2013.05.31., hb

Gary Linekernek nem tetszik az angol válogatott játéka. Hodgson szerint viszont minden rendben van. És mi köze van mindehhez a Dortmundnak?

Anglia szerda este nem tudta legyőzni Írországot a Wembleyben rendezett barátságos találkozón, a két együttes 1-1-es döntetlent játszott egymással a brit derbin. A végeredmény már a 23. percben kialakult, Shane Long fejesgóljára angol részről Frank Lampard válaszolt. A meccs hátralévő részében egyik csapat sem tudta ráerőltetni akaratát a másikra, a labda többnyire a középpályán pattogott, és néhány húzás után az oldalvonalon kívülre került.

Az angolok akadozó játékát látva a csapat egykori klasszisa, Gary Lineker billentyűzetet ragadott, és a Twitteren írta ki magából aggodalmait. A csatárlegenda szerint az angol válogatott taktikailag visszalépett egy egységnyit, a Roy Hodgson által erőltetett 4-4-2-es szisztéma a modern futballban már nem működik. "A 4-4-2-vel úgy érzem, visszaléptünk a Sötét Korszakba. Nem kedvelem ezt a rendszert, rendkívül könnyű ellene játszani. Kiszámítható és elavult. Ha a brazilok ellen is ezt erőltetjük, eltaposnak minket" - fogalmazott. Lineker szerint a futballnak nem arról kellene szólnia, hogy a játékosok sorokba rendeződve járatják a labdát, hanem arról, hogy a sorok között járatják azt, mert "a mélység mobilitást teremt, lehetőséget ad a passzolásra és a kreatív játékra."

Lineker megállapításai Roy Hodgsont is szóra bírták. A szövetségi kapitány úgy látja, csapata nagyszerűen teljesített az írek ellen, ráadásul a lehető legmodernebb felfogásban futballozott. "Nem tisztem az, hogy bárkinek a véleményét is megváltoztassam, de én úgy érzem, jól játszottunk. Ha labdát veszítettünk, a csatárok közül valaki mindig visszalépett a középpályára, ahogy azt a Dortmund játékosai is tették a Bajnokok Ligája döntőjében. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy úgy játszunk, mint a Dortmund, és egyetlen másik csapathoz sem akarom hasonlítani magunkat. A 4-4-2-es felállásról beszélek, amit egyébként a Dortmund is alkalmaz - magyarázta a bizonyítványt Hodgson. Az angol kapitány nem véletlenül hivatkozott a Dortmundra. Egy interjúban korábban elárulta, hogy az UEFA őt bízta meg azzal, hogy készítsen taktikai elemzést a BL-döntő résztvevőinek játékáról.

Lineker és Hodgson vitája is azt jelzi, hogy az európai futballban újabb korszakváltáshoz érkeztünk el. Az elmúlt években az elithez tartozó csapatok szinte kivétel nélkül a 4-2-3-1-es felállást alkalmazták, amelyből a támadásoknál (a szélsőhátvédek felfutásával) könnyedén fejlődtek fel egy 2-4-4-es vagy 2-4-3-1-es variációba. Ehhez a futballhoz azonban kreatív, labdabiztos, gólérzékeny középpályásokra, és villámgyors, technikás szélső védőkre volt szükség. A Bayern München és a Dortmund ezzel szemben idén egy olyan totális futballal gázolta le Európát, amelyben csak a középpályásoknak és a csatároknak volt támadó feladatuk, az elől lévő hat játékosból azonban ötnek védekeznie is kellett. Ez a játék sokkal inkább a fizikai felkészültségre és a gyorsaságra épít, és nem feltétlenül kellenek hozzá kiemelkedő képességű irányító középpályások.

Az angol-ír meccs azonban megmutatta, hogy - a spanyol/katalán tiki-takához hasonlóan - a német totális focit sem könnyű leutánozni megfelelő játékosanyag nélkül, a 4-4-2-es felállásról pedig már korábban kiderült, hogy sokszor alkalmatlan a betömörülő védelem áttörésére, ráadásul az esetek jelentős részében unalmas mérkőzést eredményez. (A Bayern talán éppen azért tudta megverni a Dortmundot a BL-döntőben, mert rugalmasabb felállásban lépett pályára, és végül felőrölte ellenfelét.) Ezért csak remélni tudjuk, hogy a jövő évi világbajnokságon a szövetségi kapitányok nem követik Roy Hodgson példáját, és csupán a trend kedvéért nem próbálnak ráerőltetni egy olyan sémát a csapatukra, amelyben azok kényelmetlenül mozognak.

(hb)