2014.03.23., ktn

Semmitmondó, üres mondatok, dögunalom, önfelmentés, kamuzás - ez jellemzi az élvonalbeli magyar futballedzők meccs utáni összegzéseit. Hétvégén végre pozitív példákkal is találkoztunk az NB I-ben. Kalapot emelünk Marco Rossi és Véber György előtt.

Kezdjük Marco Rossival, akinek a Honvédnál végzett munkájára egy évvel ezelőtt már a La Gazzetta dello Sportnál is felfigyeltek. Az olasz edző már akkor is szimpatikusan nyilatkozott, a külföldi munkavégzéssel kapcsolatos kérdésre adott válasza olyan embert idéz, akinek a látóköre nemcsak a futballpályáig (és az edzés utáni fröccsig) terjed. „Mindig vonzott az utazás lehetősége, ami úgy emberi, mint szakmai gyarapodást is jelent. Sokkal toleránsabbá és nyitottabbá válik az ember" - mondta Rossi, aki azt is elárulta, hogy Pesten nem városnézéssel tölti az idejét. Inkább a pályán lehet vele találkozni, de olykor ad magának egy kis szünetet az edzőteremben.

Sokan tanulhatnának tőle a futball iránti alázatról, ami manapság ritkaságszámba megy a magyar futballban. Ezen a hétvégén pedig emberileg is meggyőzött bennünket. Csapata azt a Kaposvárt győzte le 1:0-ra, amelyet az egykori román válogatott futballista, Selymes Tibor irányít. Rossi a Nemzeti Sport szerint így kezdte a meccs utáni értékelését. „Nagyon örülök a győzelemnek, de dupla a boldogságom, hogy végre személyesen találkozhattam Selymes Tiborral. Emlékszem, a Kaposvár edzője milyen remek futballista volt, és milyen fantasztikus eredményeket ért el a román válogatottal az 1994-es világbajnokságon. Örülök, hogy most megszoríthattam a kezét."

A magunk részéről jól emlékszünk a román-argentin vébé nyolcaddöntőre, amelyen a románok harmadik gólja előtt alig vártuk, hogy Dumitrescu indítsa a mellette sprintelő Selymest - végül Hagihoz passzolt, s ő fejezte be góllal a támadást. Rossi nyilatkozata azért is meglepő, mert Selymesről, emlékeink szerint, az egykori kiváló magyar származású futballistáról még a honfitársai, kollégái (játékosok, futballedzők) sem beszéltek olyan tisztelettel, mint tette azt Rossi. Talán azért is, mert Rossiban és Selymesben (szemben a magyar futballközeg nagy részével) egyvalami közös: mindketten „nagypályások".

Véber György futballistaként a kedvenceink közé tartozott, edzőként azonban nem kezdett valami biztatóan: a pápai incidens (amikor is tört-zúzott a pápai Teddy Bear kávézóban) után lemondtunk róla. Azóta azonban üde színfolt a végtelenül lehangoló magyar futballhorizonton: Véber talán az egyetlen edző, aki tiszta szívből, őszintén nyilatkozik a mérkőzések után.

A mezőkövesdi tréner alaposan kiakadt a Puskás Akadémia-Mezőkövesd (4:0) mérkőzést követően. A sajtótájékoztatón készített videó hamarosan a legendás felvételek közé tartozik majd, s idézi azt az elhíresült monológot, amelyben Giovanni Trapattoni a Bayern München edzőjeként magából kikelve, gyönge németséggel kritizálta saját focistáit és a kekeckedő zsurnalisztákat. Véber az ötperces beszéd elején még próbál higgadt maradni, a nyugalmát azonban a közhelyes, lemondására vonatkozó újságírói kérdés („Felállsz?") hallatán hamar elveszíti. Szóba kerül ezután minden: Véber egészségi állapota („Családom van, az fontosabb, nem fogok meghalni a pályán."), az igazságtalan kritikák („Szlezákkal és a Borsossal a belünket kitesszük, annyit dolgozunk ezért a csapatárt, közben minden támadást mi kapunk.") és a PAFC ellen 0:0-nál óriási ziccert hibázó játékosról (Harsányit meginterjúvoljátok majd, hogy hova a p***ba rugdalja a labdákat hetente?").

A legkeményebb kritikát egyértelműen a játékosok kapták Vébertől: „A héten pontosan ezeket az egyritmusú kontrákat gyakoroltuk. Fölborult a kapu. Akkor alkalmatlanok élsportra ezek az emberek. (...) Állandóan dicsérjük őket, hogy milyen jól edzenek. Most már azt mondom, hogy inkább ne edzenek sehogy. Mert jön a mérkőzés, és itt van. (...) Elnézést kérek, de ennyit a nyugalmamról.". Azt nem tudjuk eldönteni, hogy Véber György milyen edző, s vajon mennyiben felelős azért, hogy a Mezőkövesd az idei négy bajnokiján csupán 1 pontot szerzett, s csak azért nem áll kiesőhelyen, mert egyelőre több győzelme van, mint a vele holtversenyben álló riválisoknak (MTK, Paks). Nem tudjuk, hogy a szokatlan őszinteséggel csak saját magát próbálja felmenteni a felelősség alól - vagy a problémát a mezőkövesdi játékosok képessége és mentalitása jelenti. A sajtótájékoztatón a könnyeivel küszködő Véber felindultságát látva valahogy az edzőnek adnánk igazat.

Azt persze nem várhatjuk, hogy a 'kövesdiek legalább olyan jól focizzanak, mint egykor Véber. Azonban az is biztos, hogy ha a tréner mentalitása átragadna a mezőkövesdi focistákra, az segítene a bajban. S akkor nem teljesülne be az edző jóslata sem: „majd azt fogják mondani, hogy Véber meg a stábja bukott ember".

Drukkolunk, hogy ne így történjen.

(ktn)