2014.05.15., ktn

A Sevilla 0:0 után tizenegyesekkel verte a Benficát az EL-döntőben. A spanyolok olyan nagyágyúkhoz csatlakoztak a torinói EL-trófea megszerzésével, mint az Inter, a Juventus és a Liverpool. A Benfica viszont örök második marad?

Továbbra is érvényes a Guttmann-átok. Aligha akad olyan futballrajongó, aki ne hallott volna még erről. Névadója az a Guttmann Béla, akinek az edzői nagyságát csak Sebes Gusztávéhoz mérhetjük. Számtalan külföldi csapatnál dolgozott, Brazíliában elterjesztette a később sikert hozó 4-2-4-es felállást, Mozambikból pedig elvitte a Benficához Eusébiót. Két BEK-győzelmet is nyert a portugál csapattal (1961, 1962), innen ered az átok. A második győzelem után aztán Guttmann extra prémiumra jelentette be igényét a klubvezetőknél, akik azonban elutasították. "Száz évig nem nyertek semmit" - csapta rájuk az ajtót a magyar edző, tartja a legenda. Akár így történt, akár nem, az átok még mindig él. Az 1962-es BEK-győzelem óta ugyanis a Benfica nyolcszor szerepelt nemzetközi kupadöntőben - és mind a nyolcszor kikapott! Pedig a portugálok sok mindennel próbálkoztak: az 1990-es Milannal szemben elveszített BEK-döntő előtt maga Eusébió imádkozott az edző bécsi sírjánál, hogy oldja fel az átkot.

A Sevilla elleni Európa Liga-döntő előtt a portugálokat tartották esélyesnek - még úgy is, hogy a Benficából eltiltás miatt több kulcsjátékos (Lazar Markovics, Enzo Pérez, Eduardo Salvio) sem léphetett pályára. A BL-ből átszállójegyet váltó portugálok - s erre korábban még nem volt példa az EL történetében - veretlenül jutottak be a fináléba (6 győzelem, 2 döntetlen). Az elődöntőben azt a Juventust búcsúztatták meggyőző játékkal, amely jelenleg totálisan uralja az olasz futballt, ráadásul dupla motiváció fűthette, hiszen a kiírás idei döntőjét Torinóban rendezték.

"Érdemekre való tekintettel" azonban nem ajándékoznak futballserlegeket, nem véletlenül nyilatkozta a találkozó előtt Jorge Jesus, a Benfica mestere, hogy egy döntőben nincs esélyes. A helyzetek alapján a portugáloknak állt a zászló, sőt, doktor Brych bíró egy alkalommal nem adott meg egy jogosnak tűnő tizenegyest a Benficának (a vele járó második sárgát pedig a Sevilla védőjének). Sőt, a német játékvezető akkor is hibázott, amikor nem ismételtette meg azt a két tizenegyest, amelynél - a labda elrúgása előtt jóval korábban elmozduló - Beto védett, szabálytalanul.

Mégis inkább az döntött, hogy a spanyol együttes hősiesen küzdött, s győzelmét nagyrészt egy, a sorok között megbújó statisztikai adatnak köszönhette: a Sevilla védői összesen kilenc alkalommal blokkolták a Benfica játékosainak lövését. S ezek általában a tizenhatoson belülről leadott lövések voltak, néhánnyal szemben Beto kapus bizonyára tehetetlen lett volna. Csakhogy mindig akadt egy sevillai focista, aki időben közbelépett, becsúszott, keresztbe feküdt. Még így sem állíthatjuk, hogy a spanyolok ikszre játszottak volna, bátran kontráztak, a hosszabbítás legnagyobb helyzetét is a fehér mezes csatár, a kolumbiai Carlos Bacca hagyta ki. Végül maradt a 0:0, és onnantól kezdve már várható volt, hogy a Sevilla nyeri meg a kupát. Így is lett, a spanyolok kegyetlenül bevágták a maguk tizenegyesét, Cardozo és Rodrigo harmatgyenge próbálkozását viszont Beto (a Sporting egykori portugál kapusa) kivédte.

A Sevilla a negyedik csapat az Inter, a Juventus és a Liverpool után, amely háromszor is megnyerte az Európa Liga (illetve elődjei, a VVK és az UEFA-kupa) sorozatát. Teljesen váratlan siker volt az idei. Nyáron a csapat kerete teljesen kicserélődött, 13 játékos érkezett a klubhoz, közülük heten kezdők voltak a torinói fináléban is (a régi motorosok közül egyedül Fazio és Rakitic maradt a csapatban). Tavaly nyáron érkezett az edző is, Unai Emery, akinek az első nagy tette az volt, hogy 2007-ben története során először juttatta fel a La Ligába az Almeríát. Aztán következett négy izgalmas év a Valenciánál, majd egy rövidke moszkvai kaland (Szpartak). Most pedig az EL-trófea, egy olyan csapattól, amely Spanyolországban kénytelen beérni a középmezőnyben elfoglalt helyezéssel.

Csakhogy a Sevillában buzog a harci szellem. Emery játékosai már a kieséses szakaszban is átéltek forró pillanatokat. A legjobb tizenhat között például hazai pályán 2:0-ra elveszítették a városi derbit a Betisszel szemben - a visszavágón azonban ugyanilyen arányban nyertek, s a büntetőrúgások akkor is a csapatnak hoztak szerencsét. Az elődöntőben is a sírból támadtak fel. A kényelmes hazai 2:0 után idegenben bajba kerültek, a meccs hajrájában a Valencia már 3:0-ra vezetett. Aztán jött a kameruni Stéphane Mbia - a Sevilla egy 94. percben szerzett góllal érte el a döntőt. Azt pedig ott már mindenki láthatta, hogy a Sevilla kemény, harcos, megalkuvást nem ismerő csapat.

A sevillai sikernél már csak az szólna nagyobbat, ha jövő héten az Atlético Madrid (amely ugyancsak "kemény, harcos, megalkuvást nem ismerő" csapat) legyőzné a történelmi sikerre készülő Real Madridot a Bajnokok Ligája döntőjében.

(ktn)