2013.05.27., ktn

Serie A: szezonértékelés csapatról csapatra.

Antonio Conte ismét bajnoki címet nyert a Juventusszal. A szurkolók szerint ez a csapat 31. bajnoki aranyérme, de hivatalosan csak 29-nél jár a torinói egyesület, mivel a Calciopoli során a csapattól két aranyérmet (2004/05, 2005/06) az olasz futballszövetség elvett. A Juventus idén öt vereséget szenvedett, mégis könnyebben gyűjtötte be a bajnoki címet, mint tavaly, amikor a zebrák veretlenül végeztek a tabella élén. Akkor ugyanis volt egy komoly üldözőjük (az AC Milan), amely a szezon utolsó előtti fordulójáig szorongatta őket. Idén viszont csak a Napolival kellett számolniuk, de a déliek maguk sem hitték igazán, hogy utolérhetik a tabellát a második forduló után megszakítás nélkül vezető Juventust. Az eredmény: a Juventus már a 35. fordulóban, a Palermo elleni hazai 2-1-gyel bebiztosította első helyét.

A csapat elsősorban a kiváló védekezésének köszönheti a bajnoki aranyérmet. A Juventus mindössze 24 gólt kapott a szezon során, és a Barzagli-Bonucci-Chiellini trió mindvégig kiváló formában játszott. A szilárdság megvolt, azonban a szép foci ezúttal gyakran elmaradt, kivételt talán csak két hazai bajnoki jelentett, a Roma elleni 4-1 és az Udinese elleni 4-0 során a zebrák lefutballozták ellenfelüket a pályáról. A legemlékezetesebb találkozóját a BL-ben vívta az együttes, a Chelsea elleni 3-0-s győzelem sorsdöntő volt a továbbjutás szempontjából. Igaz, a Bajnokok Ligája mutatta meg a Juventus korlátait is. A sorozat negyeddöntőjében a Bayern München kettős győzelemmel búcsúztatta a torinóiakat, akik mindkét mérkőzésen alárendelt szerepet játszottak a bajorokkal szemben. Persze, nézhetjük ezt másfelől is, a Bayern később a Barcelonát 7-0-val búcsúztatta, majd a BL-döntőben a Dortmundot is két vállra fektette (2-1).

A Juventusban játszott a szezon felfedezettje (Paul Pogba) és a szezon legjobbja (Arturo Vidal), azonban a csatárok nem voltak meggyőzőek. Egyikük sem volt képes folyamatosan jó teljesítményt nyújtani, Vucinic (10 gól) és Quagliarella (9) formája erősen hullámzott, Matri (8) pedig általában sem tűnik Juventus-szintű támadónak. Nem véletlen, hogy a nyári transzferidőszakban a Juve első számú célja a csatársor megerősítése lesz. Csak úgy röpködnek a nevek a Juventus csatárkiszemeltjei kapcsán: Higuaín (Real Madrid) érkezése szinte biztosra vehető, de felmerült Lewandowski (Dortmund), Dzeko (ManCity), Podolski (Arsenal) és Llorente (Bilbao) leigazolásának lehetősége is.

A második helyre futott be a Napoli, amelynek a Maradona-korszakban megszerzett aranyérmek (1986/87, 1989/90) óta ez volt a legjobb Serie A-szereplése. Argentin helyett ezúttal uruguayi volt a csapat sztárja, a Napoli aligha végzett volna ilyen előkelő pozícióban, ha nem játszik a csapatban Edinson Cavani, aki 29 találatával gólkirályi címet szerzett. A 26 éves focista még csak három éve szerepel Nápolyban, de már 104 tétmeccsen szerzett gólnál tart, amivel harmadik a klub örökranglistáján (az első Maradona 115 találattal). A Napoli a BL csoportkörében indulhat, de könnyen lehet, hogy gyengébb csapattal, mint az idei. Walter Mazzarri biztosan távozik a klub kispadjáról (utódjaként az Internél már leszerepelt Rafa Benítezt emlegetik), és Cavaniért is évek óta súlyos fontmilliókat kínál a Manchester City. Ráadásul a nemzetközi porond nem is fekszik annyira a Napolinak - idén az Európa Ligából a cseh Plzen ütötte ki 5-0-s összesítéssel az égszínkék csapatot.

