2011.08.23., focitipp.hu

A világ legnagyobb futballklubjának edzője nem irányozhat elő szélsőségesen agresszív játékot, nem támadhat rá az ellenfél segédedzőjére (pláne nem orvul, hátulról), s az incidens után nem vigyoroghat eszelősen.

Nincs olyan kritériumrendszer, amely alapján meghatározhatnánk, melyik a világ "legnagyobb" futballklubja. De ha a trófeákat, a tradíciót, a világfutballban betöltött szerepet vesszük alapul, akkor a „legnagyobb” jelzőt kétségkívül a Real Madrid érdemli ki, 31 spanyol bajnoki címével és 9 BEK/BL-győzelmével.

Az antihős

A Real Madrid márkanév azonban mintha devalválódott volna az utóbbi egy évben. S nem azért, mert a csapat egy ideje (három esztendeje) már csak másodhegedűs a spanyol bajnokságban – ilyen periódusai korábban is voltak –, hanem azért, mert a csapat excentrikus vezetőedzője, a portugál José Mourinho minősíthetetlen viselkedésével és állandó botrányaival lejáratja a klubot.

A spanyol Szuperkupáért játszott két mérkőzésen például kilenc gól született (Barcelona 5, Real Madrid 4), de Messi, Mesut Özil és Cristiano Ronaldo zseniális megoldásait beárnyékolta a három piros lap és Mourinho ámokfutása: a Real trénere a meccsvégi kavarodásban (amikor Marcelo piros lapot érő szabálytalansága után lökdösődni kezdtek a két csapat játékosai) tettleg bántalmazta Tito Vilanovát, a Barca segédedzőjét; nem szemtől szembe, hanem sunyi módon, hátulról közelítette meg őt, s megpróbálta belenyomni az ujját Vilanova szemébe.

Tito vagy Pito?

"Ilyesmi még nem fordult elő. Nagyon remélem, hogy Mourinho bocsánatot kér Vilanovától" - nyilatkozta az incidensről Joan Gaspart, a Barcelona egykori elnöke. Bocsánatkérésre azonban nem került sor. "Fogalmam sincs, hogy ki az a Pito Vilanova" - válaszolta arrogánsan Mourinho az újságírói kérdésre.

Nehezen hihető, hogy éppen ő, aki olyan precízen felkészül az ellenfelekből, ne ismerné Guardiola asszisztensét, Tito Vilanovát, akit ráadásul - tudatlanságot tettetve - "Pito"-nak nevezett, mintha csak rosszul értette volna az újságírók által kiejtett nevet, noha ez is célzott odaszúrás volt: a "pito" szlengkifejezés, férfi nemi szervet jelent.

Egykor és ma

Az El Clásicók mindig is parázs hangulatú meccsek voltak, de ilyen hisztéria egyik korábbi mérkőzést sem övezte. A médiabeli hadviselést Mourinho vezette be, s azóta a Real Madrid és a Barcelona párharcai a futball helyett a gyűlölködésről szólnak. Gerard Piqué, a Barcelona futballistája azzal vádolta meg Mourinhót, hogy tönkreteszi a spanyol futballt.

Amikor 2009-ben a Barca 6-2-re győzött Madridban, még nem José Mourinho volt a Real edzője. Talán ennek tudható be, hogy a madridi játékosok méltósággal viselték azt a vereséget. "Képtelenek voltunk kikapcsolni az örökmozgó Xavit és Iniestát, szenzációsak voltak ma este, gratulálok a győzelmükhöz" - mondta akkor Iker Casillas, Raúl szerint pedig "egy jobb csapattól" kapott ki azon az estén a Real.

Ilyen nyilatkozatok ma már elképzelhetetlenek. A Szuperkupában elszenvedett vereség után Mourinho nem gratulált az ellenfélnek, hanem a labdaszedőket (!) hibáztatta a Real Madrid vereségéért, és "kis csapatnak" nevezte a Barcelonát.

"Rúgjatok le mindenkit"

Mourinho mintha a 2010. novemberi vereség (Barca-Real 5-0) után belátta volna, hogy csapata játékban nem tudja legyőzni a Barcát, ezért a Real játékosai a tavaszi El Clásicókon megpróbálták "levadászni" a pályáról a katalánok legjobbjait, kemény belépőkkel félemlítve meg őket.

Mára az erőviszonyok némiképp megváltoztak, hiszen a Real Madrid mindkét Szuperkupa-meccsen egyenrangú partnere volt a Barcának, helyenként pedig kifejezetten látványosan futballozott - ezért is érthetetlen, miért voltak ismét túlpörögve a madridisták, Marcelo felugrás közben miért rúgott szándékosan Messi felé, majd a meccs hajrájában miért repült rá páros lábbal Fábregasra.

