonlóan idétlen, mint volt Del Pierónál évekkel ezelőtt, a francia Fabregastól azért így is sokat várunk. 18 évesen is intelligens, higgadt, okos futballista. S hogy az 53. percben volt egy lövése, amiből majdnem bedobás lett? Annyi baj legyen. Kérdezzék meg Horváth Ferencet, hogy milyen nehéz eltalálni a kaput még Liechtenstein ellen is. Ez pedig a Chelsea kapuja volt. Hét és fél.

Gilberto Silva: hát ő is ott volt? Ráadásul brazil? Ejnye. Nem vettük észre, és ez a mi hibánk. Nem vettük észre, mert halvány volt, jellegtelen, alibista. Ami viszont az ő hibája. Gilberto Silva könnyed, finom, légies, és sajnos introvert személyiség: a pálya közepén visszavonul önmagába, s bár képzeletben talán nagyszerű meccseket játszik, ezzel most nem tudunk mit kezdeni. Négy.

Hleb: vitán felül: ő a kedvencünk az Arsenalban. Már Stuttgartban kinéztük magunknak, és szívesen láttuk volna a VSS Kassa mezében (ha még lenne VSS Kassa), de visszautasította ajánlatunkat, amin ez egyszer nem sértődtünk meg. Gyors, finom, lát a pályán, remek indításai vannak, rengeteget fut és nem utolsó sorban jól cselez. A Chelsea elleni vereség sem rajta múlott. Testvére, Vjacseszlav Hleb abban a Minszkben játszik, amelyik kiütötte a Fradit. Igy már mindjárt árnyaltabb a kép, igaz? Hleb for president! Nyolc egész hetvenöt.

Robert Pires: gyorsnak gyors, külsőre is D’Artagnan, gólpasszai élményszámba mennek – vagy csak mentek? Az utóbbi időben átragadt rá a csapat fásultsága, az egykor még kiismerhetetlen testcselekből sablon lett. Maradt a lobogó haj, és a Rilke-vers (“Én is olyan szeretnék lenni, mint ők, / kik vad lovon szállnak az éjszakába.”) Pires ettől egyre messzebb kerül: hat és fél.

Thierry Henry: a Premier League legjobb támadója. Jaj annak a védőnek, akire Henry egyedül vezeti a labdát. Ha kell, visszajön a félpályáig labdáért és saját magának teremt gólhelyzetet (a gyengülő Arsenalban egyre inkább kell), de sarkazásos góljaira is emlékszünk (a Bolton ellen). Az egyik legsokoldalúbb csatár: szabadrúgásai éppoly veszélyesek, mint fejesei, labdaérzéke alapján pedig akár brazil is lehetne. Az évek előrehaladtával azonban ugyanolyan rossz szokásokat vesz fel, mint Sevcsenko: csapattársainak magyaráz, méltatlankodó gesztusokkal. Nyolc alá.

Van Persie: pörsenések és apró pattanások vannak a kamasz arcon, s mi lehet odabent? A génekben elvitathatatlan futballtudás, amúgy viszont... Van Persie tehetséges, de – szólt közbe a vak Teireziász – nem jósolunk neki fényes jövőt, alacsony intelligenciahányadosa miatt. Még fiatal (“csecsszopó” – így Teireziász), úgyhogy megfelelő irányítással kikupálódhat. Hat.


CHELSEA v ARSENAL 1:0 (0:0)
42 136 néző, vezette: Graham Poll
Gólszerző: Drogba (73.)

Chelsea: Èech–Paulo Ferreira, Terry, Gallas, Del Horno–Makelele, Robben (58. Wright-Phillips), Lampard–Duff, Gudjohnsen (58. Essien), Crespo (45. Drogba).
Arsenal: Lehmann–Lauren, Senderos, Toure, Cole–Ljungberg (26. Van Persie), Fabregas (85. Flamini), Silva, Hleb–Pires, Henry.

Labdabirtoklás: 51 – 49%
Lövések: 9 – 9
Szögletarány: 3 – 7
Szabálytalanságok: 17 – 21

[gj]

*****