2015.02.13., hb

Harry Kane áprilisban üstökösként robban be az angol futballba, és már a válogatott ajtaján kopogtat. A szakértők szerint ő lehet a háromoroszlánosok új korszakos kilencese.

A 2013/14-es szezon előtt valószínűleg csak a legelvetemültebb Tottenham-szurkolók tudták ki az a Harry Kane, mára azonban az egész futballvilág megismerte a 21 éves Spurs-csatár nevét. A fiatal támadó a szezon során eddig 13 gólt termelt a Premier League-ben, és emellett három gólpasszt is jegyez a bajnokságban. Statisztikái a teljes szezonra levetítve még kiválóbbak: 35 tétmeccsen összesen 23-szor volt eredményes, és ebből hétszer az Európa Ligában talált be (hét meccsen!). A Premier League-ben jelenleg nincs még egy olyan játékos, aki hasonló számokat tudna felmutatni, a tétmeccseken szerzett gólok tekintetében még Diego Costa (17) és Sergio Agüero (21) is le van maradva a Tottenham ifjonca mögött. Pedig Kane nincs régóta a szakmában. Áprilisban lesz egy éve, hogy első felnőtt meccsét lejátszotta az angol élvonalban.

Kane kiváló szezonja az angol szövetségi kapitány, Roy Hodgson figyelmét is felkeltette, a mester pedig már közölte is: a márciusi, Litvánia elleni Eb-selejzetőre (és az azt követő olaszok elleni barátságos meccsre) behívja Kane-t a válogatottba. "Mindent tud, amit egy középcsatárnak tudnia kell. Hogy megérdemel-e egy helyet a válogatottban? Naná, hogy megérdemel!" - nyilatkozta a kapitány. Az angol sajtó ennél jóval tovább ment Kane elemzésében. A BBC Hodgson bejelentését követően hosszú cikket közölt a játékosról, amelybe bekerült néhány infógrafika is. A számokból kiderül, hogy Kane nemcsak a kapu előtt végez remek munkát, hanem a mezőnyben is jól mozog: ha kell meg is szerzi és el is osztja a labdát. Remekül fejel, parádésan lő távolról, a kapu előtt pedig két-három embert is leköt. Emellett pedig szerény, alázatos, elkötelezett és mentes minden olyan allűrtől, ami a korosztályára jellemző - legalábbis korábbi edzői, David Pleat és Clive Allen szerint.

A rengeteg dicséret (és persze a temérdek gól) az angoloknak elég is volt ahhoz, hogy máris a válogatott új, nagy kilencesét lássák Kane-ben. Pedig a játékos pályafutása nem úgy indult, ahogy a nagy, korszakos sztároké szokott. Nyolc és 11 éves kora között összesen öt kölyökcsapatban focizott (közte az Arsenaléban is), a Spurs akadémiájának elvégzése után pedig éveket töltött kölcsönben alsóbb osztályú együtteseknél (Leyton Orient, Millwall, Norwich, Leicester) annak ellenére, hogy a Tottenham korosztályos csapataiban minden évben csaknem 20 gólt termelt. Az alsóbb ligákban nem igazán ment neki a játék, a legjobb szezonját 2012-ben a Millwallnál produkálta, ahol 22 meccsen hétszer talált a hálóba. A Norwich Citynél ráadásul súlyosan meg is sérült: egy Doncaster elleni ligakupa meccsen lábközépcsont törést szenvedett, amiből több mint fél évig lábadozott.

A szakemberek azonban nagyjából egyetértenek abban, hogy az átmeneti visszaesés nem feltétlenül Kane hibája volt. Az alsóbb osztályú csapatok egyszerűen rosszul, - David Pleat szavaival élve - túl konzervatívan használták a támadót. Magassága miatt általában a kapunak háttal állva, klasszikus középcsatár pozícióban szerepelt, a mérkőzések nagy részében a védőkkel verekedett a felívelt labdákért. Van ebben valami. A Leicester Cityben fél év alatt két gólt szerzett - visszatérve a Tottenhamhez ezt a mennyiséget a kötetlenebb, visszavont csatár poszton játszva két meccs alatt összehozta (első három meccsén egyaránt eredményes volt a londoniaknál).

Ráadásul ugyanebben a szerepkörben az angol U20-as és U21-es válogatottban a 2013-as naptári évben 13 mérkőzésen kilencszer talált a kapuba. Többen már ekkor a felnőtt válogatottba követelték, főleg azért, mert félő volt, hogy az írek elhappolják őt a háromoroszlánosok elől. Kane édesapja ugyanis az írországi Galwayben született, a játékos így dönthet, hogy felnőttként melyik csapatot szeretné szolgálni. Bár Kane korábban egyszer már kijelentette, hogy számára csak az angol csapat létezik, a végső szót Roy Hodgson fogja kimondani, ha március 27-én, pályára küldi őt a litvánok ellen. Onnan már nem lesz visszaút, még akkor sem, ha időközben kiderül, mégsem Harry Kane az a nagy kilences, akire az angolok Alan Shearer visszavonulása óta várnak.