2011.05.31., focitipp.hu

Egyperces történetek a Wembley-ből: a BL-döntő, ahogy mi láttuk, a pálya szélén ácsorgók, Mastercard nélkül utazók.

Egy hír útja
Nyüzsgő, zajos sajtószoba a Wembley-ben. Még több óra van a meccs kezdetéig, de már mindenki lázasan készül, hátizsákok, laptopok és statisztikai gyűjtemények papírhegyei között. Valaki kiabálva telefonál, az ajtóban álló steward hangosan magyaráz valamit, a sarokban nyomtató berreg. Az általános zsongásban senkinek sem tűnik föl az a vörös hajú alak, aki kétségbeesetten tör utat magának a tömegben. A mellettem ülő idősebb úrhoz igyekszik. Olyan izgatott, hogy önkéntelenül is figyelni kezdem. Terrortámadás történt? Elmarad a meccs? Vajon milyen hírt hoz, ami ennyire felzaklatja?

Végre odaér mellénk, diszkréten az idősebb úr füléhez hajol, és annyit mond: "Puyol nincs."

Az idősebb úr (vélhetően a főnök) erre felvonja a szemöldökét.
–  Mit mondasz, Tony?
De meg sem várja a választ, már telefonál is.
– Duncan? Hallasz engem? Igen, én vagyok. Puyol nincs a kezdőben. Igen, ez biztos, most mondta a Tony. Hogyhogy ki játszik helyette? Abidal játszik, ki játszana. Szevasz!

Hát, ezzel megvolnánk, gondolja, ahogy zakózsebébe csúsztatja a telefont. Szóval Puyol kimarad. Hátrasimítja őszülő haját, megpróbálja feldolgozni magában az infót. Mire a gondolat végére ér, Duncan, a lap online kiadásának ügyeletes szerkesztője már végzett is a weboldal frissítésével, s a következő másodpercben valaki - mondjuk tízezer kilométerre a Wembley sajtószobájától - éppen csodálkozva olvassa a hírt: "Puyol helyett Abidal kezd a Manchester United ellen."

Páratlan
Cesc Fabregas visszaemlékezése szerint a Barca kölyökcsapatában egy ideig azt hitték Messiről, hogy néma. Beszélni nem szeretett. Focizni annál inkább. Lionel Messi 2000 szeptemberében érkezett meg Barcelonába. Eddig tizenöt trófeát nyert a katalán csapattal. S még mindig csak 23 éves. "Nekünk van egy saját Messink, úgy hívják: Ryan Giggs." A manchesteri szurkolók transzparense kedves volt, de a meccs végére talán már ők is belátták: a hasonlat sántít. Messinek nincs párja.

Hol a labda?
Ez a legkönnyebben megválaszolható találós kérdés manapság. A labda ugyanis majdnem mindig a Barcelonánál van. A hivatalos statisztikák szerint a Barca labdatartási mutatója a következőképpen változott az utóbbi években (csak a BL-meccseket véve figyelembe):
2006/07.....61,1 %
2007/08.....63,2 %
2008/09.....65,6 %
2009/10.....70,6 %
2010/11.....73,3 %
(Matematikai feladvány: ha öt szezon alatt 12,2%-kal nőtt a katalánok labdatartási mutatója, akkor hány év múlva érik el a 100%-os labdabirtoklást? A helyes válasz: soha, mert az ellenfél játékosai, ha máskor nem is, de a bekapott gólok után mindenképpen labdához érnek - ők végzik el a középkezdést.)

A polip tévedése
A lábasfejűek családjába tartozó, időközben jobblétre szenderült Paul tavaly nyári világsikere óta divatba jött a polipjóslás. A dolog azonban, s erre egyre több polip rájöhetett azóta, nem is olyan egyszerű. A spanyolországi Benalmadena óriás akváriumának Iker névre keresztelt lakója például a Manchester United győzelmét jósolta. Tévedett. A meccset látva biztosan szégyellte magát, s a fejét vakarta zavarában. Mind a nyolc karjával.

