2010.08.25., focitipp.hu

Elképzelték már azt, milyen lehet a vakok futballja? Milyen lehet úgy pályára lépni, hogy nem látjuk egyetlen csapattársunkat sem? Hogy nem látjuk a labdát, nem látjuk a kaput, s nem látjuk azt sem, ha éppen gólt rúgunk?

Tudták, hogy Magyarországon összesen mintegy 40 ezer vak (esetleg súlyosan látáskárosult) ember él? Belegondoltak már abba, hogy mit látnak (mit hallanak) ők egy focimeccsből? Vagy elképzelték már azt, milyen lehet úgy pályára lépni, hogy nem látjuk egyetlen csapattársunkat sem? Hogy nem látjuk - és soha nem is fogjuk látni - a labdát, nem látjuk a kaput, s nem látjuk azt sem, ha éppen gólt rúgunk?

Vasárnap játszották a vakok futball-világbajnokságának döntőjét az angliai Herefordban. Telt ház előtt. És síri csöndben.

A vakok ugyanis - látás híján - elsősorban a hallásukkal tájékozódnak. A labdába kis csengettyűk vannak szerelve, így lehet tudni, hogy merre gurul éppen. A szurkolók nem buzdíthatják csapatukat, nem hangozhatnak fel a kórusban kántált rigmusok, tilos megszólaltatni dobot, kürtöt, kereplőt vagy vuvuzelát. Játék közben a nézőtéren teljes csöndnek kell lennie.

A futballisták ugyanis nem látják egymást, ezért nevük kiáltásával jelzik pozíciójukat csapattársaiknak, s a sérülésveszéllyel járó ütközések elkerülése végett is kötelesek hangos "voy!" (spanyol szó, jelentése: jövök!) kiáltással jelezni az ellenfélnek, ha éppen szerelni akarnak (a másik pedig ebből tudja, hogy felé tart vagy már előtte áll az ellenfél, tehát cselezhet).

A vakok 40x20 méteres, palánkkal körülvett kispályán játszanak, 4+1-es felállásban. A kapus látó (vagy gyengénlátó), így ő dirigálja a védelmet; az oldalt álló tréner adja az utasításokat a középpályásoknak, a csatároknak pedig egy kapu mögött álló navigátor kiabál be tanácsokat. A négy mezőnyjátékos szemét bekötik, így teremtve egyenlő feltételeket a különböző mértékben látáskárosult focisták számára.

"Az a legfontosabb, hogy ellenőrizd a labda útját. Ha elveszíted, akkor már nagyon nehéz visszaszerezni” - nyilatkozta a BBCnek az angol vakok és látáskárosultak labdarúgó-válogatottjának csapatkapitánya, David Clarke, akit csupaszív játéka miatt a liverpooli Steven Gerrardhoz hasonlítanak. Clarke nyolcéves korában glaukóma (zöld hályog) következtében veszítette el a szeme világát, de, mint mondja, pontosan emlékszik gyerekkora focimeccseire. Ma, 39 évesen, kétgyermekes apaként ugyanolyan lelkes, és délutánonként a garázsban gyakorolja a cseleket.

A vakok, bár térben való mozgásuk sokszor gyámoltalannak tűnhet, nem rohangálnak összevissza a pályán. A taktika fontos része a rövid, pontos passz, valamint a precíz labdavezetés (amikor a labdát futás közben elegánsan egyik lábról a másikra teszik). Csak a közvetlenül előttük lévő labdát tudják elrúgni, ezért a hosszú nekifutás szóba sem jöhet (a labda elgurulhat, mire odaérnek).

Az edzők a meccs előtt speciális "tapintótáblán" magyarázzák el játékosaiknak a követendő taktikát, tábla híján pedig a futballisták tenyerére rajzolják fel, mit várnak el tőlük. Előfordul persze az is, hogy valaki – egy kavarodás után – "elbolyong" a pályán, és saját kapuja felé veszi az irányt. Ha nem biztos a pozíciójában, hangosan rákiált valamelyik  csapattársára, s a válasz alapján tájolja be magát.

A vakok nem látják, hogy milyen gólt rúgtak, de a találatnak ők is tudnak örülni. Mint az ugrándozó spanyolok, akik 8 másodperccel az Anglia-Spanyolország (0-1) vb-csoportmeccs vége előtt szerezték a győztes gólt. Olyankor a kapus (aki lát) összegyűjti a pályán a csapattársakat, hogy átölelhessék egymást. De előfordult az is, hogy egy játékos a gólja után bukfencet vetett örömében - mert a Premier League-meccsek tévéközvetítése során hallotta, hogy valakik szaltóval ünneplik a góljukat.

"Mindenkinek sportolnia kellene, s ez különösen érvényes a súlyosan látáskárosult emberekre, akik, mivel keveset mozognak, hajlamosak az elhízásra" - idézte a BBC a 19 éves Dan English szavait, aki - nomen est omen - az angol vakválogatott reménysége. "Az volna a legjobb, ha az emberek nem azért jönnének ki megnézni a meccsünket, mert úgy focizunk, hogy nem látjuk a labdát, s ez afféle attrakció számukra, hanem azért, mert valóban jó kis meccset szeretnének látni. Az egész vébének is az a legfőbb üzenete, hogy a hendikepes emberek is ugyanúgy akarnak élni, mint a többiek, anélkül, hogy lépten-nyomon megbélyegeznék és a fogyatékosságukra emlékeztetnék őket."

(A vakok futball-világbajnokságának vasárnapi döntőjében Brazília hosszabbítás után 2-0-ra legyőzte Spanyolországot. A bronzérmet Kína szerezte meg, amely a 3. helyért játszott mérkőzésen 1-0-ra verte a házigazda Angliát.)

Montázs a 2010-es világbajnokságról


Gazdag József

*****