Malesani, a zsoldos
, hb
A nap témája
Alberto Malesaninak nehéz éve volt, 13 hónapon belül kétszer is lecserélték őt az elődjére. Kórkép a Serie A-ból.
Az elmúlt napok legérdekesebb híre Olaszországból jött: a Serie A utolsó helyén álló Sassuolo egy hónapnyi szolgálat után menesztette trénerét, Alberto Malesanit, és azt az Eusebio Di Francescót ültette vissza a kispadra, akinek január 28-án a botrányosan gyenge bajnoki szereplés miatt kellett távoznia a klubtól. Malesani csupán öt mérkőzésen irányította a fekete-zöldeket, és az összes meccsét elveszítette az együttessel. Senki ne csodálkozzon, ha a hírrel kapcsolatban dezsavű érzése van: Malesanival csaknem pontosan egy évvel ezelőtt ugyanezt eljátszotta a Palermo is. Az 59 éves tréner akkor Gian Piero Gasperini helyére került a szicíliaiakhoz, de csupán három hétig dolgozhatott a csapattal - három vesztes meccs után a klub megvált tőle, és újra Gasperini kezébe adta a gyeplőt.
De ha ez még nem lenne elég: Malesanit két éve a Genoa is megalázta egy kicsit. A trénert 2011 decemberében egy Napoli elleni 6-1-es vereség után elküldte a genovai egyesület, hogy aztán áprilisban ismét felkérje a csapat vezetésére. Malesani visszatérése azonban gyászosra sikeredett, a szurkolók három mérkőzés után tüntetni kezdtek ellene, a klub pedig engedett a nyomásnak, és 21 napnyi szolgálat után felbontotta a szerződését. Malesani a fenti incidensek után így most azzal a kétes statisztikai mutatóval dicsekedhet, hogy 2003 júniusa óta összesen tíz különböző csapat kispadján ült, átlagban 22 mérkőzésen, 26,9 százalékos győzelmi mutatót produkálva. Tegyük hozzá, ezek a számok nem feltétlenül csak a saját hibájából születtek.
Olaszországban ugyanis az elmúlt években a klubelnökök elég keményen bántak az edzőkkel. A Serie A-ban tavaly összesen 21 edzőváltás történt (ebből nyolc még a szezon előtt), idén pedig már most egy tucat cserénél tartunk. A leggyakrabban tavaly is és idén is a kiesés ellen harcoló klubok váltottak vezért, de többnyire ugyanazt a három-négy, nem közvetlenül az elithez tartozó trénert cirkuláltatták egymás között. (Tavaly például csaknem lehetetlen volt követni Alberto Malesani, Gian Piero Gasperini, Giuseppe Sannino, Serse Cosmi és Giuseppe Iachini körforgását a Palermo, a Sampdoria és a Siena kispadján).
A nehéz helyzetben lévő együttesek közül egy sem volt, amely komolyabb eredményekkel rendelkező edző segítségét kérte volna a "tűzoltáshoz", ezt a feladatot szinte mindig olyasvalakire bízták, aki hasonló szerepkörben egy másik együttesnél már megbukott. Az igénytelenség, vagy tanácstalanság netovábbját azonban kétségtelenül a néhány héttel, vagy hónappal korábban elküldött edzők visszahívása jelentette (jelenti) mert egy ilyen döntés amellett, hogy szakmailag nem igazán indokolható, komoly morális, emberi problémákat is felszínre hoz. Csak hogy néhány ilyet említsünk: sértődöttség, bosszúvágy, kiábrándulás. Persze az olasz liga mélyebb bugyraiban mindig lesznek kemény zsoldosok, akikről ezek a morális maszlagok leperegnek. Malesani egy közülük.
