2010.09.07., focitipp.hu

A Flygbussarna járata - az elképedt svéd sofőrrel a volán mögött - Stockholm felé robogott, miközben a hátsó traktusban helyet foglaló magyar szurkolók enyhe alkoholos befolyásoltságban azt énekelték, hogy "Minden lány csipkerózsika talán, aranyos Zsuzsikám."

"A pálinkák megvannak, de hol lehet a repülőjegyem?" - nézett körül az állát vakarva "Mityu" a pozsonyi reptér várótermében. Egyike volt azoknak a magyarországi futballszurkolóknak, akik csütörtökön a Ryanair fapados légitársaság Pozsony-Stockholm járatát választották, hogy eljussanak a svéd-magyar Eb-selejtezőre (a retúrjegy egy hónappal az indulás előtt 70, két héttel az indulás előtt 40 euróba került).

A reptéren futótűzként terjedt el a rémhír, hogy Svédországban hétköznapokon nem árulnak alkoholt. Ez az információ, kell-e mondani, valóságos pánikot okozott a futballdrukkerek körében, akik semmit sem akartak a véletlenre bízni, így a vámmentes reptéri övezet üzleteiben néhány perc alatt jelentősen megcsappant a szeszes italok készlete.

"Helló, Stockholm!" - üvöltötte a másfél órás utazás végén egy borízű hang. De ez még nem Stockholm volt: a Skavsta Airport délnyugati irányban 100 kilométerre fekszik a fővárostól; Stockholmba a terminál bejárata elől induló buszok (Flygbussarna) szállítják az utasokat. A sofőr elhűlten szemlélte, ahogy a busz hátsó traktusát megszállják a jókedvűen kurjongató magyarok.

"Kérem, legyenek csöndben, mert nem egyedül utaznak a buszon" - szólt bele dorgáló, atyai hangon a mikrofonba. Bejelentését taps és harsány üdvrivalgás fogadta. "Mi a baj, főnök?" - nyerített egy hang, amire újabb öblös nevetés következett. A Flygbussarna járata - az elképedt svéd sofőrrel a volán mögött - Stockholm felé tartott, a hátsó traktus pedig enyhe alkoholos befolyásoltságában azt énekelte, hogy "Minden lány csipkerózsika talán, Zsuzsikám, aranyos Zsuzsikám."

Mindeközben Mityu, arcán a szelíd részegek jóságos mosolyával, végigbotorkált a buszon, és túlcsorduló emberbaráti szeretettől vezérelve minden utast megkínált a kezében szorongatott "very good" vilmoskörtével. "Ti is magyarok vagytok? Hát akkor hogyhogy nem isztok, testvéreim?" - kérdezte kikerekedett szemmel.

A hátsó traktus biztatására szóba elegyedett a heveny idegsokkot kapó sofőrrel is. Előbb elnézést kért tőle, amiért vezetés közben zavarni merészeli a "főnök urat", majd barátilag közölte a sofőrrel, hogy rossz irányba megyünk, s ezt a közlekedés-logisztikai malőrt haladéktalanul korrigálni kellene, majd minden átmenet nélkül előredőlt, és a sofőr vállára hajolva a svédek italozási szokásairól érdeklődött, különös tekintettel a tömény szeszekre.

Így érkezett meg a "pozsonyi magyar különítmény" Stockholmba.


A svéd fővárosban nem szabad hinni a naptárnak: a nyárutó Stockholmban tulajdonképpen télies hideget jelent. Akadtak persze olyanok is, akiket a jeges szél hidegen hagyott: az Odengatan forgatagában egy hindura lettünk figyelmesek, aki buggyos térdnadrágban és mezítláb trappolt át a zebrán, majd eltűnt a metróaluljáróban (egy svéd fakír).

Stockholm szép, tiszta és rendezett város, az emberek kedvesek, segítőkészek (amint elővesszük a térképet, valaki azonnal megkérdezi, hogy miben tudna segíteni). A svédek törődnek magukkal, minden sarkon van egy "health food store" (csupa öko meg bio), a piacokon pedig kövérkés kökényt, húsos fekete ribizlit és vörös tőzegáfonyát árulnak a - többnyire balkáni vagy közel-keleti származású - bevándorlók.

Az árak viszont a legkevésbé sem barátságosak. A diákszálló (youth hostel) még megfizethető, a kétágyas szoba 30-40 euró/éjszaka/fő. De egy klasszikus sovány reggeli (zsemle, joghurt, újság) egy külvárosi boltban is négyszer annyiba kerül, mint nálunk, a három napra érvényes metrójegy ára pedig 200 svéd korona (23 euró).


Csütörtök este, Rasunda-stadion: edzést tart a magyar válogatott. Nem hagyjuk ki. A tribünön feltűnik Mezey György és Herczeg András, s megérkezik "Mityu" is, aki az edzés végén - otthonosan, akárha ő volna a gyepgondozó - harmadmagával besétál a pályára, egy exkluzív helyszíni fotó kedvéért (mellette épp Dzsudzsák Balázst interjúvolja egy tévéstáb).

