2013.03.25., focitipp.hu

Interjú Lionel Messivel

Lionel Messivel a World Soccer brit szaklap kolumnistája, Sid Lowe készített interjút.

Mi az első focis emléke?
Három-négy éves koromból való. A szomszédokkal labdázok.

Első barcelonai napjaira hogyan emlékszik vissza? Boldog vagy szomorú időszak volt?
Mindkettő. Boldog voltam, hogy Barcelonában lehetek. Tudtam, hogy egy új fejezet nyílik az  életemben. Másrészt viszont nehéz volt elviselni az izoláltságot. Mindent újra kellett  kezdenem, új csapattársaim és új barátaim lettek. Eleinte ráadásul nem is játszhattam, mert megsérültem, s a papírjaimmal is gondok voltak.

Ki volt a példaképe?
Mindig is csodáltam Pablo Aimart. Ő a River Plate-ből indult. Olyan akartam lenni, mint ő.

Előfordult, hogy megszólták az alacsony termete miatt?
Nem, soha. Pedig mindig én voltam a legkisebb, az iskolában és az edzéseken is.

Csak 13-14 éves korában lett biztos helye a kezdőcsapatban. Soha nem fordult meg a fejében, hogy befejezi a focit?
Nem, dehogy. Mindig az edzésekre összpontosítottam, igyekeztem kihozni magamból a maximumot. Tudtam, hogy ez az álmom, s rajtam múlik, hogy megvalósítom-e.

Gyerekként is a "hamis kilences" [false nine] posztján szerepelt?
Nem, akkor más rendszerben játszottunk, volt egy előretolt csatárunk, én pedig közvetlenül  mögötte szerepeltem.

Játékstílusát a Barcelona nevelési módszerei alakították?
Kora gyerekkoromtól ugyanúgy futballozok. Soha nem próbáltam kifejleszteni valami egyedi stílust. Az viszont kétségkívül igaz, hogy a Barca-iskola sok mindenre megtanított. Argentínában a futás volt az edzések központi eleme. Barcelonában viszont a labdával való foglalkozás és a taktikai elemek elsajátítása.

Amikor Fabio Capello először látta önt játszani, "kis ördögnek" nevezte.
Igen, emlékszem. Jólesett a bók. Elvégre nem akárki mondta.

Mit gondol, annak idején Deco és Ronaldinho miért karolta fel önt?
Nem tudom. Ilyen szempontból is szerencsésnek vallom magam. Nem akármilyen  csapattársaim voltak. Egész életemben hálás leszek Decónak, Ronaldinhónak, de nemcsak nekik, hanem Thiago Mottának és Sylvinhónak is. Mindannyian rengeteget segítettek.

Miért esett szét az a csapat?
Magam sem tudom pontosan, hogyan történt. A BL-elődöntőben kikaptunk a Manchester Unitedtől és kiestünk, a bajnokságot pedig a Real Madrid nyerte. Az a 2007/08-as szezon kemény lecke volt mindnyájunknak.

Mostanában nemcsak sok gólt lő, hanem sokat elő is készít. Kevésbé önző, mint korábban? Kevésbé dajkálja a labdát?
Nem hinném, hogy valaha is önző voltam. Mára érettebb lett a játékom. Mindig tanulok valamit a csapattársaimtól.

Például mit? Vannak olyan adottságaik, amelyekért irigyli őket? Például Xavit...
Xavi soha nem veszíti el a labdát, remekül lát a pályán, olvassa a játékot, ő diktálja a tempót.

És mi a helyzet Iniestával?
Iniesta játéka talán valamivel gólra törőbb, mint a Xavié, gyakrabban tűnik fel a tizenhatoson  belül. Máskülönben nagyon hasonlóan futballoznak. Ha Iniesta elemében van, akkor a csapat  hozzá igazodik. Ha pedig Xavi és Iniesta is pályára lép, akkor az ellenfél nagyon nehezen szerez labdát.

Az egész világ folyamatosan véleményezi a játékát. Milyen érzés együtt élni ezzel?
Én vagyok a legszigorúbb kritikusom. Mindig én tudom a legjobban, hogy mit rontottam el. Ehhez nincs szükségem mások véleményére.

Amikor megszerzi a labdát, átfutnak az agyán a lehetséges variációk vagy ösztönösen  cselekszik?
A labdával egyetlen célom van, megindulni az ellenfél kapuja felé, s ehhez mindig igyekszem  kiválasztani a legjobb megoldást. De ez általában magától jön.

Technikailag tökéletesen képzett. Mennyi időt fordít az erőnléti edzésre? Sokat jár  konditerembe?
Tudom, melyek a gyenge pontjaim, és igyekszem ezeket edzéssel erősíteni, hogy a sérülések elkerüljenek. Az erőnlét és a fizikai felépítés éppolyan fontos, mint a labdakezelés. Ez persze nem jelenti azt, hogy az egész életemet a konditeremben töltöm. Más típus vagyok.

Azt beszélik, a vereség annyira megviseli - még az edzéseken is -, hogy utána meg sem szólal. Képtelen veszíteni?
Nemcsak én vagyok ilyen, hanem a csapattársaim is. Szerintem ez jó dolog. Azt bizonyítja, hogy nem égtünk ki. Folyamatosan éhesek vagyunk a sikerre.

Amióta Pep Guardiola távozott a Barca kispadjáról, ön lett a csapat vezéregyénisége?
Á, nem. Ugyanaz a szerepem, mint korábban. A csapatból mindenki tudja, mi a feladata. Nincs szükség vezérekre az öltözőben.

A következő nagy kihívás a 2014-es brazíliai világbajnokság...
Így van. Brazíliában vébét nyerni, az lenne az igazi!

Egyetért azzal a véleménnyel, hogy minden idők legjobb futballistájává válhat?
Ezzel nem foglalkozom. Az a célom, hogy mindennap fejlődjek valamiben. Pályafutásom végeztével majd lehet mérlegelni, hogy mit értem el, de addig fölösleges.

Ön Newell's-drukker volt Argentínában. Hogyan fog reagálni, ha a fia a River Plate-nek vagy a Rosario Centralnak akar majd szurkolni?
Nem hiszem, hogy ilyesmi előfordulhat.

Azt szeretné, ha a fiából is futballista lenne?
Ezt rá bízom. Ha nagyobb lesz, majd ő eldönti, mi szeretne lenni. Én pedig támogatni fogom, bármilyen szakmát is választ.

Forrás: World Soccer