Ancelotti farvizén
Adja magát a kérdés, hogy a rendkívül gyenge eredménylistájával Malesani hogyan tudott megragadni a Serie A-ban? A választ elsősorban a tréner pármai korszakában kell keresni. Malesani 1998 és 2001 között olasz kupát, olasz szuperkupát és UEFA-kupát is nyert a sárga-kékekkel, valamint egy ideig edzette a 2002-es olasz kupagyőztes csapatot is, azaz a Parma történetének összes hazai nagy trófeájához köze volt. Az igazsághoz viszont hozzá tartozik, hogy nem volt nehéz dolga. A Parmában akkor olyan futballisták szerepeltek, mint Gianluigi Buffon, Zé Maria, Hernán Crespo, Juan Sebastián Verón, Fabio Cannavaro és Lilian Thuram. Ráadásul ezt a gárdát nem is ő, hanem két évvel korábban még Carlo Ancelotti kezdte el összerakni. Malesaninak csupán két valamirevaló igazolása volt két év alatt: Ariel Ortega és Paulo Sousa, de ők végül nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket (előbbi 18, utóbbi 8 meccsen szerepelt az együttesben). Malesani tehát jó ideig ezekből a sikerekből élt meg, a pármai trófeák többek között hozzásegítették egy zsíros szerződéshez a Panathinaikosznál.
(hb)
További cikkek a rovatban
Conte, Simeone és az NB I-es nyilatkozatok
Nem mondhatni, hogy a BL csoportkörének utolsó fordulójában túl nagy izgalmakat kellett volna átélniük a szurkolóknak. A PSG megőrizte a csoport első helyét, a Roma megelőzte a Chelsea-t, kiesett az Atlético. Kábé ennyi.
Prémium párizsi
- Bajnokok Ligája
- Neymar
- Dani Alves
- Edinson Cavani
- Chelsea
- Manchester United
- PSG
- Bayern München
- Juventus
- Barcelona
Fiatal futballsztárok repítik a PSG-t, bekövetkezik a generációváltás az európai topfutballban?
Angol gólokban tobzódunk
Megint az angolok… A Manchester City a bombaformában lévő Napolinak rúgott négy gólt idegenben, a Tottenham futballsulit tartott a BL-címvédő Real Madridnak.
Kékre verték Rómában a kékeket
A Bayern München és a PSG biztosan ott lesz a legjobb tizenhat között a Bajnokok Ligájában, de szinte biztosan továbblép majd a Roma, a Chelsea, a Manchester United és a Barcelona is.
Újhullámos olasz klubfoci
Az idei szezon eddigi legjobb BL-meccsét játszották Londonban: Chelsea–Roma 3:3. Gólzápor két olasz edzővel a kispadon!
Guardiola egyik legnagyobb győzelme?
Újra az angolok voltak a főszereplők a Bajnokok Ligájában: rangadót nyert a Manchester City, idegenben állította be a BL-rekordot a Liverpool, a címvédő otthonából rabolt pontot a Tottenham.
Totális német futballblama
- Bajnokok Ligája
- Európa-liga
- Borussia Dortmund
- 1. FC Köln
- Hertha BSC
- Bayern München
- Hoffenheim
- RB Leipzig
A héten mind a hat német csapat veszített a nemzetközi kupaporondon. A legnagyobb bukás a Bayern Münchené, Ancelottit menesztették.
Isztambulban a füldugó sem segített
A lipcsei játékosok nem bírták a fülsiketítő zajt Isztambulban, könnyen nyert odahaza a Napoli és a Sevilla, Cristiano Ronaldo örök.
Az ember, aki fut
A képzés lehet akármilyen licenszes, akárhány műfüves pályán zajló és akárhány milliárd TAO-ból megfinanszírozott. Egyetlen gyönyörűen megtervezett, jó elgondoláson alapuló és rendszerben gondolkodó elmélet sem "csinál" olyan focistákat, mint Vardy, aki azt az egyet képviseli, ami nélkül semmit sem…
Majdnem le lettünk
Csütörtök este megnéztem az Arsenal hazai meccsét a Köln ellen. Ötven percig azt gondoltam, nem kellett volna, mert annál, amit láttam, pontosabban, amit a gépből olykor kínos óvatossággal fölpillantva észleltem, még a dolgozatjavítás is gyümölcsözőbb.
