2011.08.07., focitipp.hu

1.hely: FC Barcelona (2009)

Sorozatunk első helye a Barcelonát illeti meg: azt a csapatot, amely a 2008/09-es szezonban minden megnyert, amit csak lehetett.

A dicsőséglista hat tételből áll: spanyol bajnoki cím (104 rúgott góllal), BL-győzelem (a döntőben: Barca-ManUtd 2-0), spanyol kupagyőzelem, európai szuperkupa, spanyol szuperkupa és klubvilágbajnoki cím (a döntőben: Barca-Estudiantes 2-1). Olyan eredménysor ez, amit belátható időn belül senki sem ismétel meg.

Az edző
A trófeák számánál is lényegesebb azonban, hogy a Barcelona nem erőlködve, hanem könnyed és látványos futballal nyerte meg a meccseket. Egy zöldfülű trénerrel, az 1971-es születésű Pep Guardiolával a kispadon: az egykori Barca-játékost 2008 nyarán nevezték ki a csapat vezetőedzőjévé (Frank Rijkaard menesztése után), s Guardiola első lépése az volt, hogy rendet csinált az öltözőben, és kirúgta a kiégett, motiválatlan sztárokat. Azon a nyáron távozott Barcelonából Ronaldinho (AC Milan), Deco (Chelsea), Zambrotta (Milan), Gio dos Santos (Tottenham), Oleguer (Ajax) és Thuram is - utóbbi a Paris Saint-Germainhoz igazolt volna, de miután szívrendellenességet diagnosztizáltak nála, orvosai tanácsára inkább befejezte pályafutását.

A Barca-iskola
Guardiola - a katalán identitást erősítő klubfilozófiához híven - elsősorban a saját nevelésű futballistákra építette csapatát. Volt kikből válogatnia: a Barca utánpótlás-intézete, a La Masía a világ egyik leghíresebb futballakadémiája. A Bajnokok Ligája 2009-es döntőjében például hét saját nevelésű játékos lépett pályára a Barcelona kezdőcsapatában (Victor Valdés, Carles Puyol, Gerard Piqué, Sergio Busquets, Xavi, Andrés Iniesta, Lionel Messi), s további három várt bevetésre a kispadon (Pedro Rodriguez, Bojan Krkic és Victor Sánchez). Ez egyedülálló jelenség a futballvilágban, hiszen a topcsapatok többségénél az idegenlégiósok dominanciája érvényesül (a 2010/11-es szezonban például a Real Madrid 67 bajnoki góljából csak kettőt szerzett spanyol játékos).

Jöttek, mentek
A Guardiola által szerződtetett futballisták közül Dani Alvés (előző klubja: Sevilla, ára: 29 millió euró), Seydou Keita (Sevilla, 14 millió), a Manchester Unitedtől visszacsábított Gerard Piqué (5 millió) vagy David Villa (Valencia, 40 millió) jó vételnek bizonyult, néhány esetben viszont csődöt mondott a barcelonai átigazolási politika. A középhátvéd Dmitro Csigrinszkij 25 millióba került, egy évig kispadoztatták, aztán 15 millióért visszaadták a Sahtar Donyecknek. De nem sikerült beilleszkednie Martin Cáceresnek (Villarreal, 16,5 millió), Alekszandr Hlebnek (Arsenal, 15 millió) és Zlatan Ibrahimovicnak sem (Inter, 69,5 millió), azt pedig talán már a Barca-drukkerek sem tudják, hogy merre jár a 8 milliós Henrique vagy a 14 milliót kóstáló Keirrison (akit azóta már a harmadik klubnak adtak kölcsön).

Szentháromság
Sokan féltették Guardiolát, aki egy évet töltött el a Barca B-csapatának kispadján a negyedosztályban, majd rögtön a mélyvízbe dobták, de az átigazolási malőröket leszámítva eddig csak dicsérni lehet a fiatal trénert. Irányítása alatt kifejezetten ötletes, s ha nem félnénk a giccses jelzőktől, akár azt is írhatnánk: szemet gyönyörködtető focit játszik a Barca. A 2008/09-es szezonban például csak a bajnokságban 104 gólt lőtt a csapat, a szezonbeli összes tétmeccset tekintve pedig a "barcelonai szentháromság" (Lionel Messi, Samuel Eto'o és Thierry Henry) is elérte a 100 gólos határt (Messi 38, Eto'o 36, Henry 26 gól). Néhány nagyarányú Barca-győzelem abból az idényből:

Guardiola titka

Guardiola legfőbb újítása nem az volt, hogy tökélyre fejlesztette az elasztikus középpályás sorra épülő 4-3-3-as alakzatot. Hanem az, hogy megreformálta a barcelonai öltözőt, bevezette a fegyelmet, s olyan - korábban hiányzó - bizalmas légkört teremtett meg, amely a technikai fölény mellé mentális tartást adott a csapatnak. Alakulhattak bárhogyan a meccsek, a Barcelona játékosai nem veszítették el a fejüket (sem a labdát). Türelmesek voltak, nem kapkodtak, nem hisztériáztak, csak magukra figyeltek, saját játékukat játszották az utolsó sípszóig.