A bajnokság utolsó pillanataiban harcolta ki a BL-indulást érő harmadik helyet az AC Milan, amelynek hektikus éve volt. Nyolc forduló után a Milan 2-1-5-ös teljesítménnyel állt a tabella 15. helyén, Thiago Silva és Ibrahimovic távozása alaposan megviselte az együttest. Aztán Max Allegri összekalapálta a csapatot, amely tavasszal már a Barcelonát is le tudta győzni a Bajnokok Ligájában (igaz, a visszavágón 4-0-ra kikapott). A bronzérem a Siena elleni zárómeccs hajrájában született meg, amikor a Milan fordítani tudott a már kiesett toszkán kiscsapat pályáján. De a nemzetközi szinthez a jelenlegi Milan kevés: a védelem bizonytalan, a középpályássor szürke, egyedül csatárok tekintetében állnak jól a rossonerók. De itt sem minden tökéletes, a tavasszal 12 gólig jutó Balotelli mellett az őszi idény legjobbja, El Shaarawy mintha elfelejtett volna focizni. A 19 éves tinisztár decemberig 14 gólt szerzett, január óta viszont csak kettőt.

Jobban megérdemelte volna a Milannál a BL-indulás jogát a Fiorentina, amely tavaly nyáron jó kis csapatot kezdett felépíteni. A kispadra Vincenzo Montella érkezett, a pályán pedig olyan új focisták bizonyítottak hétről hétre, mint Viviano, Roncaglia, Gonzalo Rodríguez, Aquilani, David Pizarro és az a Borja Valero, akit a Goal.com az idény legjobb igazolásának választott a Serie A-ban. Attraktív, bátor támadófoci, élvezetes meccsek - ezt nyújtotta a 2012/13-as idényben a Fiorentina. Sok sikert az EL-ben - immár az egyéves sérüléséből felépült Giuseppe Rossival.

Tiszteletre méltó, de egyre unalmasabb az Udinese stratégiája. Az őszi idényben a klub általában nem bírja a kettős terhelést, a bajnokságban beragad, a nemzetközi kupaporondon gyötrődik. Tavasszal azonban minden megváltozik, mint ahogy ez történt idén is. Az Udinese klubrekordot jelentő nyolcmeccses győzelmi szériával futott be a tabella ötödik helyére, elcsípve ezzel a El-indulás lehetőségét. Augusztusban így minden kezdődhet elölről. S amíg Di Natale (aki idén 23 góllal lett második a góllövőlistán) lépni, Francesco Guidolin pedig gondolkodni tud, addig várhatóan minden így is marad.

A Roma a bajnokságban megelőzte a Laziót, de mivel a kupadöntőben kikapott tőle, így teljes csődnek számít a szezon. Amelynek két része volt: egy Zemannal és egy nélküle. Előbbi látványos meccseket hozott, gólparádét, fantasztikus támadófocit, katasztrofális védekezést. Utóbbi, a Zeman nélküli korszak (Andreazzolival a kispadon) tömény unalmat. Most lehet azon filozofálni, hogy melyik volt a jobb... A Lazio sokáig a bajnoki címre is esélyesnek tűnt - azok számára, akik nem ismerik eléggé a klubot. Aztán jött a tavaszi idény, kilenc vereséggel, kilencedik hellyel. Így lett ebből összesítve hetedik hely. Masszív a Lazio, és végre olyan edzője van Petkovics személyében, akit az ultrák is kedvelnek.

Büszke lehet klubrekordjára a Catania, amióta húsz csapat szerepel az olasz élvonalban, a Catania még soha nem szerzett ennyi pontot (56). Egy darabig még az EL-indulással is kacérkodtak a szicíliaiak, akik azonban éppen most vannak a helyükön. Masszív középcsapatként a Serie A-ban, harapós argentin játékosokkal és dörzsölt olaszokkal. Ráadásul a Catania még az Intert is megelőzte, amely 1994 után (amikor csak 13. lett a bajnokságban) most szerepelt a legrosszabbul az első ligában. A teljesen szétesett, sérülések által sújtott kék-feketék 3-1-10-es sorozattal fejezték be az idényt. Stramaccioni edző a végén már kegyelemért könyörgött, de a kudarcért nem csak ő a hibás. Az Internek ugyanis jelenleg nincs csapata, az egyetlen valamirevaló focistának Rodrigo Palacio tűnik, márpedig ez nagyon kevés.

