Pirlo, a jelenség

Pirlo, a jelenség

, ktn

Anglia-Olaszország 1-2. Kiváló mérkőzés volt (mint ahogy a vébé eddigi meccsei is sokkal, de sokkal jobbak, mint a dél-afrikai vuvuzelás szenvedés), húsz éve nem láttunk ilyen jó angol válogatottat, és az olaszok is - ellentétben a négy évvel ezelőtti botrányos alibizéssel - elsőrangúan futballoztak. A különbséget a két csapat között egy név jelentette: Andrea Pirlo. Személyi kultusz-rovatunk következik.



Amikor először láttuk Andrea Pirlót... Kábé a kétezres évek elején, az Interben, aztán a Milanban - pedig már 1995-ben, 16 évesen bemutatkozott a profik között (Brescia). Becenevei (l'architetto, il professore, Mozart) mindent elmondanak róla. Posztjával stílust teremtett, Pirlo megjelenése óta beszélünk ismét nagyobb hangsúllyal (ha nem először) a mélységi irányító szerepköréről. Amit valójában nem is az edzője, Carlo Ancelotti, hanem maga Pirlo talált ki, amikor látta, hogy Clarence Seedorf miatt esélye sem lenne az eredeti posztján, karmesterként bekerülni az AC Milanba.

Ez az adaptációs készség teszi Pirlót nagy futballistává. Nagyobb név nála Messi, Ronaldo, Neymar vagy éppen Ibrahimovic? Nyilvánvalóan nagyobb, mindegyikük ösztönös zseni. De hogy Andrea Pirlo a jelenlegi futballelit legintelligensebb, s egyik legkarakteresebb játékosa, az is nehezen vitatható. Hosszan lehetne sorolni azokat a meccseket, amelyeken ő volt a kulcsfigura. Mint a 2006-os vébé elődöntőjének utolsó pillanataiban, a házigazda németek ellen (előbb kiharcolt egy szögletet, majd gólpasszt adott Grossónak). Pszichológiai értelemben ő döntött a 2012-es Eb-negyeddöntőben is: az angolok ellen lőtt panenkás tizenegyesét az angolok is a legfontosabb Panenka-kópiának tekintik. De lehetne sorolni a Juventus bajnoki meccseit - amelyeken a napnál is világosabb, hogy Pirlo kezében futnak össze a szálak, ő a mostanában ismét remeklő zebrák kulcsfigurája.


A cikk írása közben érkezett üzenet a Facebookon
"Pirlo olyan lett, mint a kocsmaasztalnál az az arc, aki húszpercenként szólal csak meg, de akkor mindenki a földön fetreng a röhögéstől. Kb. tízpercenként van egy megmozdulása, de akkor leesik az ember álla."
Kovács István

Ráadásul, ahogy telik az idő, Pirlo, mint a jó bor, egyre jobb lesz, érik, nemesedik. 35 éves, az angolok elleni szombat éjjeli mérkőzésen mégis ő volt az olasz csapat lelke, a mezőny legjobbja. 108 passzából 103 pontos volt - ez védőtől sem rossz arány, nemhogy irányító középpályástól. Nem futotta szét a mezőnyt, gólpasszt sem adott (bár ahogy Marchisio gólja előtt átlépte a labdát, az annak bizonyult), a lenyomatát mégis mindig őrzi az a csapat, amelyikben éppen játszik. A klasszikus értelemben vett karmesteri szerep az övé, ha hagyják neki (márpedig az angolok hagyták...), övé a mérkőzés, ő határozza meg a játék tempóját.

És mindezt páratlan, a régi idők fociját idéző eleganciával teszi - ez a stílus a Pirlo-jelenség lényege. A testcselekkel kombinált labdafedezés, a finom kanyargás. A harminc méteres mélységi passzok olyan területekre, amelyeket a kamera még csak nem is képes megmutatni, s amelyekkel az olaszok hirtelen az ellenfél komplett középpályássora mögött találják magukat. Pirlo a szorongatott helyzetekben él igazán: a hajrában hol megtartotta a labdát, hol kicsippentette egy bolyból a társának, hol indította az elöl grasszáló Immobilét. A szabadrúgása pedig, az első mozdulattól az utolsó előtt mozdulatig tökéletes volt. Ahogy letette a labdát, ahogy nekifutott, ahogy meglőtte, ahogy kijött a lövésből a kifli - és ahogy a kapufán csattant.