"Hogy mit mondott Mourinho a visszavágó szünetében, azt sosem fogjuk megtudni, de csak reméljük, hogy nem azt: fiúk, rúgjatok le mindenkit" - írta egy madridista blogger a realmadridfc.blog.nepsport.hu oldalon, egyes Real-játékosok túlzott agresszivitására utalva.

Azon speciel nem csodálkozunk, hogy a 30 millióért vásárolt Pepe alattomosan és durván futballozik: a portugál középhátvéd 2009 áprilisában, a Getafe elleni meccsen kétszer is belerúgott a földön fekvő Casquero hátába, majd megütötte Albínt (ámokfutásáért tíz mérkőzésre szóló eltiltást kapott). De a többiek? "Nem a madridi játékosokkal van a baj, hanem az edzőjükkel. A játékosokat ismerjük, néhányukkal együtt lakunk a válogatott meccsek előtt, ők mind normális emberek" - vélekedett Piqué.

Lejáratja a Realt

A barcelonai Sport napilap olyan karikatúrát jelentetett meg a Szuperkupa után, amelyen Mourinho azzal fenyegeti a katalánokat, hogy a következő El Clásicóra leigazolja a nehézsúlyú bokszolót, Mike Tysont, s akkor aztán mind kifekszenek.

Ezúttal már a hagyományosan Real-párti madridi sajtó sem védte meg a portugál trénert. "Florentino Pérez klubelnök elgondolkozhatna a történteken, mert Mourinho nyilvánvalóan túllépett bizonyos határokon" - írta az AS, arra célozva, hogy Mourinho ezzel a viselkedésével nem csupán önmagát, hanem a Real Madridot járatja le.

A világ legnagyobb futballklubjának edzője ugyanis nem irányozhat elő szélsőségesen agresszív játékot, nem biztathatja játékosait az alattomosság határát súroló (helyenként átlépő) védekezésre, nem fintoroghat a kispad előtt, mint egy kisgyerek, azt imitálva, hogy bűzlenek az ellenfél játékosai (Messi és Dani Alvés), és nem támadhat rá az ellenfél segédedzőjére (pláne nem orvul, hátulról), s az incidens után nem vigyoroghat eszelősen - mert ő a Real Madrid edzője, s ez a pozíció felelősséggel jár.

"Egy Real-edző ne keveredjen verekedésbe, ez nem a tizedosztály… Ez megengedhetetlen. A szerepe kényes, válassza szét a civakodókat, mutasson példát… Ha már veszíteni kell, veszítsünk a nagycsapatok méltóságával, gratuláljunk a nyertesnek, tanuljunk, és legközelebb verjük bele őket a gyepbe. Metaforikusan, labdával. Nem pedig ököllel" – olvasható a már említett madridista blogbejegyzésben.

Rendezetlen számlák?

Mourinho 1996 és 2000 között az FC Barcelona alkalmazásában állt (előbb Sir Bobby Robson tolmácsa, majd Louis van Gaal asszisztense volt), s mintha rendezetlen számlái maradtak volna a katalán klubbal szemben. A Chelsea, az Inter és a Real Madrid edzőjeként összesen 17-szer mérkőzhetett meg a Barcával (győzelemnek csak négyszer örülhetett), s ezeken a meccseken rendre botrányt generált.

2005 februárjában (akkor még a Chelsea edzőjeként) azzal vádolta meg Anders Frisk svéd játékvezetőt, hogy a barcelonai BL-meccs szünetében a bíró beengedte öltözőjébe Frank Rijkaardot, a katalánok trénerét, s bár állítását nem tudta bizonyítani, a hecckampány elég volt ahhoz, hogy feltüzelje a Chelsea-tábort: Frisk halálos fenyegetéseket kapott, s végül visszavonult…

A tavalyi, Barcelona elleni vesztes BL-elődöntő után pedig elfogultsággal vádolta meg az UEFA játékvezetői bizottságát, és zagyva összeesküvéselméletébe beleszőtte még az ENSZ Gyermekvédelmi Alapját, az Unicefet is.

"Mihamarabb kezdenünk kell valamit ezzel a helyzettel, mert így rossz vége lesz. A képek önmagukért beszélnek. Attól félek, hogy ebben a kiélezett rivalizálásban egyszer csak valaki fegyverhez nyúl, nem a pályán, hanem azon kívül - s ezért mi leszünk a felelősök!" - nyilatkozta a Mourinho keltette mediális hisztériáról Pep Guardiola, a Barcelona trénere.

A következő El Clásicót december 11-én játsszák a madridi Santiago Bernabéuban.


Gazdag József
(Ajánlott olvasmány: Bertolt Brecht: Állítsátok meg Arturo Uit!)

A cikk eredetileg a pozsonyi Új Szó futballmellékletében jelent meg.