Svéd részről nem mutatkozik túl nagy érdeklődés a magyar válogatott edzése iránt, ami tulajdonképpen érthető: csak mi hisszük azt magunkról, hogy futballnagyhatalom vagyunk. Egy szakállas svéd fotós - korából ítélve nem ma kezdte a szakmát - arra kér bennünket, mutassuk meg neki, melyik is az a Gera. Nyilván ő volt a felkészületlen, ez a kis jelenet mégis sokatmondó, és elárul egyet s mást a futballvilágban betöltött szerepünkről.

A mérkőzésre kiadott hivatalos műsorfüzetben a magyar foci hőskorát bemutató rész 1956 őszével ér véget, amikor Puskás, Kocsis és Czibor külföldre távozott. "Den ungerska fotbollens världsdominans var definitivt över" - írja a svéd szerkesztő ("a magyar futball világuralma ekkor véget ért"), s az azóta eltelt több mint fél évszázadból csak a Videoton 1984/85-ös kupaszereplését tartja fontosnak kiemelni.

Solna városrész utcáin bóklászunk a sötétben. Reflektorfényben, pazar műfüves pályákon kölyökcsapatok edzenek nagy szorgalommal (csütörtök este 20:30-kor!), elit tréningcuccokban. Alig hihető, de egy harmadik ligás klub (a Vasalunds IF) utánpótlásképzése ez. A svéd kissrácok fele színesbőrű, ami nem meglepő: a 9,2 millió svéd állampolgárból közel 1,5 millióan ún. elsőgenerációs bevándorlók (nem Svédországban születettek); többségük politikai menedékjogot kért, vagy családegyesítési indokra hivatkozva kérvényezett svéd állampolgárságot. A statisztikai hivatal adatai szerint 2009-ben Svédországban mintegy 150 ezer exjugó, több mint 100 ezer iraki és 65 ezer lengyel bevándorló élt.


Egyes elemzők szerint Svédország egy ketyegő időzített bombára hasonlít: a nagyvonalú immigrációs törvényt kihasználva ugyanis évente 100 ezer bevándorló érkezik, a svéd állam előzékenyen kiutalja nekik a szociális segélyt, ők viszont nem integrálódnak, tagadják az európai kulturális értékrendet, s mára már homogén gettók alakultak ki Stockholm egyes városrészeiben (a szomáliaiaknak például külön lakótelepük van, a "Kis Mogadishunak" becézett Rynkebi).

Becslések szerint az egyik legnagyobb svéd iparvárosnak számító Malmö tizenöt-húsz éven belül muszlim többségű lesz. Malmőben született - bosnyák apa és horvát anya gyermekeként - a svéd labdarúgás jelenlegi legnagyobb sztárja, Zlatan Ibrahimovic is. A svéd válogatottban rajta kívül Behrang Safari (iráni), Emir Bajrami (koszovói albán), Ole Toivonen (finn) és Daniel Majstorovic (második generációs bosnyák) sem svéd származású.

Péntek délután megéled a Rasunda környéke. Már meg sem lepődünk azon, hogy a stadion környéki sárga és kék kavalkádból egyszer csak a reptéri showműsorból ismert "Mityu" alakja rajzolódik ki előttünk, aki ideiglenesen felcsapott közlekedési rendőrnek, s vigyorogva, fején kajla svéd vikingsapkával magyarázza széles gesztusokkal egy rendőrkocsinak, hogy parancsoljon, erre szabad az út.

A vendégszektor környékén megjelenik a fejek fölött egy "Dunaszerdahely" és egy "Felvidék" feliratú zászló is. Ők a DAC-drukkerek (szám szerint heten), ugyanaz a csallóközi brigád, amelyik augusztusban az angol-magyarra is elutazott.


A meccsen aztán kiderült, hogy válogatottunk - a magyar funkcionáriusok hivatalos nyilatkozataival ellentétben - továbbra sem tartozik a világelitbe, s a következő években az európai középmezőny aljáért is rohadtul keményen meg kell majd küzdenünk.

A látottak alapján egyelőre vajmi kevés az esély arra, hogy belátható időn belül megverjük idegenben Franciaországot (mint tették azt a "nímand" fehéroroszok), hogy ikszeljünk Romániában (mint tették azt a "nímand" albánok), vagy hogy 4 gólt rúgjunk Portugáliának (mint tették azt a "nímand" ciprusiak).


Szombat, kora reggel. A bedekkerek ajánlásai helyett Akalla városrészt szemeljük ki, a kék metróvonal végállomását, 13 kilométerre Stockholm központjától, egy gyárnegyed mellett. Felfedezőutunk során senkivel sem találkozunk, még az élelmiszerboltok is zárva vannak, szombaton reggel 8 órakor a stockholmi külvárosok (Akalla, Husby és Hallonbergen) - ahol a kapucsengők szerint csupa Dragan, Mustafa és Mohamed él - legmélyebb álmukat alusszák.

A buszpályaudvaron látjuk még, ahogy az ideges sofőr nem engedi felszállni a hangoskodó magyarokat a buszra, mire "Mityu" rendőrt követel és fegyelmi eljárást sürget a munkamegtagadó sofőrrel szemben, de a többiek hamar leszavazzák, senki sem kíváncsi a svéd fogdák vendégszeretetére.

(Nagyjából ez volt Stockholm, ahogy mi láttuk, mastercard nélkül utazók, a pálya szélén ácsorgók.)

---

Gazdag József
(A cikk eredetileg a pozsonyi Új Szó futballmellékletében jelent meg.)
*****