The best
A News of the World azt írta a meccs másnapján, hogy minden idők legjobb klubcsapatát láttuk a Wembley-ben. S valóban: ha arra gondolunk, hogy a Barcelona milyen egyértelmű fölénnyel győzte le az angol futballban egyeduralkodónak számító Manchester Unitedet (az utóbbi három évben másodszor), vagy hogy milyen stílusosan, mennyi ötlettel és humorral osztott statisztaszerepet a Real Madridra a novemberi, 5–0-s barcelonai győzelemmel végződő El Clásicón, az újkori futballtörténelem egyik legemlékezetesebb mérkőzésén, akkor már mi is hajlunk arra, hogy leírjuk: jó volt a Puskással és Di Stéfanóval felálló Real, jó volt a Cruijff-féle Ajax is, vagy a nyolcvanas évek végén a holland triumvirátussal (Gullit, Rijkaard, Van Basten) hódító AC Milan, de ez a mai Barcelona legalább olyan jó. Sőt.

Vörös Hadsereg
A meccs előtt néhány ManU-drukker a Red Army (Vörös Hadsereg) nevű fanzine-t osztogatta a Wembley Parknál. Saját kiadású füzetke, versekkel, kvízekkel, sztorikkal. A manchesteriek a stadionban is kitettek magukért. Mondjuk úgy: feltekerték a volumét. A 85. perc tájékán pedig, amikor világossá vált számukra is, hogy itt már nem nyernek, rázendítettek egy dalocskára. Arról szól, hogy a Manchester United sosem hal meg. Szép volt. Tízezrek énekelték, csillogó szemmel, teli torokból: "We’ll never die, we’ll never die / We’ll keep the Red flag flying high / ’Cos ManUnited will never die!"

Hajrá, Gabi!
Bevallom: ez volt életem első olyan futballmeccse, amelyen egy partjelzőnek szurkoltam, méghozzá Erős Gabinak. Erősnél tavaly nyáron, nem sokkal a dél-afrikai világbajnokság után veserákot diagnosztizáltak, s a rosszindulatú daganatot hét órán át tartó műtéttel távolították el a testéből. Bekatéterezve feküdt az intenzív osztályon, de nem adta fel a harcot, s akárcsak a barcelonai balhátvéd, Éric Abidal (akit két hónapja májrákkal műtöttek), ő is visszatért a pályára. A szombati meccs után elsírta magát a Wembley öltözőjében. Nem szégyelli. "Még a felvidéki Dunamocsról is kaptam egy nagyon kedves sms-t. Szívszorító érzés, hogy a határon túl is sokan drukkoltak nekem, nekünk." Magyar csapat belátható időn belül nem lép pályára a Bajnokok Ligája döntőjében, világszínvonalú futballbíróink viszont akadnak: példa erre a szombati BL-finálé is. Kijár nekik a taps. Szép volt, fiúk!


A taxisofőr
- Először azt hittem, valami koncert van a Wembley-ben. Legutóbb valami koncert volt itt, nem?
A londoni taxisofőr, mint megtudom, pakisztáni. A futball egyáltalán nem érdekli. A krikett is csak úgy-ahogy. A politika viszont annál inkább. Amíg a reptérre hajtunk, felvázolja előttem elméletét a világban zajló aktuálpolitikai események indíttatásáról. Ki áll a pakisztáni robbantások mögött? Az amerikaiak és a CIA. Kik emelték fel a benzin árát?  Az amerikaiak és a CIA. Ki találta ki ezt a "hülye kereszteződést", s ki miatt torlódik a közúti forgalom éjjel, elsősorban Finchley-ben? Természetsen az amerikaiak és a CIA miatt. S így tovább, amíg meg nem érkezünk a reptéri terminál elé. Amikor kiszállnék, a nyakamban fityegő akkreditációs kártyáról eszébe jut a Wembley.
- Jó meccs volt? - kérdezi.
- Remek - válaszolom.

Gazdag József
(A cikk eredetileg a pozsonyi Új Szóban jelent meg.)

Cikkünk a BL-döntőről:
Messi, a nagy varázsló