Londoni gondok
Így volt ez a Stamford Bridge-en is, 2009 májusában: a BL-elődöntő visszavágóján a Chelsea a 93. percig továbbjutásra állt a Barcelonával szemben, az utolsó pillanatban azonban jött Iniesta, és egy pazar góllal a döntőbe lőtte csapatát. A meccsen a Chelsea játékosai azt nehezményezték (néhány esetben joggal), hogy a norvég játékvezető, Tom Henning Övrebö a Barcelonát segítette ítéleteivel. Mivel a Sky tévécsatorna későn vette le a hangot, az egész világ hallhatta, ahogy a lefújás után a kamerába hajoló Didier Drogba "kib..ott szégyennek" ("fucking disgrace") nevezte Övrebö ténykedését. Az angolok nehezen emésztették meg a történteket, a Paddy Power brit fogadóiroda például visszafizette azok pénzét, akik a Chelsea győzelmére fogadtak, mert - indoklásuk szerint - a sok bírói hiba miatt az eredmény semmisnek tekinthető.

Rekordok II.
A 2009-es római BL-döntőben a Manchester United volt a Barca ellenfele, s a futballközvélemény annak a kérdésnek az eldöntését várta, hogy ki a jobb futballista: Cristiano Ronaldo vagy Messi? Előzetesen az billentette Ronaldo felé a mérleg nyelvét, hogy Messinek van egy hendikepje: túl alacsony, nem tud fejelni. Nos, a meccsen a Barca esélyt sem adott a Manchesternek, a mindent eldöntő gólt pedig Lionel Messi szerezte - fejjel. Pep Guardiola első szezonjában elérte azt, ami korábban senkinek sem sikerült Spanyolországban: triplázott csapatával (bajnokság, spanyol kupa, Bajnokok Ligája). Ilyen bravúrral csupán négy edző büszkélkedhetett a futballtörténelemben: Jock Stein (Celtic, 1967), a kolozsvári születésű Kovács István (Ajax, 1972), Guus Hiddink (PSV Eindhoven, 1988) és Sir Alex Ferguson (Manchester Utd, 1999).

Az FC Barcelona kezdőcsapata a Manchester United elleni BL-döntő előtt, 2009 májusában. Felső sor, balról: Touré, Busquets, Piqué, Sylvinho, Eto'o, Valdés. Alsó sor, balról: Messi, Henry, Iniesta, Xavi és Puyol. 

Kulcsmérkőzés
Hogy melyik volt a Barcelona legemlékezetesebb mérkőzése a 2008/09-es szezonban? Kétségkívül a májusi El Clásico, amely minden idők egyik leglátványosabb gálaelőadását hozta: Real Madrid-Barca 2-6, gólszerzők: Higuaín, Ramos, ill. Henry 2, Messi 2, Puyol és Busquets (lövések aránya 5:17, labdabirtoklás 37:63%). A Reallal először esett meg az a csúfság, hogy hat gólt kapott az El Clásicón."Én most lefekszem egy sötét szobába, és újra átgondolom a látottakat. Mert ez maga volt a csoda" - közölte a meccs után a BBC kommentátora. A legtalálóbban pedig Andrés Iniesta foglalta össze a mérkőzés eseményeit: "Eljöttünk a Bernabeuba, fociztunk egy jót, és rúgtunk hat gólt."

Az Iniesta-nemzedék
Gondolták volna, hogy a futball hatással van a népszaporulatra? A barcelonai kórházak szülészeti osztályainak statisztikái azt mutatták, hogy 2010 januárjában 45%-kal megnőtt a születések aránya a korábbi hónapokéhoz képest. Ilyen rendkívül magas számok esetén utánajárnak az okoknak: megnézik, mi történt 9 hónappal korábban. Nos, kilenc hónappal korábban a Barcelona egy héten belül két fontos mérkőzést játszott: előbb 6-2-re verte a Realt, majd Iniesta 93. percben szerzett góljával kiejtette a Chelsea-t. Ez a két siker pedig olyan eufóriát váltott ki a katalánok körében, ami kilenc hónappal később még a demográfiai mutatókon is meglátszott. A 2010 januárjában született csecsemőket ezért találóan "Iniesta-nemzedéknek" nevezik Barcelonában.

Epilógus
Lehet vitázni arról, hogy az első tízbe befért volna-e az Inter vagy a Real Madrid, vagy hogy megfelelő helyre lett-e rangsorolva a cseh válogatott és így tovább. Egyvalamit azonban aligha lehet megkérdőjelezni: azt, hogy az elmúlt évtized legjobb futballcsapata az FC Barcelona volt.

(Gazdag József)

A cikk eredetileg a pozsonyi Új Szó futballmellékletében jelent meg.