Az első fordulót leszámítva egyszer sem állt kiesőhelyen a Parma, mindvégig ez a középszerűség jellemezte a sárga-kékeket. A Cagliari háza táján bezzeg nem volt unalom. Cellino klubelnök sokáig a város önkormányzatával hadakozott, amely hol beengedte az újonnan épített Is Arenas stadionba a szurkolókat, hol nem. A tulajnak meggyűlt a baja a hatóságokkal is. Az új stadion kapcsán indított nyomozás során Cellinót (két társával együtt) februárban letartóztatták. A vád: csalás, sikkasztás, vesztegetés. Ehhez képest a pályán jól ment a szárdoknak, akik közül érdemes megjegyezni a 12 gólos Marco Sau nevét.

Évről évre a Chievo játékoskerete tűnik a leggyengébbnek, a veronai klubnak mégsincsenek kiesési gondjai. A magyarázat a statisztikákban rejlik: a Chievo ebben a szezonban tízszer szerezte meg a vezetést, és mind a tíz meccsét meg is nyerte. Ez a százszázalékos arány a Serie A-ban egyedülálló. Jövőre talán nézők is lesznek Veronában - feljutott végre az első ligába a városi rivális, a Hellas Verona. Voltak jó meccsei a Bolognának, a csapat a Romát és a Napolit is 3-2-re verte idegenben (Nápolyban Panagiotis Koné lőtte az év gólját, a tizenhatosról, félfordulatból), s összességében kellemes idényen vannak túl a szurkolók.

A Milan elleni idegenbeli sikerrel kezdte a szezont az együttes, amely az ötödik forduló után még a dobogón állt. Később kétszer is legyőzte a Juventust (Torinóban tíz emberrel megfordítva a mérkőzést). Ettől azonban olyannyira megnyugodott, hogy egészen a 14. helyig süllyedt. Melyik ez a csapat? A Sampdoria. Majdnem elfelejtettük az Atalantát, és ez nem véletlen. Az Inter elleni két győzelem (3-2, 4-3) szépen mutat, de az Inter elleni vitézkedés idén nem számított akkora szenzációnak. Szokás szerint a tabella utolsó negyedében végzett a Torino, de csodák csodája, a bikák idén egyetlen forduló végén sem álltak kiesőhelyen. Az utolsó hét mérkőzésén veretlen maradt, s ezzel kiharcolta a bent maradást a Genoa. Három edző irányítása mellett 37 futballista lépett pályára legalább egy bajnokin a Genoában. S egy érdekes adat: a mellőzöttnek tűnő, olykor hetekig a pálya közelébe sem kerülő Tőzsér Dániel volt a csapat 9. legfoglalkoztatottabb játékosa a maga 22 pályára lépésével!

Maurizio Zamparini tulajdonos évek óta Bajnokok Ligáját ígér a Palermo szurkolóinak, ehelyett kedvenceik kiestek az első osztályból. Ez nem csoda, Zamparininek krízishelyzetre egyetlen válasza létezik: kirúgja az edzőt. Szomorú volt látni, ahogy a klub vezetői már a bajnokság kétharmadánál arról nyilatkoztak, hogy csoda lenne a Palermo bent maradása. Nem történt csoda a Sienával sem, amely - a bundabotrányban való érintettsége miatt - mínusz hat pontról indult, és csupán három olyan forduló volt, amelynek végén nem állt kieső helyen. A szezon végére tejesen összeomlott a Pescara. A kék-fehérek a bajnokság második felében 19 mérkőzés alatt mindössze 2 pontot kapartak össze! Nagyon hiányzott nekik az előző idényből Verratti (PSG) és Insigne (Napoli), Zdenek Zemanról nem is beszélve.

(ktn)