2012.10.09., focitipp.hu

El Clásico, ahogy mi láttuk. Osztályozókönyv a Barcelona-Real Madrid (2-2) rangadóról. Figyelem, a műfaj szubjektív!

FC BARCELONA

Victor Valdés nem tehetett a második gólról, de az elsőben vastagon benne volt. Vékony hatos.

Sérülés miatt hamar lecserélték Dani Alvést, helyére Martin Montoya érkezett. Ez a leghálátlanabb feladat: felugrani egy száguldó El Clásicóra. Montoya dicséretére legyen mondva, hogy nem szédült le a pályáról, és a 88. percben majdnem világhírű lett - pechjére csak a felső lécet találta telibe. Nyolc.

Amikor Javier Mascherano a belső védő, az mindig lutri. Néhány madridi támadásnál csúnyán bealudt. Talán jobban tette volna, ha Liverpoolban marad, ott még lehetett volna belőle valaki. Így csak egy ködös ötös.

Adriano Correia a középhátvéd posztján? Ez valami vicc? Persze, valakinek helyettesítenie kellett Puyolt és Piquét, na de hogy éppen Adriano lesz az a fal, amelyről majd CR7 lepattan, az egyetlen pillanatig sem tűnt reálisnak. Négy.

Jordi Albát azért szerződtette a Barca, hogy ő legyen az ügyeletes lóti-futi a balszélen. Ehhez képest mélykómában kezdte a meccset. Állva, alva. A második félidőre aztán magához tért, éppen akkor, amikor már odakerült volna neve mellé egy nagy nulla. Jordi, Jordi... Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál. Hat.

Ha Andrés Iniesta elemében van, akkor az ellenfelek dőlnek, mint a tekebábuk. Vasárnap nem volt elemében. Itt-ott felvillantott valamit, bedobott egy testcselt, egy váratlan kavarást, de ennél ő sokkal (sokkalsokkal) többre képes. Hat és fél.

Ugyanez elmondható Xaviról is, a szereposztás szerint ő Herbert von Karajan a barcelonai filharmonikusok élén. Jól dirigált? Tulajdonképpen jól. Pontosan passzolt? Pontosan. S így is csak egy gyönge hetes? Na jó, legyen nyolc.

A kellemes meglepetést Sergio Busquetsnek hívták. Ezúttal nem fetrengett, nem színészkedett, hanem tette a dolgát: árkot ásott a tizenhatos előterében, kóbor labdákra vadászott, a zsákmányt pedig szorgalmasan lepasszolta Xavinak. Nyolc.

Egy hete Sevillában egy sziporkázó Cesc Fábregast láthattunk. Az El Clásicón viszont egy szunyókáló Fábregast. A csendesen elszenderedő Cescet szerencsére lecserélték. Négy. (A helyére beálló Alexis Sánchez félóra alatt szorgalmasan összebrusztolt magának egy hatost.)

Pedrónak két momentuma volt. Az első: mikor letaglózta Ramost. A második: amikor a 93. percben eldönthette volna a meccset. A ziccer kimaradt, s ez perdöntő, Pedro. Nincs pardon: három.

Mondhat bárki bármit, hogy Maradona így, Puskás úgy, Pelé meg amúgy, de a helyzet az, hogy Lionel Messi a legjobb. Nem a legjobb, hanem A.L.E.G.J.O.B.B. Tíz.

Tito Vilanova szakított a Guardiola- féle háromvédős kísérletekkel (lelke rajta), Song helyett Adrianóval kezdett (hajjaj!), a támadásokat pedig mintha úgy képzelte volna el, hogy majd Messi mélyen visszajön a labdáért, és egymaga rávezeti hét-nyolc védőre (hajjajjaj!). Öt.

REAL MADRID

Iker Casillasnak kevés dolga volt. Kétszer kihalászni a labdát a hálóból, egyszer pedig köszönetet mondani a felső lécnek. Ennyi, semmi több. Hat.

Elmondható-e bármi pozitívum Álvaro Arbeloa játékáról? Hogyne. Koordinált a mozgása. Tud futni. Elvégzi a bedobást. De nagyjából ez minden. Arbeloa, legyünk őszinték, egy alamuszi, szende szédelgő a jobbszélen. Aki, mellesleg, szintén jobban tette volna, ha Liverpoolban marad (ott még lehetett volna belőle valaki stb.). Négy.

A Real Madrid pszichoterapeutáit dicséri, hogy a köztörvényes Pepe, ez a hírhedett madridi hentes nem gyilkolt le senkit. Sőt: az első barcelonai gól előtt ő maga csuklott össze, miután látványosan ütközött a levegővel. Öt.

Sergio Ramos remek meccset játszott, jókor volt jó helyen, könyökével senki arcát barátilag meg nem simogatta, feleslegesen nem perlekedett. Ehelyett szerelt, fejelt, hengerelt. Hét plusz.

Marcelo a dinamikus szélső prototípusa. Olykor még túl izgága, de ezt majd kinövi. Hét.

Ki a következő? Sami Khedira? Nos, gondban vagyunk. A jólfésült, illedelmes Sami szerényen a háttérbe húzódott, s hagyta, hogy másokról szóljon az El Clásico... Még a kettes is erős túlzás.

Emlékeznek még azokra az időkre, amikor Xabi Alonso volt a Premier League legjobbja? Amikor a félpályáról emelgetett a kapuba? Azok voltak a boldog, szép napok. Mi lett belőle Madridban? Egy parancsvégrehajtó. Egy cinikus fejvadász. Aki vasárnap is kaphatott volna három-négy sárgát. (Jobban tette volna, ha Liverpoolban marad stb.) Négy.

Az a helyzet, hogy Angel Di María megbukott A futball mentális elemei című tantárgyból, s ez látszik rajta. A pazar bal láb olykor pazar lövésekre és pazar kiugratásokra képes, de soha nem lesz tízes. Hat.

Dr. Jekyll és Mr. Hyde szerepében: Mesut Özil. Az első félidőben csapnivalóan játszott, a másodikban viszont káprázatosan (és micsoda gólpasszt adott, Allah fizesse meg neki!). Legyen ez egy skizoid hetes. (Helyére Kaká állt be a 80. percben, észrevétlen maradt, Khedira-effektus, nulla.)

Lábára lehajtja fejét, alszik a bogár, a darázs, és elaludt Karim is a tizenhatos vonalán. Valaki szólhatna neki, a behemót Benzemának, hogy hahó, Karim, ébresztő, ez itt az El Clásico, és világszerte 400 millióan figyelik egyenes adásban, ahogy horkolsz. (Benzema hármast kapott, a helyére beálló, tökéletesen jellegtelen Higuaínnal együtt.)

Milyen volt Cristiano Ronaldo vasárnap? Hibátlan. Kár, hogy az idétlen pózolásokról soha nem fog leszokni. Máskülönben egy géniusz. A terminátor maga. Tíz.

A meccs taktikai győztese José Mourinho. Kihagyta Modricot (jól tette), s egymás után negyedszer távozhatott elégedetten a Camp Nouból (az ő szemszögéből: 2-2, 2-3, 2-1, 2-2). A dörzsölt "Dzsozé" tudja, mi a pálya. Kilenc.

Gazdag József