2013.05.14., ktn

Szerdán a Benfica és a Chelsea csap össze az Európa-liga döntőjében. A sorozat korábbi emlékezetes fináléi közül válogattunk. Top 10.

1964/65

Juventus-FTC 0-1
A legkedvesebb emlék. Ekkoriban még Vásárvárosok Kupájának hívták a sorozatot, amelyben a magyar klubok kiváló eredményeket értek el. 1965-ös győzelme mellett a hatvanas évek végén a Fradi a Leedstől, a Dózsa pedig a Newcastle-től kapott ki a döntőben. S bár a VVK-ban is oda-visszavágós mérkőzések után hirdettek győztest, 1965-ben egyetlen torinói meccs döntött, Fenyvesi Máté fejesgóljával az FTC megszerezte az első (s mindmáig utolsó) magyar kupagyőzelmet Európában. A játékosok megható pillanatokat éltek át a mérkőzés után: a vesztes fél szurkolói a stadionban maradtak, és megtapsolták a győztest. Érdekesség: a meccs előtti tárgyalások arról rendelkeztek, hogy ha a hosszabbítás után sem született volna döntés, az UEFA mindkét csapatot győztessé nyilvánította volna!

1983/84

Anderlecht-Tottenham 1-1, Tottenham-Anderlecht 1-1 (tizenegyesekkel 4-3)
Az Anderlecht lehetett volna az első csapat, amely megvédi címét az UEFA-kupában, de a londoni visszavágón az angolok nyertek, büntetőlövések után. A Tottenham (többek között Ardilesszel és Archibalddal a soraiban) története során másodszor nyert az UEFA-kupában. Mint utóbb kiderült: a sors igazságot szolgáltatott az angoloknak. A Nottingham elleni elődöntő visszavágója előtt a belgák egymillió frankot adtak a spanyol Guruceta bírónak, aki ezért cserébe "szállította" nekik a megfelelő eredményt (így az angolok 2-0-s hazai győzelmére a brüsszeliek 3-0-val válaszoltak).

1984/85

Videoton-Real Madrid 0-3, Real Madrid -Videoton 0-1
Huszonnyolc éve szerepelt utoljára magyar csapat nemzetközi kupadöntőben, a Videoton a nagy menetelés során kiütötte a Dukla Prahát, a PSG-t, a Manchester Unitedet és a Zseljeznicsar Szarajevót is. A Butragueno, Santillana és Valdano által fémjelzett nagy Real Madriddal nem bírt, szépségtapasznak azonban a madridi győzelem is jó volt. A Bernabéuban az a Májer Lajos talált a kapuba, aki később autóbalesetben hunyt el. Ebben az idényben is felmerült egy bundavád: a Real Madrid a 2. fordulóban erős játékvezetői segédlettel búcsúztatta a visszavágót nyolc emberrel befejező Rijekát. A belga Schoeters állítólag "beszédért" állította ki a horvátok süketnéma játékosát, Damir Desnicát. 

1987/88

Espanyol-Leverkusen 3-0, Leverkusen-Espanyol 3-0 (tizenegyesekkel 4-3)
A focitörténelem egyik nagy német feltámadása. A Javier Clemente által irányított Espanyol az odavágót simán megnyerte, majd a leverkuseni mérkőzésen is biztosan tartotta előnyét (félidő: 0-0). Aztán mégis csak jött a Bayer, akkoriban még igaz volt a Lineker-tétel: a futballt tizenegyen játsszák, és mindig a németek nyernek. Ezúttal tizenegyesekkel. Bár a kameruni N'Kono kivédte Falkenmayer büntetőjét, ezután Urquiaga kapufát lőtt, Zúniga Vollborn kapusba bombázott, Losada pedig elképesztő lövéssel föld körüli pályára küldte a labdát.

1988/89

Napoli-Stuttgart 2-1, Stuttgart-Napoli 3-3
Az eredmény szoros párharcra utal, de a Napoli magabiztosan nyerte meg a trófeát, a stuttgarti visszavágón már 3-1-re is vezetett az olasz csapat. Persze Carecával, Alemaóval és Maradonával könnyű dolguk volt az Ottavio Bianchi által irányított égszínkékeknek. A Napolinak ez az egyetlen kupatrófeája, de 1989-től datálódik az olasz egyeduralom kezdete a sorozatban. Az 1999-ig lejátszott tíz fináléban egy kivételtől eltekintve mindig akadt legalább egy olasz klub, ráadásul négyszer színolasz döntőre került sor.