Rossz belegondolni, hogy Pirlót már csak néhány évig láthatjuk futballozni, nem látszik olyan focista a placcon, aki át tudná venni a helyét, sem Olaszországban, sem máshol. Csak reménykedhetünk abban, hogy nem a borászkodást vagy a klubmenedzseri feladatokat választja majd, hanem edzősködni kezd.


(ktn)


További cikkek a rovatban

Conte, Simeone és az NB I-es nyilatkozatok

, Kiss Tibor Noé

Conte, Simeone és az NB I-es nyilatkozatok

Nem mondhatni, hogy a BL csoportkörének utolsó fordulójában túl nagy izgalmakat kellett volna átélniük a szurkolóknak. A PSG megőrizte a csoport első helyét, a Roma megelőzte a Chelsea-t, kiesett az Atlético. Kábé ennyi.

Tovább

Prémium párizsi

, Kiss Tibor Noé

Prémium párizsi

Fiatal futballsztárok repítik a PSG-t, bekövetkezik a generációváltás az európai topfutballban?

Tovább

Angol gólokban tobzódunk

, Kiss Tibor Noé

Angol gólokban tobzódunk

Megint az angolok… A Manchester City a bombaformában lévő Napolinak rúgott négy gólt idegenben, a Tottenham futballsulit tartott a BL-címvédő Real Madridnak.

Tovább

Kékre verték Rómában a kékeket

, Kiss Tibor Noé

Kékre verték Rómában a kékeket

A Bayern München és a PSG biztosan ott lesz a legjobb tizenhat között a Bajnokok Ligájában, de szinte biztosan továbblép majd a Roma, a Chelsea, a Manchester United és a Barcelona is.

Tovább

Újhullámos olasz klubfoci

, Kiss Tibor Noé

Újhullámos olasz klubfoci

Az idei szezon eddigi legjobb BL-meccsét játszották Londonban: Chelsea–Roma 3:3. Gólzápor két olasz edzővel a kispadon!

Tovább

Guardiola egyik legnagyobb győzelme?

, Kiss Tibor Noé

Guardiola egyik legnagyobb győzelme?

Újra az angolok voltak a főszereplők a Bajnokok Ligájában: rangadót nyert a Manchester City, idegenben állította be a BL-rekordot a Liverpool, a címvédő otthonából rabolt pontot a Tottenham.

Tovább

Totális német futballblama

, Kiss Tibor Noé

Totális német futballblama

A héten mind a hat német csapat veszített a nemzetközi kupaporondon. A legnagyobb bukás a Bayern Münchené, Ancelottit menesztették.

Tovább

Isztambulban a füldugó sem segített

, Kiss Tibor Noé

Isztambulban a füldugó sem segített

A lipcsei játékosok nem bírták a fülsiketítő zajt Isztambulban, könnyen nyert odahaza a Napoli és a Sevilla, Cristiano Ronaldo örök.

Tovább

Az ember, aki fut

, Somos Ákos

Az ember, aki fut

A képzés lehet akármilyen licenszes, akárhány műfüves pályán zajló és akárhány milliárd TAO-ból megfinanszírozott. Egyetlen gyönyörűen megtervezett, jó elgondoláson alapuló és rendszerben gondolkodó elmélet sem "csinál" olyan focistákat, mint Vardy, aki azt az egyet képviseli, ami nélkül semmit sem…

Tovább

Majdnem le lettünk

, Kiss L. László

Majdnem le lettünk

Csütörtök este megnéztem az Arsenal hazai meccsét a Köln ellen. Ötven percig azt gondoltam, nem kellett volna, mert annál, amit láttam, pontosabban, amit a gépből olykor kínos óvatossággal fölpillantva észleltem, még a dolgozatjavítás is gyümölcsözőbb.

Tovább