1992/93

Dortmund-Juventus 1-3, Juventus-Dortmund 3-0
Egy újabb német-olasz párharc, az utóbbi évtizedek egyik legsimább döntője. A Juventus ekkoriban Európa egyik legütőképesebb csapata volt, és a fináléban elsöprő játékkal verte a Borussiát, így a Juve lett az első klub, amely háromszor is elnyerte ezt a serleget. A döntőbeli hat gólból ötöt Baggio jegyzett (Dino hármat, Roberto kettőt). A Juventus máskor is megtréfálta a Dortmundot, egy évvel később az UEFA-kupa elődöntőjében búcsúztatta, majd 1995 őszén a BL-csoportkörben is megelőzte a német gárdát. A sors fintora: a legfontosabb Juve-Dortmund mérkőzésen, az 1997-es BL-döntőben a németek győztek...

2000/01

Liverpool-Alavés 5-4 (hosszabbítás után)
1997-től kezdve egy mérkőzésen dőlt el az UEFA-kupa sorsa. A dortmundi Westfalen Stadionban rendezett mérkőzés minden idők egyik legőrültebb európai kupafináléja volt. A fordulatokról mindent elmond, hogy a 4-4 után következő hosszabbítás során mindkét csapat szerzett egy-egy lesgólt. Végül aranygól döntött a Liverpool javára, a 115. percben Delfí Geli a saját kapujába fejelte a labdát, az Alavés ekkor már kilenc emberrel játszott. A spanyol kiscsapat az egyik legszenzációsabb menetelést mutatta fel a sorozat története során, kiverte az Intert, majd az elődöntőben a Kaiserslauternt (9-1-es összesítéssel!). A Liverpool pedig 2001-ben szinte mindent vitt, a csapat öt kupagyőzelmet szerzett (Ligakupa, FA-kupa, UEFA-kupa, európai szuperkupa, világkupa), Michael Owen pedig megkapta az aranylabdát. 

2002/03

Porto-Celtic 3-2 (h. u.)
Ezen a mérkőzésen lépett színre a nemzetközi porondon José Mourinho. A tréner a Portóval előbb megszerezte az UEFA-kupa trófeáját, majd egy évvel később a Bajnokok Ligájában is csúcsra vezette a portugál együttest. A kilenc portugállal felálló Porto ezüstgóllal (a brazil Derlei 115. percben szerzett találatával) nyerte meg a sevillai mérkőzést, amelyre rekordszámú skót szurkoló érkezett a spanyol városba. Nyolcvanezer!

2004/05

CSZKA Moszkva-Sporting 3-1
Ünneplésre készült hazai pályán a Sporting Lisszabon, amely a saját stadionjában fogadhatta a CSZKA Moszkvát. A meccs végére mégis a melankólia lett úrrá a portugál drukkereken, a Bajnokok Ligájából az UEFA-kupába pottyant oroszok tanári játékkal nyerték a döntőt. Hihetetlen, de a CSZKA révén ekkor nyert először nemzetközi kupát orosz klubcsapat, a "szovjet" időkből az ukrán Dinamo Kijev két, a grúz Dinamo Tbiliszi pedig egy KEK-győzelmet számlál.

2009/10

Atlético Madrid-Fulham 2-1 (h. u.)
Az első Európa-liga döntő a magyarok számára is emlékezetes, a Fulham színeiben Gera Zoltán is pályára lépett. Az angol kiscsapat hatalmas bravúrt hajtott végre a fináléba jutással, az út során búcsúztatta a Sahtart, a Juventust, az elődöntőben pedig a finálénak helyszínt adó Hamburgot is. Az Atlético azonban jobb volt, az utolsó három fordulóban egyaránt idegenben lőtt gólokkal továbbjutó spanyolok Diego Forlán duplájának köszönhették a trófeát. Az Atlético két évvel később is nyert, de a csapat sztárját akkor már Radamel Falcaónak hívták. 

(ktn)